Esteban Cambiasso

nemzetisége:
argentin
43/4
születési hely:
Buenos Aires
ideje:
1980.08.18.
pozíció:
védekező középpályás
magassága:
178 cm
súlya:
72 kg
korábbi klubjai:
Real Madrid, River Plate, Independiente, Argentinos Juniors
sikerei:
argentin bajnok (2002), európai Szuperkupa-győztes (2002), Világkupa-győztes (2002), spanyol bajnok (2003), spanyol Szuperkupa-győztes (2003), Olasz Kupa-győztes (2005, 2006), Olasz Szuperkupa-győztes (2005, 2006, 2008), olasz bajnok (2006, 2007, 2008), U-21-es vb-bronzérmes (1995), U-21-es világbajnok (1997), U-21-es Dél-Amerika-bajnok (1997, 1999), U-21-es vb-résztvevő (1999), Konföderációs-kupa-ezüstérmes (2005), vb-résztvevő (2006), Copa America-ezüstérmes (2007), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2005, 2006, 2007, 2008)

Esteban Cambiasso fáradhatatlan védekező középpályás, aki a vízhordó szerepét töltötte be a Realban a zseniális, de nem éppen védekezőspecialista Zizou-Figo-Becks-trió mögött. Ebben a szerepkörben - és a Realban is - a 2002-es Feyenoord elleni Szuperkupa-győzelem alkalmával mutatkozott be (a kilencszeres BEK- ill. BL-győztesnek ez volt az egyetlen trófea, ami még hiányzott a kincstárból). Cambiasso az argentin juniorválogatottban mutatta meg először oroszlánkörmeit, s nem csak - akkor még - hosszú, lobogó szőke haja, hanem zseniális tudása miatt is hamar jegyzetté vált.

Tehetségét korán felismerték, így 16 évesen a 20 éven aluliak világbajnokságán tűnt fel először a futball nagyközönségének, s két év múlva már aranyéremre vezette a gauchókat az 1997-ben Afrikában rendezett ifi-VB-n. Az Argentinos Juniorsban tűnt fel, ott, ahol Maradona, de nemsokára már a Real játékosának vallhatta magát hiszen 1996-ben kapus bátyjával együtt a Real Madrid leigazolta, kb. 1 millió dollárt ért meg nekik a 16 éves tinizseni! A madridi B csapatot korán kinőtte, de még nem fért be Seedorf és Redondo, majd Makelele, Flavio és Celades mellett az egybe, így kölcsönadták hazájába: a River Plate-tel és az Independientével argentin bajnoki címet is nyert. 2001-ben, bár hívta a Bayern München, a Valencia, a Benfica és a Lazio is, meghosszabbította szerződését s maradt a Realnál - ezzel együtt is kölcsönadták, ezúttal a River Plate-nek. 2002 nyarán viszont nagy szüksége lett rá a királyi klubnak, hiszen Ronaldo leigazolása alaposan megcsappantotta a kasszát, így aztán Ronnie mellett ő és Portillo jelentette a nyári erősítéseket - valljuk meg, azért nem rossz trió. 2000-ben az argentin nagyválogatottban is bemutatkozhatott, de sokáig sem ott, sem klubjában nem volt stabil helye.

Érdekes módon irányító eredeti "szakmája", ifiként is így tűnt fel, sőt, odahaza kölcsönjátékosként is jobbára e poszton szerepelt - 26 gólt ért el három év alatt, ami nem rossz egy középpályástól. A Realnál már kissé hátravont szerepkörben, védekező középpályásként kell bizonyítania - posztján Guti és Ivan Helguera voltak vetélytársai, miután később Celadest a francia Bordeaux-nak, Flavio Conceicaot a német Dortmundnak kölcsönbe-, míg Makelele-t a Chelsea-nek végleg eladták. Mindenesetre 2003-ban már 24 alkalommal szerepelt a bajnokságban, a BL-ben pedig kilencszer vetették be. Nagy meccse a Barca elleni örökrangadó lehetett volna, ám itt két nagy gólhelyzetet is elpackázott. 2004-re a jó kezdet után a portugál Queiros alatt teljesen kiszorult a csapatból, pedig igencsak szüksége lett volna egy vízhordóra a középpályán, mert erőteljes átjáróház-hangulata volt a királyiak középső részének... Akkoriban gyakran lehetett arról hallani hogy távozik; (Solarival együtt) a Milant és az Intert emlegették, ám Camacho érkezésével ezek a hangok elhallgattak. Aztán derült égből a villámcsapás: minden előzetes híresztelés nélkül 2004 júliusának elején bejelentették hogy nem marad Madridban, s Davidsszel és Verónnal együtt az Inter középpályáját fogja erősíteni.

Bár némileg meglepő módon többet játszott Davidsnél, de az átlagosnál nem képes huzamosan jobban teljesíteni - s nem ezért hívták Milanóba, bár Mancini töretlenül bízik benne. Cuchu - bár képes "kispadoztatni" Davidset, Karagouniszt és Cristiano Zanettit is, de azt a pályát, amit egykoron jósoltak neki, már képtelen lesz befutni. Jól megérti egymást gaucho társával, Verónnal - a tökéletes védekezőmunka mellett nagyon jól segíti a támadásokat is (valaha ugye irányítónak készült), ráadásul szerencséjére az új szövetségi kapitányt José Pekermannak hívják, akinek az ificsapatokban első számú kedvence volt... "Cuchu" tagja volt természetesen a Konfederációs Kupán ezüstérmet szerzett válogatottnak is, s nyáron az Interből legfőbb vetélytársa, Edgar Davids egészen Angliáig, a Tottenham Hotspursbe menekült! Mancini mester a következő idényben is a kezdőben adott számára lehetőséget, Verón és/vagy Pizarro mögött, s Cambiasso talán élete formájában futballozva csapata legjobbja lett, hiszen elképesztő mezőnymunkája mellett több gólpasszra és öt gólra is maradt ereje, bekerült az Év csapatába, majd a Roma elleni kupadöntőben is a kapuba talált.

Mi sem természetesebb annál, hogy a világbajnokságot is alapemberként kezdte: gauchóéknál Mascheranóval vállvetve dolgozott Riquelme keze alá. Elefántcsontpart ellen még csak közepesen futballozott, de a szerbeknek talán az egész torna legszebb találatát lőtte! A hollandok ellen senki sem erőltette meg magát, ő sem, s ez vissza is ütött Mexikó ellen, hiszen Cambiasso sem tudott visszaváltani a szerbek elleni sebességre. A németek elleni negyeddöntőben már nem is kezdett, hiszen a klasszikus (két szélső, egy irányító és egy vízhordó) középpályás négyesre átállt Pekerman Lucho Gonzalesnek Cambi kárára szorított helyet. Esteban mégis beállt a második félidő derekán, bár kissé fura módon Riquelme helyére, s bizony nem tudott felnőni a feladathoz s gólhelyzeteket teremteni Lehmann kapuja előtt – sőt, egyenesen tragikus hős lett belőle, amikor a tizenegyespárbajban elhibázta csapata utolsó lehetőségét…