Bixente Lizarazu

Bixente Lizarazu

nemzetisége:
francia
97/2
születési hely:
Saint-Jean de Luz
ideje:
1969.12.09.
pozíció:
balhátvéd
magassága:
169 cm
súlya:
69 kg
korábbi klubjai:
Englantine Hendaye, Girondins de Bordeaux, Bayern München, Olympique Marseille
sikerei:
német bajnok (1999, 2000, 2001, 2003, 2005, 2006), Német Kupa-győztes (1998, 2000, 2003, 2005, 2006), német Ligakupa-győztes (1998, 1999, 2000), BL-győztes (2001), BL-döntős (1999), UEFA-kupa-döntős (1996), a francia második liga bajnoka (1992), Világkupa-győztes (2001), világbajnok (1998), Európa-bajnok (2000), Konföderációs Kupa-győztes (2001, 2003), Eb-bronzérmes (1996), Eb-résztvevő (2004), az Év csapatának tagja az uefa.com szerint (2001), az év csapatának tagja az ESM szerint (1999), az Év csapatának tagja a Bundesligában (2000, 2003, 2005), a FIFA-világválogatott tagja (2002)

Bixente Lizarazu kilencvenes évek végének 2-3. legjobb balhátvédje volt Robbie Carlos mögött, nagy harcban Maldinivel. Bár már régen pelyhezte legénytoll állát (69-es születésű!), visszavonulásáig nem volt hajlandó engedni meglehetősen magas színvonalú játékából. 37 esztendősen is rengeteget futott, kőkeményen harcolt, labdái aranyat és gólokat értek - bár már 2002 óta pletykáltak visszavonulásáról.

Liza egy kis faluban, Saint-Jean de Luzben született, s az eredetileg Vicenteként anyakönyvezett srác igazi sportcsaládból származik, lévén édesapja szörfözik, öccse francia szörfbajnok, ő pedig kiskorában megnyert egy tenisztornát! Az Englantine Hendaye (1977-89) után 18 éves korától a FC Girondins de Bordeaux keretének tagja - egy ideig a magyar Bognár Györggyel együtt. A Chaban-Delmas-stadionban 1986-ban mutatkozott be, s többnyire csereként vetették be, de a következő szezonban már beverekedte magát a kezdőbe s egyetlen bajnokiról sem hiányzott. Akkoriban remek csapatot gardírozott Rolland Courbis, Elie Baup majd Gustav Rohr mester, itt játszott többek között Dugarry és Zidane is. Hősünk 1992-ben bemutatkozhatott a válogatottban is, a finnek ellen, de az 1992-es Eb-re még nem vitte ki őt Michel Platini. Liza alapember maradt a Lescure-parki gárdában, s végre megmutathatta magát Európának az angliai, 1996-os Európa-bajnokságon. Utolsó franciaországi szezonjában a bordó mezesek az UEFA-kupában eljutottak egészen a döntőig, kiverve a Milant is, de a fináléban a Franz Beckenbauer vezette Bayern útjukat állta.

A torna (és nyolc szép év) után váltott: mivel baszk származású, a legnagyobb baszk klubba, az Athletic Bilbaóba igazolt. Remekül játszott honfitársa, Luis Fernandez kezei alatt, s óriási meglepetésre ezüstérmesek lettek a bajnokságban - nagy ajándék volt ez a klub centenáriumára. Ekkor kezdődött viszont sérülés-hulláma, ami sajnos a sokáig elkísérte: talán ezért is volt még 37 évesen is olyan erőben, mert egyetlen szezonban sem tudott igazán kimerülni - szinte az összes őszt kihagyta sérüléseit nyalogatva. Utoljára 1995-ben tudott végigjátszani egy teljes szezont! A baszkoknál csak egy évet töltött el, mert 4.5 millió eurót áldozva lecsapott rá az akkoriban újjáépülő Bayern München, ahol Liza Marcus Babbellel, Thomas Helmerrel és Lothar Matthäusszal egy fantasztikus kvartettet alkotott. Azonban Bajorföldön is sokszor bajlódótt térdével, nem játszott végig kilenc év alatt sem egy rendes idényt. De 1998-ban életében először bajnok lett, nyáron élete fénypontjaként ott volt a vb-győztes francia csapatban, még egy gólt is szerzett a Dél-Afrika elleni nyitómérkőzésen, s végig remekül játszott.

