Gianluca Zambrotta portréja

Gianluca Zambrotta
nemzetisége:
olasz
83/2
születési hely:
Pisa
születési dátum:
1977.02.19.
pozíció:
jobbhátvéd, balhátvéd
magassága:
181 cm
súlya:
76 kg
jelenlegi klubja:
Milan
korábbi klubjai:
Como, Bari, Juventus, Barcelona
sikerei:
olasz bajnok (2002, 2003, 2005, 2006), BL-döntős (2003), olasz Szuperkupa-győztes (2002, 2003), spanyol Szuperkupa-győztes (2006), a Klubvilágbajnokság ezüstérmese (2006), Eb-ezüstérmes (2000), olimpiai résztvevő (2000), vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (2004, 2008), világbajnok (2006), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009), az Eb All-Star-keretének tagja (2000, 2004), a vb álomcsapatának tagja (2006), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (2000, 2003, 2004, 2005, 2006), az Év csapatának tagja az uefa.com, a L'Equipe és a FIFPro szerint (2006)


Gianluca Zambrotta napjaink egyik leguniverzálisabb játékosa, hiszen hátvédként, középpályásként és szélsőként is képes játszani, ráadásul jobb és bal oldalon egyaránt világszínvonalon! Carlo Ancelotti, az AC Milan edzője nyilatkozta róla egy alkalommal, hogy Zambrotta posztja a "bármi".

Zambrotta szülőhelye, a Como harmadosztályú csapatában kezdett el futballozni, és 17 évesen mutatkozott be a 2. osztályban, majd a kiesés után szép lassan alapember lett a harmadik ligában. Összesen három szezont töltött el a festői Comói-tó partján, hiszen 1997-ben az akkoriban az első osztályban vitézkedő Bari csábította el. Némi akklimatizálódás után itt is rendszerint a kezdőben kapott helyet, második idényében pedig már igencsak kiemelkedő produkciót vitt a gyepre. Ennek eredményeként tagja lehetett az Európa-bajnok olasz U-21-es utánpótlás-válogatottnak, sőt, 1999 februárjában, a norvégok elleni mérkőzésre a felnőtt válogatottba is behívta őt Dino Zoff szövetségi kapitány.

Erre már a nagycsapatok is felkapták a fejüket, és az érte folytatott verseny győztese végül a Juventus lett. Zambrotta szépen növekvő renoméját mi sem mutatja jobban, mint hogy a Zebrák 8 millió eurót adtak érte, holott Lilian Thuram, Alessandro Birindelli, Ciro Ferrara és Gianluca Pessotto személyében kiváló szélsőhátvédjeik voltak, a középpályán pedig Pavel Nedved volt konkurenciája.

Torinóban Marcello Lippi főként a középpálya jobb oldalán számolt vele, hősünk jó szokása szerint azonnal a kezdőbe került. Bár első szezonjában az utolsó fordulóban kicsúszott a Juventus kezéből a bajnoki arany, a futballista hamarosan kárpótolta magát, hiszen nyáron tagja volt az Európa-bajnokságon szereplő nemzeti csapatnak. Nem is vallott szégyent, tulajdonképpen ekkor robbant be a nemzetközi labdarúgó-életbe. Balszerencséjére a hollandok ellen kiállították, így a döntőben már nem szerepelhetett. 2002 volt következő emlékezetes esztendeje: a Juvével összesen 47 tétmérkőzést vívott meg, majd ott lehetett a nyári világbajnokságon is, ahol nem rajta múlott a korai kiesés. Időközben posztot váltott: előbb a bal oldalról átkerült a jobbra Nedved miatt, majd azon ott is a védelembe szorult hátra Mauro Camonaresi feltűnésével.

