Stephen Appiah

Stephan Appiah Edgar Davids mögé, a kispadra érkezett a Juventusba 2003 nyarán a középpályára, ám mivel a "Pitbull" egyrészt ismét harmatos teljesítményt nyújtott, másrészt nem volt hajlandó meghosszabbítani nyáron lejáró szerződését, így a hollandot Barcelonába, majd az Interbe exportálták, a "régiek" közül a ghánai kemény harcosra vár a piszkos munka a zebrás középpályán.

Az accrai születésű fiú (Marcel Desailly földije) a Hearts of Oak csapatában kezdett el futballozni a 90-es évek elején, de hogyan! Tizenhat évesen már nemcsak hogy a profik között játszott, hanem a felnőtt válogatottban is szerepet kapott egy barátságos meccsen. Nem is meglepő, hogy hamar Európába került, az Udinese csapott le rá 1997 nyarán. A Friuli-stadionban három szép évet töltött el, közben csatárból védekező középpályássá képezték át. Első ottani évében esett át a tűzkeresztségen, a Lecce elleni derbin - s bár nem sokat játszott, nagy tehetségként tartották számon, a nemzeti csapatban is rendre villogott. Ez volt az oka, hogy a Parma 2000-ben bejelentkezett érte, ám Appiah hepatitisz-fertőzést kapott, így kútba esett a transzfer...majdnem, mert a roppant élelmes udinei vezetők azt találták nagy bölcsen ki, hogy a Parma vegye meg Appiah-t, s ameddig fel nem gyógyul, addig ők ingyen kölcsönadják a belga John Walemet, hogy ne vesszen kárba a vásár. Nem sok ilyenről hallottam!

A ghánai felgyógyulása után át is tette székhelyét az Ennio Tardini-stadionba, de a kezdőbe nem tudta beverekedni magát. 2002-ben kölcsön is adták a Bresciának, ahol magára talált s bizonyított Baggio, Guardiola és Matuzalem oldalán. Teljesítménye megihlette a Juve vezérkarát is: 2 millió euróért kölcsönkérték őt egy évre, majd 2004 nyarán további 6 millió euróért leigazolták. Nem sokat vacilláltak az üzleten, bár azért olyan jól nem ment neki, mint a Bresciában, de hát nem is tőle kellene várni a meccsek megnyerését. Az első pillanatban kissé törékenynek ható fekete fiú igazi szakterülete a védekezés. Ő mindenesetre élete nagy lehetőségének tartja, hogy a zebráknál játszhat, így a lelkesedéssel nincs is gond nála... 2004 végére, a fiatal Blasi feltűnésekor kiszorult a csapatból, igaz, kisebb sérülés is hátráltatta Appiah-t; mindenesetre év végén, amikor Blasi is kidőlt a sorból, nem ő, hanem Tacchinardi lépett a fiatal olasz helyére.

Bár mindösszesen 18 bajnokin szerepelhetett vetélytársai mellett, kétszer gólt is szerzett, hatos átlaga sem szégyellnivaló, 2005 nyarán Capello mégis átadólistára tette őt. Appiah Angliába szeretett volna igazolni, ahonnan a Tottenham, az Everton, a Birmingham City és a Middlesbrough is szerette volna soraiban tudni. Legkomolyabban a Boro érdeklődött iránta, ám a torinóiak sem a kölcsönajánlatra, sem az ötmilliós átigazolási árra nem bólintottak rá, mindeközben Luciano Moggi általános igazgató 10 millió eurót és a ghánai játékjogát ajánlotta Vieiráért. Végül is némileg meglepő módon a török élvonalbeli labdarúgó-bajnokság legutóbbi aranyérmese, a Fenerbahce igazolta le Stephen Appiah-t, akiért nyolcmillió eurót fizettek! A 2006-os vb-n sem ment neki rosszul, de a törökökkel nem egyezett, így otthagyta őket, szerződését felrúgva, ez később 2.3 millió eurójába és egy féléves kényszerszünetébe került. 2009 októberében írt alá a Bolognához másfél évre, és a válogatottba is visszakerült: hat világbajnoki selejtezőn kapott szerepet, és egy alkalommal eredményes is volt.