Andy van der Meyde

A jobb és bal oldalon egyaránt remekül használható fiatal szélső 2003-ban tűnt fel az Ajax csapatában. Főleg a BL-ben játszott nagyon jól, szerencséjére a Milan elleni negyeddöntőkön a legkiválóban - erre figyelt fel az Internazionale is, akik nyáron óriási reményekkel igazolták le őt, mondván, lesz végre egy igazi vonalszélsőjük. Ehhez képest szörnyű első szezont zárt, a kezdőből is kikerült és 12 hónap múlva máris azon töprengtek, kinek adják kölcsön... Mindeközben a válogatott keretben megőrizte helyét, sőt, az EB-n többször is kezdőként lépett pályára!

A kis Andy szülőhelyén, Arnheimben kezdte karrierjét, először a kisebbik, majd a nagyobbik helyi klubban, ám már nagyon korán átkerült az Ajax-akadémiára. Már 18 évesen bemutatkozhatott az Ajaxban a Twente ellen, de két év alatt mindössze hat meccset kapott, így kölcsönadták éppen a szintén első osztályú FC Twentének, hogy erősödjön kicsikét. A játékos nagyon hasznosan töltötte ott idejét, hiszen amikor visszatért 2000-ben, azonnal a kezdőben foglalt helyet, s remeklésével a válogatók figyelmét is felkeltette: 2002 májusában az amerikaiak ellen góllal esett át a tűzkeresztségen. Abban az évben ő lőtte a Nijmegen ellen a bajnoki címet eldöntő találatot, s a BL-ben Európában is letette névjegyét a Roma ellen: góljai után féltérdre ereszkedve egy puskával lelövi a szurkolókat. A következő évben már a másik híres géppuskás, Batistuta egykori vadászterületén, Itáliában ijesztgette a nézőket, ugyanis szerződése lejártával engedett az Inter csábításának s Milánóba költözött. Wilkes, Bergkamp, Jonk, Winter és Seedorf mögött ő lett a hatodik holland tulipán arrafelé, s ez előző öt mind megfordult valaha az Ajaxban!

Arról már esett szó, hogy hogyan bőgött le Olaszhonban a parádés kezdés ellenére is (gól az Arsenal ellen), igaz, makacs, visszatérő sérülése is meggátolta befutásában - az Internél már megszokhattuk az ilyesmit. A válogatottban egészen a 6. selejtezőmeccsig várt a bevetésre, igaz, aztán az utolsó hármat, közte a skótok elleni sorsdöntő meccset, végigjátszotta. Az EB-n kezdőként számoltak vele a narancsmezesek között, de olyan lélekbántóan gyengén játszott (főleg a csehek és a svédek ellen), hogy az a Marc Overmars is kiszorította, aki a szezon végén rossz formája miatt inkább visszavonult... Nem véletlenül mondta róla a holland legenda, Johann Cruyff: "Nem azt mondom, hogy Van der Meyde rossz szélső. Egész egyszerűen csak nem tud beadni."

2004 tavaszán érdekes nyilatkozatot tett: "Az elmúlt hónapokban alig játszottam, ha az edzőnek lehetősége van több játékos közül választani, sohasem engem választ - nyilatkozta az Ajaxtól megvásárolt középpályás a holland lapoknak. - Így aztán nem tudok formába lendülni, és ha magyarázatot kérek valakitől, csak azt hallom: bravó, bravó. Zaccheroni edzései egyébként sem tetszenek, mert tele vannak taktikával. Az edzéseken színes bóják között rohangálunk, aztán az edző azt mondja, hogy zöld, erre el kell kezdeni futni a zöld bóják felé. Aztán vége a gyakorlásnak, és én egyszerűen nem értem, hogy mit gyakoroltunk. Arról nem is beszélve, hogy a klubnál senki sem foglalkozik azzal, hogy megtanuljak olaszul, ugyanakkor a meccsek előtt az öltöző tele van számomra ismeretlen emberekkel, alig van helyem levetkőzni.".


Mancini már gyakrabban küldte őt pályára mint a bójamániás Zaccheroni, de jellemző módon például 11 őszi szereplése alkalmával kilencszer le is cserélte őt! Már 2004 nyarán is gyakran nyilatkozta van der Meyde, hogy szeretne távozni, hiszen nem találja helyét a csapatban - az Arsenalnak fel is ajánlották őt némi készpénz mellett Patrick Vieiráért, de az Everton is bejelentkezett érte. 2005 nyarán ugyan kis híján a Monacóba igazolt, időközben érkezett posztjára az argentin Solari is, de mindezek ellenére van der Meyde maradt Milánóban s megpróbálta beverekedni magát a kezdőcsapatba - Mancio sok esélyt nem adott számára, hiszen az átigazolási szezon legvégén mindössze kétmillió fontért elkótyavetyélte őt az Everton FC-nek.