Rui Costa portréja

Manuel Cesar Rui Costa

nemzetisége:
portugál
94/26
születési hely:
Lisszabon
ideje:
1972.03.29.
pozíció:
irányító
magassága:
180 cm
súlya:
74 kg
korábbi klubjai:
Fafe, Benfica (5.500.000-), Fiorentina (42.000.000-), Milan
sikerei:
BL-győztes (2003), olasz bajnok (2004), Olasz Kupa-győztes (1996, 2001, 2003), európai Szuperkupa-győztes (2003), olasz Szuperkupa-győztes (1996, 2004), portugál bajnok (1994), Portugál Kupa-győztes (1993), portugál Szuperkupagyőztes (1994), ifjúsági világbajnok (1991), Eb-ezüstérmes (2004), Eb-bronzérmes (2000), U-21-es Európa-bajnoki bronzérmes (1994), Vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (1996), az Év csapatának tagja a Serie A-ban (1999), a FIFA-világválogatott tagja (1998), az Eb álomcsapatának tagja (2000)

Manuel Cesar Rui Costa korának egyik legvirtuózabb labdazsonglőreként tartatott számon, de legnagyobb erőssége egyben legnagyobb hátránya is volt: napjaink atomfocija nem mindig kedvez az ilyen zseniknek. Legjellemzőbb róla talán az angol Bobby Robson edző jellemzése: "Showszerűen védekezik, látványosan támad".

Costa a Benfica saját nevelésű játékosa, de mivel a brazil Valdo mellett nem nagyon fért az első csapatba, kölcsönjátékosként a nagyok között a 3. ligás portugál Fafében kezdte el pályafutását. Itt olyan jól játszott, hogy bekerült a portugál juniorválogatottba, akikkel remekül debütált a nemzetközi porondon: az 1991-es U20-as világbajnokságon a döntőben ő lőtte be a mindent eldöntő 11-est! Erre már a nagy klubok is felfigyeltek s a Benfica gyorsan vissza is hívta a 19 éves irányítót. A piros-fehérekkel nyert egy bajnokságot és egy portugál kupát, természetesen hamar a kezdő tagja lett, sőt, első két évében 9 gólt is lőtt. Nagyon jó kis csapat volt az: a kapuban a belga Preud'homme, Európa akkori egyik legjobb portása; előtte az orosz Kulkov és Juran, a hazai Rui Águas, Veloso, Abel Xavier, William, Silvino; a brazil válogatott csapatkapitánya, a kőkemény középhátvéd Mozer, a svéd vb-bronzérmes Schwarz, Hélder, Joao Pinto, Rui Costa, Vítor Paneira, az óriás termetű brazil gólkirály, Ísaias; edzőjük pedig Sven-Göran Eriksson vala. Rui Costa, remeklésének hála, a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott 1993-ban Svájc ellen. Külföldön sem számított már ismeretlennek, főleg az ifjúsági Európa-bajnokság bronzérme után - az akkori U20-as portugál válogatott még sokáig a nemzeti tizenegy magját alkotta: Vítor Baia, Jorge Costa, Fernando Couto, Rui Costa, az egyetlen kétszeres junior világbajnok, a 13 évesen már apai örömök elé néző Joao Pinto és mindenek előtt Luíz Figo. Olaszországba is eljutott híre: a Fiorentina akkoriban nagybevásárlást tartott és őt lett az új irányító. A lilák között sem került éppen rossz társaságba, akkoriban Firenzében olyan világklasszisok szaladgáltak mint a sokszoros gólkirály, Batistuta, a kapus Toldo, a remek védő, Carnasciali, Sottil, Padalino, Serena, az őt Portugáliából Itáliába követő Schwarz, Christiano Zanetti (ma Inter), Baiano, a válogatott Sandro Cois, az életművész Robbiati, Di Mauro, a világbajnok brazil középhátvéd, Márcio Santos, az ördöngös orosz Kancselszkisz, a belga gólvágó, Oliveira, Torricelli, a cseh Repka, későbbi milanos csapattársa, a kapus Fiori; s a két edzőfejedelem: Trapattoni és török Fatih Terim, akivel a Milanban szintén találkozik majd.

