Sylvain Wiltord életrajza

Az excentrikus támadó a Stade Rennes csapatában bukkant fel, s nem is akárhogyan: 20 évesen 9 gólt ért el 26 mérkőzésen a francia középcsapatban! Le is csapott rá az akkoriban csúcsformában lévő galíciai Szuperdepor, a La Coruna. Itt nem igazán tudott bekerülni a kezdőbe (ami nem is csoda, hiszen a világbajnok Bebetót kellett volna kiszorítania), így visszatért a Rennes-be, ahol újra magára húzta góllövő cipőjét, s erre figyelt fel a Girondins Bordeaux is, akik lecsaptak a fiatal legénykére. Éppen akkor, amikor távozott onnan a Zidane-Dugarry-Lizarazu trió a vesztes UEFA Kupa-döntő után, igaz, az ő eladásukból futotta rá. A boros városban egy szuper duót alkotott Lilian Laslandes-dal, aki rengeteg gólt szerzett Wiltord átadásaiból, de Sylvain sem tétlenkedett a kapu előtt: 1999-ben 22 gólt lőtt, amivel a Bordeaux bajnok, ő gólkirály lett! Nem is csoda, hogy szezon végén őt választották a Ligue 1 legjobbjának.

Ekkor már nagyon viszketett a talpa: egyre többet lehetett hallani arról, hogy mindenképpen távozni akar, de túl sokat kértek érte a vezetők, Wiltord pedig durcáskodással válaszolt. Volt, hogy 10 napra eltűnt, s később kiderült, hogy kedvenc rapbandája után indult Észak-Franciaországba, később fejébe vette, hogy ő lesz az új Eddy Murphy... Mindenesetre 1999-ben a válogatottban is bemutatkozhatott, bal oldali támadó középpályást játszott Zidane vagy éppen csatárt Henry vagy Trezegól mellett. Ott volt a 2000-es EB-n is, s a döntőben csereként beállva ő lőtte a franciák egyenlítő gólját (Toldo hathatós együttműködésével...). 2000-ben végre elengedték: az Arsenal rekordösszeget, 21 millió eurót adott érte! Első albioni szezonjában összesen 15, a másodikban 17 gólt szerzett - közötte azt, amivel elverték a Manchester Unitedet, s sikerült a bajnoki címet is a tarsolyba rakniuk az ágyúsoknak.

Ott volt a 2002-es VB-n is, de ő sem tudott segíteni a balszerencsés és formán kívüli gallokon. A 2002-2003-as szezonban csak sárga lapok és sérülések miatt hiányzott négy bajnokiról, s lőtt 10 gólt. Az FA-döntőn csak csereként állt be Bergkamp helyére, s ez már előrevetítette 2004-es sorsát - Wiltord ugyanis nagyon felemásan készült a portugáliai EB-re: a válogatottban egyértelműen alapember, miközben az Arsenalban Reyes és Kanu mögött a 3. (!!!) számú csatárcsere... Nem is csoda, hogy nem volt hajlandó meghosszabbítani nyáron lejáró szerződését, s a nagy spanyol és olasz csapatok (Juventus, Inter, Fiorentina), a Marseille, a Liverpool ügynökei sorban álltak menedzsereinél, de még a Borussia Dortmund is elküldte a maga szerelmetes levelét. A hírek szerint Arséne Wengernek és az Arsenal vezetőségének nem is annyira a heves vérű támadó játékával, mint inkább magaviseletével voltak gondok.

Választása szokása szerint meglepő volt: bár pár újság már tényként kezelte, hogy követi Santinit a Tottenhamhez, ő mégis a Lyont s vele a BL-szereplést választotta. A beilleszkedési nehézségek után összekapta magát, s talán csak dafkéből is megmutatta, hogy nem felejtett el futballozni az Arsenal kispadján: a bajnokságban több gólpasszt is kiosztott, a BL-ben pedig hat mérkőzésen rúgott öt góljával főszerepet vállalt a nyolc közé jutásban (különösképpen a Werder Bremen szurkolói körében vált népszerűtlenné), s természetesen jó játéka jutalmául visszatérhetett Domenech válogatottjába is. Bár a média kissé fanyalogva fogadta visszatérését, a nagyszájú szélső nélkülözhetetlen a gall nemzeti csapatból: több asszisztot is jegyzett a selejtezőkön, míg Cipruson sorsdöntő gólt lőtt.

VA lassan bizony már csak veteránként emlegetetett szélső érdekes és roppant sikeres szezont futott 2005-06-ban, hiszen bár a Lyonban a két fiatal, Govou és Malouda miatt alaphelyzetben csak a kispadon kapott helyet, de ha beállt, rendre kiválóan és főleg gólerősen játszott. Kiváló osztályzatainak köszönhetően "csak cserejátékos"-ként is bekerült az Év csapatába, 12 bajnoki és 2 BL-gólja önmagáért beszél. Raymond Domenech szövetségi kapitány pedig nem süket az ilyes dolgokra, hiszen nyolc világbajnoki selejtezőn is bevetette Wiltordot, azaz mind csikócsapatában, mind a nagy öregek visszahívása után számított rá - mindezt az univerzális támadó két góllal hálálta meg. Aki a németországi tornán is kerettag volt (Govouval és Maloudával egyetemben), s a gallok mind a hét mérkőzésen pályára lépett, de csak az első kettőn kezdőként.

 

A svájciak ellen lustán kezdett, Dél-Korea ellen közreműködött Henry góljában - de ki is került a kapitány kegyeiből, tegyük hozzá, teljesen megérdemelten. Innentől a Malouda-Ribery-duó cseréjeként állt be: Togo ellen egy jó negyedórára, a spanyolok ellen három percre, a brazilok ellen tízre. A portugálokkal vívott elődöntőn már 22-t kapott, s igen jól tartotta meg a labdát a támadóharmadban, a fináléban pedig egy negyedórával melegített tökéletesen elvégzett tizenegyese előtt. A torna után ugyanott folytatta, ahol abbahagyta: főként csereként beállva segíti az OL-t és a nemzeti csapatot - kreatív játékkal, fiatalos lendülettel és igen gólerősen!

Egy évre rá 1.6 millióért hazavitte a Rennes, de ekkor már leszállóágban leledzett, sem itt, sem később a Marseille-ben nem ment neki. Egy-egy féléves kényszerszünet után a Metzben és Nantes-ban is felbukkant még, majd 2012 nyarán végleg szögre akasztotta cipőjét a nyughatatlan lélek. Most már nyugodtan koncentrálhat rapperi és színészi karrierjére..