A 2003-as szezonra kissé keserű szájízzel tekinthet vissza, hiszen elszenvedte pályafutása első komolyabb sérülését. Bár tavasszal bajnok és Olasz Kupa-győztes lett, az idény legfontosabb mérkőzésén, a Milan elleni BL-döntőben – Zambrotta első félidei zseniális teljesítménye ellenére is – alulmaradtak honfitársaikkal szemben. Következő idényét is sérülésekkel tördelte ketté az élet, de természetesen ott volt a nyári kontinenstornán, ahol mindhárom csoportmérkőzésen zseniálisan játszott. Portugáliai formájáról csak annyit, hogy bár nagyon hamar kiestek az olaszok, mégis beválasztották őt az Eb álomtizenegyébe! Nem is csoda, ha bérelt helye van a squadra azzurrában, lévén korunk talán leguniverzálisabb játékosa. 2006-ig állandó, de helyezés nélküli résztvevője volt a France Football 50 Aranylabda-jelöltjének, Itáliában öt alkalommal is bekerült az Év válogatottjába.

Igaz, a kontinenstorna utáni esztendőben karrierje leggyengébb teljesítményével lombozta le híveit, hiszen a Juve ranglistáján 5.91-es átlagával alig hét századdal előzte meg az utolsó David Trezeguet-t, és a Serie A hátvédlistáján éppen csak befért a legjobb 25 közé. Ennek ellenére akadt bőven kérője, hiszen a Real Madrid és a Chelsea is 30 millió euró körüli összeget ajánlott érte, legalábbis a pletykák szerint, ám végül az FC Barcelonához került. Igaz, nem mindennapi körülmények között, hiszen amikor a Juventust 2006 nyarán kizárták az első osztályból, Európa legnagyobbjai "megosztoztak a koncokon", Zambo 14 millió euró ellenében, Thurammal együtt, Katalóniába került. Pedig előtte a labdarúgó azt nyilatkozta, hogy szívesebben maradna odahaza, mégpedig a Milanban, ám a vörösök ezt nem engedhették meg maguknak, helyette a jóval olcsóbb Daniele Bonerát vették meg.

Előtte viszont kevés híján lemaradt Gianluca a németországi világbajnokságról, hiszen combizom-húzódása miatt egészen a legutolsó hétig kérdéses volt szereplése (és éppen Bonera ugrott volna be helyére). Szerencséjére felépült, így világbajnokként térhetett haza. A nyitómérkőzést kihagyta, az USA ellen balhátvédként focizta le a mezőnyt, a csehek ellen a másik oldalon főleg a védekezéssel volt elfoglalva, az ausztrálok ellen ismét ugyanott játszva húzta le a redőnyt. Az ukránok ellen világklasszis teljesítményt nyújtott: gólt lőtt, asszisztot jegyzett, egyszer a gólvonalról rúgta ki a labdát, majd a németeknek a következő mérkőzésen a ráadásban egy akkora kapufát rúgott, hogy ha bemegy, akkor másnap minden sportújság az ő képével nyitotta volna meg vb-rovatát. A döntőben viszont éppen legszürkébb formáját öltötte fel, Florent Malouda jó párszor megkerülte. Ha a vb végére már Zambrotta is elfáradt, elképzelhetjük a többiek fizikai állapotát…

A torna után látványosan nem találta helyét Spanyolországban, pedig ez tőle nem kis teljesítmény. Edzője, Frank Rijkaard a Barca-védelem régóta problémás jobb szélén játszatta, ám az olasz ritkán alkotott maradandót, többször is felröppent a hír, hogy hazatér a Juventushoz vagy a Milanhoz. A válogatottban természetesen alapember, ha egészséges volt, játszott is az Eb-selejtezőkön, rendszerint balhátvédként. A kontinenstornán viszont bűn rosszul futballozott, különösen a hollandok és a románok ellen ment neki gyengén. A Milan mindezek ellenére hazacsábította: nyolcmillió eurót fizettek az akkor 31 éves hátvédért. Zambro természetesen a kezdőbe került, bár átlagai nem verdesték az eget.

A válogatottal hat vb-selejtező után a Konföderációs Kupa-keretbe is bekerült.