Kész csoda, hogy bár minden évben bajnokesélyesként emlegették őket, de "mindössze" egy bajnoki bronzot, egy Olasz Kupát és olasz Szuperkupát sikerült összegyűjteniük. Közben ott volt a '96-os Eb-n is, ahol nagyon látványosan játszott, de a bombaerős nemzeti csapattal sikerült lemaradnia a '94-es és a '98-as vb-ről is, pedig akár érmet is hozhattak volna onnan! Mindenestre firenzei Batistuta, Rui Costa duó a focitörténelem egyik legjobb párosát alkotta, nagy kár, hogy egy olyan középcsapatban, mint a világ legszebb városában lévő Fiorentina kellett "elvesztegetniük" fénykorukat... Costa rengeteg gólpasszt adott s maga is szorgalmasan termelte a gólokat (volt olyan szezon, amikor 10-et is), összesen 38-at. Amikor a lilák az ezredforduló táján csődbe mentek, sorra eladogatták nagy sztárjaikat: Toldo 20 millió dollárért az Interbe, Batigól 30-ért a Romába, Costa mai áron 42 millió euróért hagyta el az Artemio Franchi stadiont az őt már régen üldöző Milan kedvéért. Ekkor már túl volt a 2000-es Eb-n, ahol a torna üde meglepetéseként az elődöntőbe jutottak, majd kiestek a franciák ellen Abel Xavier ominózus kezezése után. Milanba igazolása - bár megváltóként várták - akkor sem tűnt jó döntésnek, bár újra együtt dolgozhatott az őt nagyon kedvelő Terim mesterrel, de a vörösök akkoriban a védekező/kontrázó stílust erőltették, azaz néhány előrevágott lasztival vagy megindult Sevcsenko, vagy elszaladtak szélen és a beadásra érkezett Pippo Inzaghi vagy Crespo: ebben a stratégiában nem volt helye egy Costa-féle irányítónak. A 2002-es vb-je sem úgy sikerült, ahogyan éremesélyesként eltervezték, hiszen már a csoportból sem jutottak tovább az amcsiknak köszönhetően. 2003-ban bizonyíthatott volna a végül BL-t és Olasz Kupát nyerő Milanban, de valahogyan nem tudott beilleszkedni a gárda játékába, idegenül mozgott a többiek között, láthatóan elszállt az önbizalma, még a legegyszerűbb passzokat is elrontotta néha.

De a meccsek többségén játszott s ott volt az összes BL-találkozón is, közte a Juve elleni döntőn is. Talán mégis megbánta, hogy akkoriban a Real Madrid helyette Zidane-t választotta, pedig Figo nagyon kapacitálta Pérezt barátja megszerzésére! 2004-re még rosszabb lett helyzete, mikor érkezett a fiatal brazil világbajnok Kaká, aki bizony sokkal jobban védekezik nála - ez Carlo Ancelottinál alapkövetelmény - s rengeteg gólt lő, így Costa a kispadra szorult. Igaz, szinte minden meccsen bevetették, sőt, ha egy csatárral játszott a Milan sérülések miatt, akkor Kakával együtt irányítottak! Nem is véletlen hogy 2004 telén a Benfica bejelentkezett érte, a Sasok őt tették volna meg a hazai rendezésű Eb reklámarcának. De végül is maradt a Milanban - hiába, az évi 5 millió euró körüli fizetés nem akármilyen marasztaló erő! Az kontinensbajnokság egyébként a Baia, Figo, Costa, Pinto féle aranygeneráció hattyúdala volt, utolsó esélye arra, hogy letegyenek végre valamit a nemzetközi porondra is, pontosabban elvigyenek onnan egy érmet. Bár kezdőként futott a tornának, a második csoportmeccsre már kiszorította Deco. A brazilból lett portugál egy szemernyivel sem volt jobb nála, ám Felipe Scolari kapitány (volt) honfitársát preferálta, pedig hősünk kétszer is csereként beállva szerzett gólt az oroszok és az angolok ellen - ez utóbbi az Eb második legszebb találata volt Ibrahimovic sarkazása után! A döntőben 30 percet kapott, de nem tudott élni a lehetőséggel, így maradt neki ezüst élete legnagyobb tornáján. 33 évesen visszavonult a válogatottól, ám érdekes módon nem távozott klubjából, noha ő is tudta hogy az új szezonnak csereként fut majd neki - pedig ha Ancelotti bevetette O Maestrót, az ritkán okozott csalódást!

2005 tavaszán némileg meglepő módon 2007 júliusáig meghosszabbította szerződését a piros-feketékkel. "A Milanban fejezem be a pályafutásomat" - mondta a 33 éves portugál középpályás. - Amint a klubvezetés elém állt ajánlatával, azonnal elfogadtam. Nagyon boldog vagyok, már csak azért is, mert ez az aláírás azt jelenti, hogy itt játszom majd a karrierem végéig. Ez egy remek csapat, ahol azokkal is törődnek, akik nem játszanak minden meccsen. És ott vannak a szurkolók, akik még soha nem hagytak engem egyedül. És hogy mit kívánok magamnak 2007-ig? Csak hogy lőjek még egy gólt." Megbánhatta, hogy visszavonult a nemzeti tizenegytől, hiszen lemaradt a vb-bronzéremről, ráadásul mivel a Milant nyáron igencsak megbüntették a sundabundázások miatt, alaposan meg kellett kurtítani a büdzsét, így élő szerződése ellenére ingyen elengedték Rui Costát a Benficába - csak hogy ne kellejen fizetni fejedelmi, ám szerepével arányban nem álló 4.6 millió eurós éves fizetését. Innen is vonult vissza 2008 nyarán, majd szeretett klubja sportigazgatója lett.

A szerencsével sem áll hadilábon: 2005-ban megúszott egy kényszerleszállást, amikor magánrepülőgépének egy leszálláskor nem nyíltak ki kerekei, ezért félő volt, hogy földet érés után a súrlódás miatt kigyullad!