Émerson életrajza

Émerson Ferreira Pereira da Rosa
nemzetisége:
brazil
74/6
születési hely:
Pelotas
ideje:
1976.04.04.
pozíció:
védekező középpályás
magassága: 179 cm
súlya: 74 kg
korábbi klubjai:
Botafogo, Gremio (-3.100.000), Bayer Leverkusen (-20.000.000), Roma (-28.000.000), Juventus (-11.500.000), Real Madrid (-5.000.000), Santos
sikerei:
Brazil Kupa-győztes (1994, 1997), Rio Grande állam bajnoka (1995, 1996), Libertadores Kupa-győztes (1995), brazil bajnok (1996), Recopa-győztes (1996), olasz bajnok (2001, 2005, 2006), olasz Szuperkupa-győztes (2001), spanyol bajnok (2007), európai Szuperkupa-győztes (2007), Klubvilágbajnokság-győztese (2007), U18-as Dél-Amerika-bajnok (1995), vb-ezüstérmes (1998), vb-résztvevő (2006), Copa América-győztes (1999), Konföderációs Kupa-résztvevő (1999, 2003), Copa América-résztvevő (2001), Konföderációs-kupa-győztes (2005), vb-résztvevő (2006),
az Év csapatának tagja a Bundesligában (1999, 2000), az Év játékosa a Bundesligában (2000), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2005, 2006)
Émerson Ferreira Pereira da Rosa
nemzetisége:
brazil
74/6
születési hely:
Pelotas
ideje:
1976.04.04.
pozíció:
védekező középpályás
magassága: 179 cm
súlya: 74 kg
korábbi klubjai:
Botafogo, Gremio (-3.100.000), Bayer Leverkusen (-20.000.000), Roma (-28.000.000), Juventus (-11.500.000), Real Madrid (-5.000.000), Santos
sikerei:
Brazil Kupa-győztes (1994, 1997), Rio Grande állam bajnoka (1995, 1996), Libertadores Kupa-győztes (1995), brazil bajnok (1996), Recopa-győztes (1996), olasz bajnok (2001, 2005, 2006), olasz Szuperkupa-győztes (2001), spanyol bajnok (2007), európai Szuperkupa-győztes (2007), Klubvilágbajnokság-győztese (2007), U18-as Dél-Amerika-bajnok (1995), vb-ezüstérmes (1998), vb-résztvevő (2006), Copa América-győztes (1999), Konföderációs Kupa-résztvevő (1999, 2003), Copa América-résztvevő (2001), Konföderációs-kupa-győztes (2005), vb-résztvevő (2006),
az Év csapatának tagja a Bundesligában (1999, 2000), az Év játékosa a Bundesligában (2000), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2005, 2006)

A Pelotasban, Rio Grande do Sul államban született Ferreira Pereira da Rosa a Gremióban kezdte el labdarúgó-karrierjét, s a tehetséges ifistával 1992-ben kötöttek profiszerződést, de csak 1993-ban, a Botafogóba egy fél évre kölcsönadva játszott először a felnőttek között. 1994-ben tért vissza a Porto Alegre-i Gremióba, ahol Luiz Felipe Scolari kezei alatt egy igazán remek gárdában lehetett alaptag, ugyanis többszörös állami és brazil bajnok, Brazil, Mercosur és Libertadores Kupa-győztes lett olyan kiváló társak, mint Magno, Darnlei, Mario Jardel, Arce, Rivarola, Paulo Nunes vagy Ronaldinho oldalán. Kiváló játékára felfigyeltek az U-20-as válogatott megfigyelői is, így 1995-ben egy Copa America-aranyat is kitehetett túlzsúfolt vitrinjébe. Klubjával abban az évben tehették volna fel a koronát teljesítményükre az Ajax Amszterdam elleni tokiói Világkupa-döntőben, ám a gólnélküli döntetlen után a büntetőpárbajban Danny Blindék lába volt biztosabb. Otthon azonban bőségesen kárpótolta magát Émerson néhány újabb aranyéremmel, súlyos térdsérülése sem vetette vissza, sőt, a következő esztendőben már az európai játékosügynökök noteszébe is bekerült, lévén meghívót kapott a brazil válogatott keretébe; de csak 1997. szeptember 10-én mutatkozhatott be a Selacaóban Equador ellen két 1994-es világbajnok szűrő-legenda, Mauro Silva és Zinho oldalán. Ekkor hősünk már a Bundesligában acélosodott, ugyanis nyáron a német Bayer 04 Leverkusen vásárolta meg, mindössze 3 millió euróért. A gyógyszertáriaknál is remekelt, elképesztő mezőnymunkát végzett hétről-hétre, s mindemellett kiváló passzokkal szolgálta Ulf Kirstenéket.

