Scott Parker

A roppant erőszakos és lendületes középpályás Mourinho Chelseajében csak kiegészítő embernek számít - s mi sem mutatja jobban az ottani foci a szó minden értelmében elképesztő gazdagságát, hogy fél évvel ezelőtt majd 15 millió euróért vásárolták meg. S 2004 őszén az első két hónapban ugyanannyi mérkőzést játszott a válogatottban, mint a kékek között: egyet...

A FA's National School of Excellence-ben, azaz az angol szövetség utánpótlás-iskolájában tanulta meg az alapokat, s innen került a Charlton Athletichez. Már iskoláskorában is a jövő nagy tehetségei között volt számon tartva, s álladó tagja volt az U-16-os és U-18-as válogatottaknak is. Mint afféle csodagyerek, 1997 augusztusában 16 évesen bemutatkozhatott a nagyok között a második vonalban, a Division 1-ben. Bár természetesen nem volt alapember a középpályán az Alan Curbishley edzette gárdában, de az ír Mark Kinsella és az angol cselgép-legenda, a több mint nyolcvanszoros válogatott John Barnes mellett leshette el a fortélyokat. A liftező gárdában a Premiershipben is bemutatkozhatott, majd a kiesés és az azonnali feljutás után 2000 decemberében kölcsönadták egy fél évre erősödni őt a Norwich Citynek. A Kanáriknál hat mérkőzésen egy gólt szerzett, s visszatérte után a húszéves játékos berobbant az élvonalba, egyértelműen alaptag lett a piros-fehéreknél, s David Platt U-21-eseinél is törzsgárda-bizonyítvánnyal rendelkezett.

A következő éve - egy kisebb sérülése ellenére is - még ennél is jobban sikerült, remek játéka mellett négy gólt is szerzett, s nyáron jelöltje volt az Év fiatal focistája-címnek is. 2003 februárjában Eriksson a válogatott keretbe is behívta, de a pályára lépésre novemberig, a dánok elleni mérkőzésig várnia kellett. Az északi túrán játszott még a svédek ellen is, s januárban a Chelsea Ranieri külön kívánságára leigazolta őt. A londoniak 10 millió fontot, 14.5 millió eurót fizettek érte, s ötéves szerződést kötöttek. Egyébként már nyáron le szerették volna igazolni, ám ötmillió fontos ajánlatukat elutasították a charltonosok. Az olasz mester az év hátralévő részében sokat foglalkoztatta, a bajnokságban eredményes is tudott lenni a Porstmouth ellen s a BL-ben is debütált a Stuttgart ellen - ám az európai szuperligában bizony akadt egy-két gyengébb meccse, s a hazai bajnokságban is voltak nehéz napjai. Ezért is volt kissé meglepő, hogy mindezek ellenére ő lett az Év fiatal játékosa a labdarúgók szakszervezet szerint!

Finoman szólva sem került közel Mourinho szívéhez, aki csak vésztartalékként számolt Parkerrel (a középpályás utoljára 18 évesen játszott ilyen kevés bajnokit...), s többször is felmerült már annak a lehetősége, hogy kölcsönadják egy angol klubnak. 2004 januárjában érkezett posztjára a cseh Jarosik is, ráadásul Parker decemberben a Norwich City elleni bajnokin eltörte lábközépcsontját, azaz áprilisig még csak a kispadra sem ülhetett le, gyógyulása után pedig az is nagy öröm volt számára, ha az utazó bővebb keretbe nevezte a portugál mester...
Természetesen nyáron klubot kellett váltania: bár már télen hívta az Everton és a Tottenham is, végül 11 millió euróért a Newcastle United igazolta le a sikeres orvosi vizsgálat után a kétszeres válogatott jobbszélsőt. "Úgy vélem, a NUFC az ideális klub számomra. Több egyesület menedzsere is bejelentkezett értem, de legjobban Graeme Sounessen éreztem hogy tényleg éppen rám van szüksége. Örömmel jöttem a St. James' Parkba." - nyilatkozta az aláírás után Parker.

Londonban nem kötöttek vele nagy üzletet: Parker összesen 15 bajnokin kapott szerepet, lőtt egy gólt, buktak az árán négymillió eurót plusz fizethették heti 45 000 fontos (!!!) bérét...