Salif Diao

Diao nagy rejtélye napjaink futballjának: 2002-ben a VB legszebb gólját rúgta a szenegáli válogatott színeiben a dánoknak, majd 5 millió fontért igazolt a Liverpoolba, ahol azóta szinte egyetlen jó meccse sem volt - ma már egyértelmű, hogy nem fogja befutni azt a pályát, amit jósoltak anno neki.

A Szenegáliában született kissrác szüleivel együtt gyerekkorában költözött Franciaországba, s otthol a dakari Aldo Gentina akadémiáján tanult focizni, amit a Monaco finanszíroz anyagilag. A Monaco már 15 évesen profiszerződést ajánlott neki, majd kölcsönadták a második ligás SAS Epinal gárdájának. 17 évesen alapembere volt a kis klubnak s a Monaco tehetségkutatói vissza is vitték a hercegségbe a középpályást. Három évet töltött itt: első két évében csereként, a harmadikban pedig sehogyan sem számolt vele Claude Puel mester. Igaz, legalább egy alkalommal pályára lépett, így francia bajnoknak mondhatta magát utolsó hercegségbeli évében, pedig Giuly, Farnerud, Riise és Lamouchi mellett csak egy tömeges járvány miatt kerülhetett a kispadra egyáltalán. Sérülések is hátráltatták, s komolyan felmerült benne hogy a szögre akasztja a focicipőjét! Szerencséjére inkább eladták a CS Sedannak, s a hírhedten vaddisznó-taktikára építő gárdában végre alapember lett - közben a francia Bruno Metsu lett a szenegáliak szövetségi kapitánya, aki rávette Diaót, hogy ne várjon a francia válogatott behívójára, hanem fogadja el az afrikai országét - előtte ugyanis több éven át visszautasította szülőhazája invitálásait.

Nem is tette rosszul, hogy hallgatott a loboncos mesterre: 1997-ben mutatkozott be az arany-fehér mezben, s 2002 januárjában az Afrikai Nemzetek Kupáján a döntőbe jutottak, majd nyáron, az ázsiai VB legnagyobb meglepetését okozták: kiverték a világbajnok franciákat és továbbjutottak a csoportból! Diao pedig a dánok ellen egy csodaszép gól is lőtt a saját 16-osáról indulva - ekkor figyeltek fel rá igazán (főleg hogy a mérkőzésen ki is állították), s ennek köszönheti Diouffal együtt Angliába igazolását. Houllier, a francia foci nagy barátja eredetileg csak januárban szerette volna áthozni őt, addig erősödnie kellett volna, de Gerrard sérülése miatt már augusztusban átkelhetett a La Manche-csatornán. A mormogó mester egyből a kezdőcsapatba tette őt, s erőltette szerepeltetését annak ellenére, hogy sehogyan sem akart beilleszkedni és formába lendülni - tavaszra rájöttek, hogy fölöslegesen, s azóta két év alatt mindössze nyolc mérkőzést kapott. Nem is csoda, ha rengeteget hallottunk arról, hová adják el vagy kölcsön, mégis maradt, sőt, Houllier-t is túlélte.

Rafa Benitez is csak a tartalékcsapatot és a lelátói drukkerhadat erősítette vele, ám 2004 őszén a sérülések miatt váratlanul lehetőséget kapott - ha ezzel sem tud élni, végleg befejeződött liverpooli karrierje!" - prófétáltunk róla anno, s hogy milyen hatásfokkal használta ki sanszát, jellemzi, hogy januárban már a Birmingham City kék mezében léphetett pályára a Premiershipben. Sérülése miatt azonban mindösze két mérkőzésen játszhatott, így nem tartottak rá a továbbiakban igényt s nyáron visszakerült a friss BL-győzteshez.