Immáron világklasszisként hazatérve a Bayernnel beverekedte magát a BL-döntőbe, de a MU elleni fináléban nem léphetett pályára. Remek csapat volt az, egy nagy generáció búcsúzott akkor: Matthäus, Effenberg, Basler... 2000-ben Liza ismét volt a franciák Eb-csapatában, s remekelt a Deschamps-ot és Blanc-t arannyal búcsúztató gall nemzeti tizenegyben. A következő évben végre már nem töltötte sérüléssel a tavaszt, így ott lehetett a Valencia elleni győztes BL-döntőn is. Bejelentkezett érte a Manchester United, ám Hitzfeld 25 millió euróban szabta meg kivásárlási árát! Időközben szülőföldjén egy falut is elneveztek róla - szerencsére ezt még 2002 előtt tették, mert második Világ Kupája nem sikerült jól, s ő sem játszott éppen csúcsformában. Meglepően őszintén ismerte el: "Az elmúlt hat évben hozzászoktunk a győzelmekhez, amelyek egy részét szerencsés körülmények között értük el. Most viszont semmi sem sikerült. Fogalmunk sincs, hogy mi történt velünk".

Következő éve sikeresebb volt: még sohasem játszott ennyi német bajnokit, alaptag maradt a francia válogatottban (közeledett 100. fellépése), s a Bayernnel a korai BL-búcsút követően bajnoki címmel és kupagyőzelemmel kárpótolta magát. 2004-ben viszont többször is azt nyilatkozta, hogy nem érzi már jól magát Münchenben (egyszer például Robert Kovaccsal is összeverekedett egy hangulatos edzésen), s nyáron mindenképpen váltani akart: voltak olasz és spanyol ajánlatai, bejelentkezett érte a Bolton, a Tottenham és a Marseille is, s Liza végül ez utóbbit választotta. A 2004-es kontinensbajnokság volt utolsó nagy tornája nemzeti színekben, s bizony nem sikerült a legfényesebbre a búcsú: a csoportmeccseken jól küzdött, de a görögök elleni összecsapáson Zagorakisz a hellén gól előtt egy szemtelen esernyőcsellel úgy becsapta, hogy Liza kis híján kiesett a nézők közé... Az új szövetségi kapitánnyal, Raymond Domenechhel ősszel egy kétórás megbeszélést követően bejelentette, hogy visszavonul a válogatottságtól. "Mostantól több időt szeretnék magamra fordítani, illetve több figyelmet igyekszem fordítani a fiamra" - indokolta döntését.

Tervei szerint két évet töltött volna az OM-ben, s innen is vonult volna vissza 2006 nyarán, ám játékától finoman szólva sem alélt el a közönség s a vezetőség. Ősz végére teljesen kiszorult a csapatból, az új edző, Troussier alatt az is nagy dolog volt számára, ha a kispadra leülhetett. Felvetődött, hogy visszavonul s szakkommentátorként fog dolgozni, de télen visszatért sikerei helyszínére, Münchenbe. "Liza felhívott engem a téli szünet alatt, s közölte hogy nem érzi jól magát Olympique-nél. Azonnal egyeztettem a klubjával" - nyilatkozta Uli Hoeness, a Bayern mindenható menedzsere. A franciák ingyen lemondtak róla, ráadásul mivel a kikötővárosiak ősszel nem szerepeltek egyetlen nemzetközi kupában sem, Liza pályára léphetett a tavaszi BL-mérkőzéseken is. Nagy szükség volt rá a bajoroknál: Tobias Rau, akit annak idején nyíltan az ő utódjának vásároltak meg, folytatta a lizarazui hagyományokat: egyik sérülés a másik után. Bár sokan féltették Bixentét a visszatéréstől, csattanós választ adott: olyannyira remekül helytállt, hogy a csak tavasszal futballozó balbekket a Goal.com beszavazta az Év álomcsapatába!

Szerencséje is volt: Beckenbauer nem akarta meghosszabbítani nyáron lejáró szerződését, de a helyére hazatért Lahm súlyosan megsérült, fél évet minimum ki kellett hagynia, így Lizarazuval egyéves kontraktust kötöttek. A Hamburger SV nyáron le szerette volna igazolni őt, de a francia úgy döntött, búcsúidényét Münchenben szeretné tölteni. Utolsó szezonjára igazi franciás mezszámot választott, a 69-est...
A baszk szeretetszervezet, az ETA rögtön ki is rótta rá adóját, de Liza búcsúidénye szerencsére nem ettől, hanem a bajnoki és kupaarany megvédéstől volt hangos. Nagy kár, hogy Domenech kapitány csak Thuramot, Makélélét és Zidane-t reaktiválta, Lizarazut nem, hiszen így a legendák együtt búcsúztak volna a világbajnoki ezüstéremmel. 2006. április 30-án búcsúzott el hivatalosan a labdarúgástól (azon a héten, amikor Zizou is bejelentette visszavonulását), s azóta a Canal Plus nevű televíziós csatorna munkatársa.

Egyébként roppant szerény ember, emlékszem, a vb-győzelem után egy 20 éves Citroen C2-es "kiskacsával" ment a tengerpartra. Természetesen szörfözni...