Ezért is lehetett ott az 1998-as franciaországi világbajnokságon, teljes Brazília legnagyobb bánatára - no nem mintha Émerson képességeivel szemben lettek volna a démosznak fenntartásai, de a szigorú Mario Zagallo a népkedvenc Romario helyére nevezte a védekező középpályást! Émerson a csapatkapitány Dunga és Zagallo felfedezettje, César Sampaio miatt csak két mérkőzésen léphetett pályára, a dánok és a hollandok ellen, de így is nagyon örült az ezüstéremnek. Hazatérve a következő két évben már a Bundesliga legjobb védekező középpályásaként emlegették, mindkétszer bekerült az Év válogatottjába, sőt, 2000 májusában őt választották meg a bajnokság legjobb játékosának. Ennek köszönhetően nyáron rekordösszegért, 19.5 millió euróért igazolhatott az őt már régóta üldöző AS Romához! Olaszországban első évében máris bajnok lett, igaz, az őszi szezont teljesen ki kellett hagynia újabb súlyos térdsérülése miatt. Felgyógyulása után viszont pazar formában tért vissza, Dunga visszavonulása után nem csak a saraboló-legenda posztját, de csapatkapitányi karszalagját is megörökölte, ennek örömére 1999-ben Copa-győzelemre vezette övéit. Ám Scolari kapitány 11 VB-selejtezőn pályára lépő bizalmi embere hiába volt benevezve a 2002-es világbajnokságra, amikor Ázsiában egy edzésen viccből beállt a kapuba védeni, válla kiugrott a helyéről - így vehette át helyette Cafú a kupát... Egyébként 2001 telétől minden mercatóban, átigazolási időszakban azon polemizáltak az ilyesmiben mindig verhetetlen talján lapok, hogy melyik nagycsapatba távozik Émerson a Rómától, ám a farkasok középpályájának erős embere a pletykákra alaposan rácáfolva 2003 januárjában egy ötéves szerződést írt alá az örök város csapatához.

2004 nyarán viszont, amikorra nyilvánvalóvá vált hogy a bordó mezesek több százmilliós adóssághegyet görgetnek maguk előtt, Émerson távozni akart a meggyengült csapatból, s a több gigász által üldözött klasszis végül éppen a nagy rivális, a Juventus fejedelmi ajánlatát fogadta el. Nem véletlenül követte Fabio Capellót, egykori-jelenlegi mesterét, hiszen kölcsönösen tisztelik egymást. Az edzőfejedelem több szerelmes nyilatkozatot is tett a brazil játékáról, aki egy személyben cselgép, remek irányító és zseniális, fáradhatatlan védekező középpályás, ráadásul hatalmas taktikai fegyelméről is híres. Émerson 2004 őszét így már fekete-fehér mezben robotolta végig, s első szezonjában az osztályzatok alapján csapata legjobbja s az ősz európai válogatottjának tagja lett, azaz igyekezett megszolgálni 28 millió eurós vételárát! Első torinói idénye felejthetetlenre sikerült, Capello számításai tehát tökéletesnek bizonyultak, hiszen magabiztosan hódították el a bajnoki címet, Émerson pedig bekerült az Év csapatába a Bundesliga után Serie A-ban is, sőt, egy olasz újság szerint az egész bajnokság legjobbja lett! Nyáron gőzerővel csábította újra a Real Madrid (őt is és a francia óriást, Vieirát is, akit a Juve azért kezdett el üldözni, hogy az esetleg Madridba költöző brazil kapitányt pótolják), ám nem várt fordulattal végződött a galaktikusok vadászata, hiszen végül „Nagy Patrick” költözött Itáliába, azaz megszületett az Émerson-Vieira-tengely, amely kétségkívül a labdarúgás egyik legerősebb, leghatékonyabb védekező-irányító duója volt!

