Vikash Dhorasso nemzetisége: német 7/0 születési hely: Le Havre ideje: 1973.10.10. pozíció: szélső középpályás magassága: 171 cm súlya: 70 kg korábbi klubjai: Le Havre, Bordeaux, Lyon sikerei: francia bajnok (2003, 2004) Ligakupa-győztes (2001, 2002) olasz Szuperkupa-győztes (2004) a francia bajnokság legjobbja (2004) 92-93 Le Havre 0 0 93-94 Le Havre 7 0 - - 94-95 Le Havre 30 2 - - 95-96 Le Havre 30 0 - - 96-97 Le Havre 36 0 - - 97-98 Le Havre 34 2 - - 98-99 Lyon 34 2 UEFA 8 1 99-00 Lyon 32 0 BL+UEFA 2+6 0+0 00-01 Lyon 27 3 BL 10 0 01-02 Bordeaux 28 1 UEFA 5 0 02-03 Lyon 37 2 BL+UEFA 6+1 0+0 03-04 Lyon 31 4 BL 8 0 04-05 Milan 12 0 BL 4 0 05-06 PSG 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
A rutinos, dinamikus középpályás afféle vészszélsőként és vészirányítóként igazolt Olaszországba a bajnok Lyon együttesétől, s bár idehaza viszonylag ismeretlen névnek számít, őt választották a 2003-as bajnokság legjobbjának!
Bár Normandiában született, édesapja és édesanyja Mauritius szigetéről vándoroltak Franciaországba munkavállalóként, így Vikash már ott és francia állampolgárként, Le Havre egyik külvárosában, Harfleurben született. Így a helyi AC Le Havre-ben kezdte karrierjét, s hamar megmutatkozott tehetsége, rendszeresen pályára lépett a különböző korosztályos válogatottakban, majd 1993 augusztusában a St. Etienne ellen az első osztályban is bemutatkozhatott - igaz, már 20 éves volt ekkor. Amilyen nyögvenyelősen indult viszont karrierje, olyan lendületet kapott a következő évben: 1994-től kezdve alapember lett a tehetséges fiatalokra épített gárdában (Ibrahim Ba, későbbi milanos; Revault, Teddy Bertin, Jean-Alain Boumsong), s egészen 1998-ig szolgálta a kikötőváros kedvenceit.
1996-tól már a Ligue 1 legtehetségesebb középpályásai között tartották számon, s ezért is fizetett igen magas, 5 millió eurós árat érte az Olympique Lyon, ahol Jean-Michel Aulas elnök akkoriban épített egy igazi nagy csapatot. A három technikás játékosra, Violeau-re, Malbranque-ra és Dhorassora (mögöttük Laigle védekezett) épített taktika azonban nem hozta meg a várva-várt bajnoki aranyat - bár Vikash képességeit senki sem vonta kétségbe, viszont harcosságával, elszántságával és főképpen erőnlétével már komoly gondok akadtak, tipikus 70 perces játékosnak tartották akkoriban. Igaz, amíg ereje bírta, nem volt rá panasz s így 1999-ben a válogatottban is bemutatkozhatott az ukránok ellen, amit még egy szereplés követett - majd legközelebb csak 2004-ben húzhatta magára a kék mezt!
Vikash - bár a bajnokságban és a BL-ben is akadtak jó meccsei - a brazil Juninho Paulista és Eric Carriére érkeztével elveszítette az új edző, Santini kegyeit, ezért 2001-ben egy esztendőre a Bordeaux-ba került erősödni. A bordó mezesek között sem voltak kisebb vetélytársai (Szmertyin, Costa, a szintén válogatott Meriem), mégis remekül játszott egész idényben, amit a Ligakupa elnyerésével koronázott meg. Egy év múlva visszatérhetett, s vele együtt hazaért az eredményesség is a Parc Lescure-be, hiszen a frankszázmilliókkal megerősített csapat mindössze egyetlen Ligakupát tudott addig felmutatni! Innentől kezdve viszont egyeduralkodói lettek a francia bajnokságban, különösen Dhorasso kapott szárnyra, hiszen a címvédésben 37 meccsen 2 góllal vette ki részét Santini kezei alatt, majd a következő évben Le Guen is a kezdőben számolt vele s a bajnokság végén őt látták az újságok az egész szezon legjobb játékosának!
A BL-ben is rendszeresen kiválóan játszott, s erre már a nagy csapatok is felfigyeltek, főleg, hogy 2004 nyarán lejárt szerződése. Ottholról a PSG és a Marseille, Angliából az Arsenal hívta, ő azonban a Milant választotta, akikkel kétéves szerződést írhatott alá. Bár egyértelműen csak csereként számol vele Ancelotti (Rui Costa és Serginho kollégája a kispadon), ám ha pályára lépett, messze nem okozott csalódást, sőt, választották már meg a meccs legjobbjává is és a 17. fordulóban bekerült a Hét válogatottjába is! Ráadásul öt év után a nemzeti csapatba is visszakerült, s rendszeresen tagja a 2006-os VB-selejtezőket vívó gall kakasok keretének is. Éppen ezért volt meglepő hogy egyetlen szezon után távozott Itáliából: bár hívta a a Newcastle, a Palermo, a Roma, a Deportivo és a Marseille is, végül 4 millió euró ellenében a PSG-hez írhatott alá a kispaddal elégedetlen irányító.
