Damien Anthony Duff nemzetisége: ír 52/6 születési hely: Ballyboden ideje: 1979.02.03. pozíció: bal oldali középpályás magassága: 177 cm súlya: 60 kg korábbi klubjai: Blackburn Rovers sikerei: VB-résztvevő (2004) Ligakupa-győztes (2002, 2005) angol bajnok (2005) Charity Shields-győztes (2005) az Év csapatának tagja a Premiershipben (2003) 96-97 Blackburn Rovers 1 0 - - 97-98 Blackburn Rovers 26 4 - - 98-99 Blackburn Rovers 28 1 - - 99-00 Blackburn Rovers(D2) 39 5 - - 00-01 Blackburn Rovers(D2) 32 1 - - 01-02 Blackburn Rovers 32 7 - - 02-03 Blackburn Rovers 26 9 UEFA 3 1 03-04 Chelsea 23 5 BL 11 1 04-05 Chelsea 30 6 BL 10 2 05-06 Chelsea 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
A villámgyors, pehelysúlyú de mozdonyként zakatoló balszélső volt Lampard mellett a Chelsea egyik meghatározó embere a 2003-as szezonban, s nem is véletlenül: a hatalmas összegért vásárolt játékos cseleivel, elfutásaival és góljaival állandó veszélyt jelentett az aktuális ellenfeleknek.
A Dublinban született Damien már kisiskolás korában Angliába költözött, s a Blackburn fociakadémiáján tanult tovább. Tehetségét nagyon hamar felismerték, U-16-os és U-18-as válogatott lett, s 1997-ben ott volt a FIFA ifjúsági világbajnokságán is. 1997-ben, 18 évesen a nagyok között is bemutatkozhatott egy Leichester elleni bajnokin, s a következő évben már rendszeresen pályára is lépett. Duci arca és élénkvörös hajzata üde színfoltja volt a zöld gyepnek és a kék-fehér meznek... Egy év múlva már a válogatottban is alapember (a csehek ellen mutatkozhatott be), akikkel a legnagyobb sikere a 2002-es VB-szereplés - Duff négy mérkőzésen egy gólt lőtt, s fantasztikus játékára ott figyelt fel a nagyvilág - pedig McCarthy csatárként szerepeltette Robbie Keane mellett. A klubjában már nem mentek ilyen fényesen a dolgok: a lancashirei klub 1998-ban kiesett a Premier Ligából, pedig 1995-ben még bajnokok voltak!
A régi szép időben olyan játékostársai voltak, mint Le Saux, Sutton, Shearer, Friedel, Berg, Coleman, Bohinen, Beattie, Flowers, Sherwood, ám így is két esztendőt kellett a második osztályban töltenie. Neki azonban jót tett a száműzetés, hiszen évi 50-60 meccset játszott a bajnokságban és a két kupában, így nagyon jó alapokra tett szert a feljutás utáni remeklésre. 2002-ben (ekkor a Liverpool 15 millió fontot ajánlott érte, de inkább meghosszabbították a Roversnél a szerződését, s nem engedték el) és 2003-ban 16 gólt lőtt középpályásként a bajnokságban a hatalmas termetéhez képest meglepően mozgékony balszélső, így nem is csoda, ha Ranieri előkelő helyre tette bevásárlólistájára Abramovics érkezése után. 24 millió euróért kötöttek vele négyéves szerződést (a Pool és a Manu is szerette volna leigazolni), s a bajnoki ezüstben oroszlánrésze volt, bár tavasszal egy kellemetlen saroksérülés hátráltatta, amit még a decemberi Fulham elleni bajnokin szerzett.
Nyáron alaposan kipihenhette magát (kedvenc hobbijaként az alvást jelölte meg!), mivel az írek nem jutottak ki az EB-re - kell is a frissesség, mert leigazolták mellé Robbent, Tiagót és Kezsmant, s egy darabig maradt Mutu is - nem akármilyen konkurencia! Mindenestre őt nem nagyon érdekli a bevásárlás: "Boldog vagyok itt, és ha felgyógyulok, meg fogok harcolni a helyemért!". Szavatartó, egyenes ír: bár Mourinhónak kezdetben voltak vele fenntartásai, Duff őszre élete formájába lendült, csatárként és középpályásként is megállta helyét, gólerős maradt - a Lampard-Robben-Duff támadó középpályástrió a világ egyik legprímább sora napjainknak! Decemberig hat gólt és öt asszisztot jegyzett, ám tavaszra elszürkült játéka, igaz, sokat bajlódott sérüléseivel is, ráadásul a szezon végén Robbennel együtt éppen a legfontosabb mérkőzéseket, a Pool elleni két BL-elődöntőt kellett kihagyniuk - az eredmény közismert, a kékeknek 180 perc is kevés volt arra hogy betaláljanak.
