Szinisa Mihajlovics portréja

 

nemzetisége:
szerb-montenegrói-olasz
65/9
születési helye:
Vukovár
ideje:
1969.02.20.
pozíció:
védekező középpályás, középhátvéd - edző
magassága: 185 cm
súlya: 75 kg
korábbi klubjai:
játékosként:
FK Vojvodina, Crvena Zvezda, AS Roma, Sampdoria, Lazio, Inter
edzőként:
Bologna, Catania
sikerei:
játékosként:
ifjúsági világbajnok (1989), BL-győztes (1991), Világkupa-győztes (1991), vb-résztvevő (1998), KEK-győztes (1999), Európai Szuperkupa-győztes (1999), olasz Szuperkupa-győztes (1998, 2000, 2005), Eb-résztvevő (2000), jugoszláv bajnok (1989, 1991, 1992), olasz bajnok (2000, 2006), Olasz Kupa-győztes (2000, 2004, 2005, 2006), az Év játékosa Jugoszláviában (1999), az év csapatának tagja az ESM szerint (1999, 2000), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (1999), a Serie A rekordere (legtöbb szabadrúgásgól)
edzőként:

Roberto Mancini, az Inter új edzője magával hozta Milánóba római kedvenceit: Favallit, Zé Mariát és Mihajlovicsot, régi-új védelmének oszlopait. A kapusé és a söprögetőé egy csapatban a legbizalmibb státusz (copyright Lakat T. Károly), így nem véletlenül csábította korosodó védőjét magával a tréner.

A kis Szinisa az egykori jugoszláv FK Vojvodinában kezdte profi pályafutását, akikkel 1989-ben nagy meglepetésre bajnok tudott lenni, s a következő évben a BEK-ben a Honvéd ellen játszva Magyarországon is láthattuk az akkoriban még lobogó hajzatú középső védekező középpályást. Ekkor már ifi- és felnőtt válogatottnak, valamint junior-világbajnoknak mondhatta magát a Proszinecski-Suker-Aszanovics-Boban-féle vonulattal. Közben leigazolta őt a kor jugó sztárcsapata, a Crvena Zvezda, akikkel két bajnokságot, egy BL-t és egy Világkupát nyert! Nem volt rossz a legalább hét akkori Európa-klasszist felvonultató vörös csillagos csapat: Stojanovics - Jugovics, Marovics, Sabanadzovics, Belodedicsi - Najdoszki, Proszinecski, Mihajlovics, Pancsev, Szavicsevics - Binics (Jovanovics, Momcsilovics, Tosics, Sztosics, Lukics); edző: Ljubomir Petrovics.

Ezután, mint ahogyan az összes valamirevaló honfitárs focista, ő is külföldre távozott, az AS Romába. A farkasoknak akkoriban nem volt erős kerete a nagy játékosok ellenére sem (Giannini, Fonseca, Balbo, Aldair, Carboni, Cappioli), így aztán rendre a középmezőnyben foglaltak helyet Mazzone edző fiai. Két év múlva váltott: az akkoriban rendre a dobogóért harcba szálló Sampdoria igazolta le Eriksson edző külön kívánságára. Az angol tréner nagy hatással volt rá: ő tette először hátra a középpályáról a védelem tengelyébe. Azonban a genovaiak rendre eladogatták legnagyobb sztárjaikat (Montella, Karambeau, Boghossian, Seedorf, Jugovics), s egyre hátrább végeztek a tabellán amíg szépen ki nem estek. Szinisa időben váltott: 1998-ban a Cragnotti-féle Lazióba igazolt az új edző, Eriksson kívánságára... Közben részt vehetett "új" országa első nagy világversenyén, az 1998-as France98-on és az EURO2000-en is, bár ez utóbbi tornán inkább durvaságaival, mintsem sebességével tűnt ki.

De a Lazióban kárpótolta magát: két olasz kupát, egy KEK-et és két olasz Szuperkupát gyűjtött be a kékekkel, s nem hagyta el őket a 2001-es anyagi csőd után sem. Stammal vagy Nestával együtt a liga egyik legjobb középső duóját alkotta, s kiemelkedő átlagokat produkált rendre, egykori csapata ellen pedig mesterhármast ért el - söprögetőként! A ballábas, a válogatottól 2003-ban visszavonuló bombázó egy másik rekordot is tart: ő lőtte poszttársai közül a Serie A történetében a legtöbb szabadrúgásgólt. (Ha már rekord: az UEFA-tól nyolcmérkőzéses eltiltást kapott 2004-ben, amiért leköpte a román Mutut egy Lazio-Chelsea BL-rangadón. Úgy látszik, meggyűlik a baja a londoniakkal, hiszen pár évvel azelőtt az akkor arsenalos Vieira panaszkodott rá a nyilvánosság előtt, amiért Mihajlovics "fekete disznó"-nak nevezte a franciát...) Nagyon jól megértette magát Mancinivel 2002-2004 között, így nem meglepő, hogy az edző magával vitte bizalmi káderét Milánóba is.

Mihajlovics alapember lett Cannavaro és Materazzi helyén Ivan Cordobával, s bár igen sokszor hibázik, átlaga sem verdesi az eget (5.8), de szabadrúgásai, beadásai és elsősorban góljai kárpótolták a vezetőket és a drukkereket. "Gyorsasága" - 2005 nyarán kötött egyéves szerződésének dacára - nem engedélyezett újabb teljes szezont számára a futball csúcsain - nagy kár érte, egy korszak jelképe akasztja szögre lőporfüstös csukáját...

A védőlegenda februárban bejelentette visszavonulását, áprilisban búcsúzóul még lőtt egy győztes gólt Ascoliban (ez volt 27. szabadrúgásgólja, s ez is maradt az olasz bajnokság rekordja), majd maradt az Internél, ugyanis 2006 nyarán ő lett egykori játékostársa, Roberto Mancini pályaedzője - s egyben Patrick Vieira "kisfőnöke", hogy a Bolognánál és a Cataniánál első emberként üljön a kispadon.