César

César Sánchezt, ha Iker Casillast a szerencse gyermekének neveztem, akkor a balszerencse gyermekének is aposztrofálhatnánk. Pedig ő is remek kapus, csak hát Iker Casillas tehetségének ő sem állhat útjába, de legalább a Realnak tényleg két válogatott szintű, klasszis kapusa van. César Tehetségét az is bizonyítja, hogy sorban állnak a kérők a Real klubháza előtt, hogy legalább kölcsönbe had' kapják meg a bús képű lovagot, ám mindeddig hiába e kanosszajárás. Természetesen ő is válogatott játékos, 2000 augusztusában a németek ellen mutatkozhatott be a nemzeti csapatban - balszerencséjére a "strandról berángatott" csapat súlyos vereséget szenvedett. Bár élete csúcsformájában védve kiharcolta a kezdőbeli helyet álmai klubjában, a 2002-es koreai-japán világbajnokságról is lemaradt - jó szokása szerint Iker miatt...

A kis Luis César Sánchez Dominguez Cóirában született, de Valladoidban nőtt fel, s e tengerparti, Portugáliához közeli városban lett első osztályú kapus. A nevében szintén Real és szintén lila-fehér csapatban kilenc évet húzott le. Itt tűnt fel annak idején a legendás Lokomotív, Fernando Ruiz Hierro is, bár amikor César felkerült a nagyok közé, már csak Hierro bátyja volt a csapatban. A fiatal portás négy év alatt mindössze 14 mérkőzésen kapott szerepet, hiszen vetélytársai Lozano, a horvát Ravnics és a kolumbiai zseni, René Higuita voltak a José Zorrilla-stadionban, ahol első edzője egyébként a legendás Francisco Paco Maturana volt. Hősünk csak 1995-re lett az első számú kapus, igaz, akkor annyira belelendült, hogy öt év alatt 206 fellépés mellett mindössze hat ligameccsről hiányzott a kisesés ellen küzdő csapatban! Igazából csak a volt Real-edző, Benito Floro regnálása alatt lépett előrébb csapata, amikor is Valladoid a 7. helyen végzett 1998-ban. Egy év múlva az akkor Buyo visszavonulásával és Illgner öregedésével ill. Canizares távoztával kapusgondokkal küzdő Real csapott le rá, s tekintélyes, 6.3 millió dolláros összegért igazolta le! Előtte Cesar a szintén ex-valladoidi Hierrót, a Real akkori csapatkapitányát hívta fel s tőle kért tanácsokat, miként éljen és játsszon Madridban. Érdekes módon csak a következő, a 2000-es szezonra számoltak vele, ezért azonnal, egy évre visszakölcsönözték a Valladoidnak... Egy dologra viszont sem ő, sem a vezetők nem gondoltak: feltűnt a zseniális Iker Casillas, aki pár hónap alatt a Real ificsapatából a világsztárságig jutott. César mindenesetre a kontraktus aláírása után azonnal megkapta a válogatottba a behívót...

2002 tavaszán jött el az ő ideje, amikor Casillas sorozatos bakijai miatt végre Cesar lett a No. 1, de szokásos balszerencséjére a BL-döntőben megsérült, beállt helyére Casillas, aki három káprázatos védésével eldöntötte a trófea sorsát... Ezt követően már soha nem kapta meg a sanszot Del Bosquétől és szép számú utódaitól, évi átlagban jó esetben is két bajnoki- és BL-mérkőzést kap, csakis a spanyol kupameccseken kárpótolhatja magát a B- és C-tizenegy hálója előtt. Több spanyol csapat mellett hívta 2004 nyarán és őszén a Liverpool is, de nem a vezetők engedték el - igaz, 2005 nyarán lejáró szerződését sem voltak hajlandóak meghosszabbítani...


Legjobb éve egyébként 1996 volt, amikor mindössze 21 gólt kapott 40 fellépésén - akkor ő volt a liga legjobb kapusa, azaz a Zamora-díj büszke tulajdonosa. Egyébként jelenleg is a La Liga 5-6. legjobb spanyol kapuvédője - pechére a No. 1 is a klubtársa...