A 2006-os világbajnokságra készülő Selacao biztos tagjának vallhatta magát, bár érdekes módon 2004-ben egyetlen selejtezőre sem hívta haza őt Parreira mester - aki egyébként többször is összerúgta miatta a port Capellóval, ugyanis a Juventus mindenható Mistere sokszor szemére vetette a brazil szövetségnek és a kapitánynak, hogy miért kell fölösleges bemutató mérkőzések kedvéért a fél világot átutaztatni kedvenc játékosával. Émerson helyén Parreira kipróbálta már a veterán Gilberto Silva mellett a herthás Gilbertót és a sevillai Renatót is, ám a csapatkapitány helye megkérdőjelezhetetlen volt. Kilenc selejtezőn is játszott, ám akár csak 2002-ben, ezúttal sem volt szerencséje a világbajnoksággal, hiszen mindössze három mérkőzés volt osztályrésze. Az első két csoportmeccsen hibátlan mezőnymunkát végezett, ám Ghána ellen megsérült s ez a torna végét jelentette számára. Nyáron az újabb olasz bundabotrány, a Moggiopoli komolyra fordulása után elsőként hagyta el a Serie B-be süllyedő Juventus hajóját, követve Capellót Torino után Madridba is. A brazilért és Cannavaróért 20 millió eurót fizetett a királyi klub, akik Émersont szánták a Makélélé által hagyott űr betöltésére. „Éveken keresztül csak egy hajszál választott el attól, hogy ide igazoljak, végre eljött a pillanat. Játszottam már Németországban a Leverkusenben, illetve Olaszországban a Romában és a Juventusban, nem hiszem, hogy itt beilleszkedési problémáim lesznek. – nyilatkozta a brazil, majd az általa jól ismert Fabio Capellóval kapcsolatban azt mondta: – Már volt szerencsém éveken keresztül a mesterrel dolgozni, örülök, hogy tovább folytathatom vele a munkát, mert korábban kialakult közöttünk a kölcsönös bizalom.”

Ám négyéves szerződését nem a legjobban kezdte megszolgálni, hiszen ősszel nagyon rosszul ment neki a játék, rengeteg kritikát kapott, majd januárban meg is sérült, egy hónapot kellett kihagynia. Capello egyébként végig kitartott mellette, de mégis felröppentette a Corriere dello Sport, hogy az AC Milan élénk érdeklődést mutat a játékos iránt, sőt, eladásával a Real Madrid közelebb jutna Kakához, Ramón Calderón egyik legnagyobb álmához. Így is lett, de Émerson a Milannál is gyengén futballozott, így 2009-ben felbontották szerződését, hazaengedték a Santoshoz. Az év végén súlyos sérülést szenvedett, megműtötték, és már vissza sem tért a futballpályákra.

Fura módon a kilencvenes évek elején Raít és főleg Dungát, a válogatott európai stílusban futballozó középpályássztárjait rengeteget kritizálták Brazíliában, mondván, szégyent hoznak a jogo bonitóra, de a náluk is sokkal harapósabb, darócosabb stílt preferáló Émersont hatalmas tisztelet övezi, mint Bellini, Carlos Alberto Torres és Dunga (!) méltó utódját. Hiába no, változnak az idők!