William Gallas portréja

nemzetisége:
francia-guadeloupei
78/4
születési hely:
Asnieres-sur-Seine
ideje:
1977.08.17.
pozíció:
középhátvéd, emberfogó, jobbhátvéd
magassága:
181 cm
súlya:
80 kg
klubja:
Arsenal
korábbi klubjai:
Villeneuve-la-Garenne, INF Clairefontaine, Caen, Olympique Marseille, Chelsea
sikerei:
a Ligue 2 bajnoka (1996), angol Ligakupa-győztes (2005), angol bajnok (2005, 2006), Community Shield-győztes (2005), U18-as Eb-győztes (1996), U20-as vb-résztvevő (1997), Konföderációs-kupa-győztes (2003), Eb-résztvevő (2004, 2008), vb-ezüstérmes (2006), az Év legjobb fiatal futballistája Franciaországban (1999), az Év csapatának tagja Angliában (2003, 2005, 2006), az Év csapatának tagja az Onze Mondial és a L'Equipe szerint (2007)


William Gallas a Marcel Desailly utáni francia középhátvéd-generáció legjelesebb tagja, s a 2003-as Eb-selejtezőket még együtt játszhatta végig a nagy öreggel. A kontinenstorna után Desailly visszavonult, s mind a válogatottban, mind a Chelsea-ben Gallas vette át a példakép örökét.

Az érdekes fejformájú bekk Párizsban született, s a Clairefontaine-i szövetségi futballakadémia után az SM Caenben lett profi labdarúgó. Eredményesen terelgette a labdát a második vonalban, emellett korosztályos válogatottjával U-18-as Európa-bajnok lett, majd bekerült az U-21-esek közé is. Erre kapták fel fejüket az Olympique Marseille vezetői, s ingyen megszerezték az akkor húszesztendős Gallas-t. A bekk eleinte nem kapott sok szerepet, de 1998-tól már a kezdőcsapat stabil tagja. Az OM-mel UEFA-kupa-döntőt játszhatott, majd bemutatkozhatott a BL-ben is, ahol eredményes tudott lenni: a Manchester United ellen fejelt egy három pontot érő gólt.

2001-ben elhagyta az akkoriban kisebb válságban lévő OM-et, de előtte még jól összeveszett Javier Clemente mesterrel, mert nem volt hajlandó kimenni balhátvédnek. Több nagy klub is megkereste ajánlatával, de a Chelsea 13 millió eurós "beadványával" senki sem tudott versenyezni. Gallas hamar beilleszkedett a Premiership világában, a 2002-es évben az egyik legjobb hátvédje lett a bajnokságnak. 2003-ban bemutatkozhatott a gall válogatottban is - eléggé későn, 26 esztendősen, de az összes Eb-selejtezőt végigküzdötte.

Nyáron egy évvel meg is hosszabbították Londonban szerződését, 2007-ig, majd következő idényét sérüléssel kezdte, de az ősz közepére felgyógyult, sőt, a kispadra szorította Desailly-t is. A válogatottban viszont éppen miatta kellett jobbhátvédként játszania, s a portugáliai Eb-t is ebben a pozícióban futballozta végig. Azon kevesek között volt a gall csapatban, akik nem okoztak csalódást. Claudio Ranieri utódja, José Mourinho magával hozta Portóból kedvencét, Ricardo Carvalhót, de Gallas megőrizte helyét a kezdőben, s az új szövetségi kapitány, Raymond Domenech is alapemberként számított rá.

John Terryvel és Carvalhóval a világ egyik legjobb védelmét alkották, Mourinho is maximálisan elégedett volt vele. Csak elvétve játszott eredeti posztján, általában valamelyik szélen kapott csak helyet, aminek nem kimondottan örült, be is jelentkezett érte a Barcelona, a Milan és a Juventus. 2006 tavaszán Gallas kijelentette, hogy amennyiben Mourinho nem hajlandó őt eredeti posztján, középső védőként játszatni, akkor engedjék őt eligazolni a klubtól. A dacosságot hírhedten nem toleráló Mourinho végül összekötötte a kellemeset a hasznossal, így Gallas játékjogát 7.4 millió euró társaságában elcserélte az általa már régen üldözött Ashley Cole-ért az Arsenallal.

Tíz vb-selejtezőn játszva Németországban is alapember volt hősünk a védelem közepén, a veterán Lilian Thuram oldalán. A csoportmérkőzések során nem igazán erőltette meg magát, az egyenes kieséses szakaszban viszont kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Különösen a brazilok ellen remekelt, egy alkalommal még Ronaldót is kicselezte, saját kapuja előtt! A torna után a válogatott alaptagja maradt, nyolc Eb-selejtezőn lépett pályára, s az Arsenalba is gyorsan beilleszkedett, eleinte balhátvédként (!) szerepelve jól és gólerősen játszott. Másként nem is illenék, hiszen amikor odakerült, az akkor visszavonult legenda, Dennis Bergkamp 10-es mezét örökölte meg!

2007 nyarán Arséne Wenger megtette csapatkapitánynak, a bekk betalált a MU-nak, majd decemberben győztes gólt fejelt a Chelsea-nek. A Birmingham ellen bemutatott magánszámával azonban megkezdte az Arsenalban is a cirkuszolást: először ölre ment játékostársával, Gael Glichyvel, majd összeveszett saját kispadjával, a lefújás után pedig leült a kezdőkörbe s sírva fakadt…

A válogatottal részt vett a 2008-as kontinenstornán, ahol meglehetősen gyengén ment neki, társaival egyetemben. Az Arsenalban sem parádézott, sérülések is gyötörték, bár a 6-os átlagot meghaladta teljesítménye.

A „Les Bleus"-vel tíz vb-selejtezőn szerepelt, két gólt lőtt, a másodikat Thierry Henry nevezetese kézzel levett labdája után, az írek elleni pótselejtező visszavágóján. Ez jelentette a franciák vb-részvételét. Klubjában is szerencsés: két alkalommal is roppant „mákos" találatot szerzett, egyszer a hátával, egyszer pedig az arcával.

Szerződése 2011 nyaráig szól.