Carlo Cudicini

Carlo Cudicini

nemzetisége:
olasz
0/0
születési hely:
Milánó
ideje:
1973.09.06.
pozíció:
kapus
magassága:
183 cm
súlya:
73 kg
korábbi klubjai:
AC Milan, Como, Prato, Lazio, Castel di Sandro
sikerei:
angol bajnok (2005, 2006), Ligakupa-győztes (2005, 2007), FA-kupa-győztes (2000, 2007), Community Shield-győztes (2000, 2005), a Premiership legjobb kapusa (2003), az Év csapatának tagja Angliában (2003)

Carlo nagyon fura utat járt be (alias Carlito útja), mert a világ egyik leghíresebb klubjában, a világ egyik legjobb csapatában (van Basten, Gullit, Rijkaard, Ancelotti, Donadoni, Massaro) kezdhette pályafutását, majd leszállt az olasz foci bugyraiba (4. osztály), hogy egy hihetetlen szerencsének köszönhetően egyből a foci csúcsaira szárnyaljon. Bizony, bizony, nem egy átlagos, szürke pályafutás!

Nem akármilyen családba született, lévén édesapja, Fabio (beceneve a Fekete pók) 1963-ban a Milannal BEK-et nyert, így a milánói születésű kisfiú sorsa csakis egyenesen a milanellói edzőpályákra vezethetett. Már 1991-ben, 18 évesen a felnőttekkel edzhetett, de akkoriban Sebastiano Rossi mellett semmi esélye sem volt a csapatba kerülésre. Persze a vörösök ificsapataiban rendszeresen pályára lépett, ennek köszönhetően lett U-16-os, U-18-as és U-21-es válogatott. 1993-ban a BL-ben szerepet is kapott a Porto és a PSV Eindhoven ellen, de a következő évekre kölcsönadták a Come majd a Prato együtteseinek a 2. ligába, ahol végre rendszeres játéklehetőséget kapott. Erre figyelt fel a fővárosi Lazio, s igazolta le az U-21-es válogatott egykori kapusát. Itt két év alatt kemény egy mérkőzést játszott Marchiegani, Ballotta és Orsi mellett. El is adták a 4. ligás Castel di Sangrónak, ahol 46 meccset játszott, többet mint addigi pályafutása során! Mégis óriási szenzációként hatott, hogy 1999-ben leigazolta a Chelsea, mai áron 230 000 euróért a holland de Goey cseréjének. 2000-ben kapott egy meccset, majd egy év múlva a bajszos holland sérülése miatt még 14-et, amiken nem is okozott csalódást. De 2001-ben leigazolták mellé az ausztrál Mark Bosnichot, aki kiszorította őt, s az olasz meg is sérült - Carlo szerencséjére vetélytársa drogozás/doppingolás miatt eltiltást kapott, így megint visszakerült a háló elé.

2002-ben aztán eljött végre Carlo ideje, remekül játszotta végig a szezont, ő lett a liga legjobb kapusa, ráadásul az olasz válogatottban is bemutatkozhatott, októberben a törökök ellen esett át a tűzkeresztségen. 2003 nyarán nagyot fordult vele a világ: érkezett Abramovics, s szinte minden nap arról lehetett olvasni, hogy melyik nagy kapust fogja a Chelsea leigazolni - ennek ellenére Carlitos maradt a hálóőr (hiába érkezett Ambrosini, Sullivan és Macho is). Fura módon mégis csak akkor került a média kereszttüzébe, amikor az Arsenal elleni fontos októberi bajnokin megkapta az év potyagólját: egy gyengécske lövést először a két keze, majd a két lába között is engedett be! A legtöbben Buffon nevét emlegették akkoriban... Mindenesetre hősünk a potya után összeszedte magát s remekül védett tovább, egészen addig, amíg 2004 tavaszára meg nem sérült, s kényszerült kihagyni klubjai legfontosabb meccseit, átengedve a BL-menetelést honfitársának, Ambrosiónak. A szezon végére visszatért, de nem alkotott maradandót, nem lehetett ott az EB-n sem, ráadásul a leendő világelső portás Cecht is leigazolták elé...

Ahogyan az várható volt, Cudicini Mourinho alatt a kispadra került, ráadásul Cech világklasszishoz méltó teljesítménnyel védi az egyes mezt - az olasz kapuvédő majd egy év alatt mindössze egyetlen árva BL-meccset (a PSG ellen) és három bajnokit kapott (ezeken fantasztikus, 7.33-as átlagot hozott!!!!) néhány kupafellépés mellett. 2005 nyarán meglehetősen nagy volt körülötte a sürgés-forgás, hiszen tehetségét senki sem vitatja, azonban sem az Arsenal, sem a Roma, sem az Everton nem tudta megszerezni, Alex Ferguson is hiába ajánlott fel érte 5 millió eurót, Carlo maradt Londonban. Az időközben világklasszissá érett Cech mellett - teljesen jogosan - elvesztette esélyét és reményét a kezdőbeli tagságra, ám ő ennek ellenére maradt a Kékenél, talán azért is, mert 2006 nyarán nem tolongtak érte a jobb klubok. Amikor ősszel végre úgy látszott, hogy rámosolyog a szerencse, azaz amikor Cech a Reading ellen súlyos fejsérülést szenvedett, csereként beállva Carlo is hasonlóképpen járt (Cechet Hunt, őt Sonko kobakolta meg)...

Bár elsőre éppen az ő esete tűnt súlyosabbnak, ám cseh riválisa járt rosszabbul, hiszen megrepedt koponyacsontja. Ennek ellenére Cech tért vissza hamarabb, addig is a portugál Hilarió védett (felejthetően), a kispadra pedig a már visszavonult svéd Hedmant reaktiválták. Később sem fordult jobbra sorsa, így alighanem a Chelsea-kispadról vonul vissza.

Mourinho sem fogja elüldözni: "Petr Cech ellenében sajnos esélye sincs bekerülni a kapuba, hiszen Petr fantasztikus munkát végez. Mégsem szeretném, ha itt hagyna minket. Nagyon meg vagyok vele elégedve, ráadásul a szurkolóink is a szívükbe zárták Carlót".