Sol Campbell

Sulzeer Jeremiah Campbell napjaink legjobb angol középhátvédje Rio Ferdinand és John Terry mellett, akikkel változatos felállásban remek duókat alkot a válogatottban is. Hatalmas termete, kiváló helyezkedése, gyorsasága, kíméletlensége és önfeláldozó becsúszásai az angol bekk-tradíciók egyik legjelesebb folytatójává emelték őt, ráadásul az angol médiában is állandóan jelen van megdöbbentően szép leányzókkal folytatott szerelmi kalandjai mián.

A kis Jeremiah Londonban nőtt fel, a megapolisz Newham nevű városnegyedében s az FA Lilleshalle-i aranybányája, a School of Excellence után a Tottenham volt első klubja - Sol 1990 óta hivatalosan is a sarkantyúsok alkalmazottja, kevés híján összesen 250 mérkőzésen lépett pályára a fekete-fehéreknél. 19 éves korában mutatkozott be a nagyoknál, Nick Barmby helyett állt be a Chelsea ellen s nem is akárhogyan, góllal debütált az ifjú középhátvéd, aki gyerekkorában - a West Hamnek drukkolt... A nyáron ifjúsági Európa-bajnoki címet elnyert védő a következő szezont már végigjátszotta s innentől fogva eligazolásáig, a sarkantyús fanok szemszöge szerinti „árulásáig” kirobbanthatatlan volt a White Hart Lane-en. Eleinte amolyan tűzoltóként a védelem összes pozíciójában helyt kellett állnia, de amikor a klub kapitánya, kőkemény Gary Mabbutt sérülés miatt hosszú időre kiesett, megtalálták Sol igazi helyét középen. 1996 májusában az angol felnőttválogatottban is átesett a tűzkeresztségen, s éppen a magyarok ellen vetette be őt először Terry Venables mester, aki annyira megkedvelte az ifjoncot, hogy végig maga mellett a kispadon tartotta a hazai Európa-bajnokság alatt, mindössze öt percre volt hajlandó megválni tőle. Campbell az örök rivális skótok ellen ugrott be a szintén csereként beállt, de a 85. percben megsérült Jamie Redknapp helyére balhátvédnek – azon senki sem vitatkozhatott, hogy a kezdőben Tony Adams és Gareth Southgate miatt még nincs helye. Az oroszlánosok végül jó teljesítménnyel is csak bronzot szereztek a számukra balszerencsés Európa-bajnokságon, de Sol a generációváltás után Southgate-et kiszorítva megragadt a válogatottban s sokáig ez volt egyetlen sikerforrása, lévén a sarkantyúsokkal mindössze egy Ligakupát nyert 1999-ben.

A háromoroszlánosokkal viszont remekelt az 1998-as világbajnokságon, főleg az argentinok ellen játszott jó formában, még egy (Puhl Sándor által) meg nem adott gólt is fejelt. A 2000-es kontinensbajnokságra összeállt a Rio-Sol-duó a válogatottban, bár azon a tornán még nem arattak átütő sikert a szürke, unalmas focit játszó középpályásoknak köszönhetően. Otthol a bekk egyre jobb formában harcolt, igazi közönségkedvenccé avanzsált, bár amikor 2001-ben egy alkalommal "felsólalt" a Premiership túlzott keménysége ellen, válaszul a bulvárlapok egy ideig kizárólag tüllruhában, pipiskedő balett-táncosként ábrázolták őt... Igazából akkor vált neve Európa-szerte közismertté, amikor nyáron lejárt a szerződése s Európa nagy klubjai ott álltak ügynökei előtt szép sorban: megtette a maga fejedelmi tétjét a Barca, az Inter, a Manu és a Real is - ám ő az Arsenalt és a Bajnokok Ligáját választotta, ráadásul a Bosman-szabály alapján ingyen távozhatott! Nagy felzúdulást keltett, hogy éppen az ősi riválishoz igazolt, emiatt a Tottenham drukkerei igen nagyon szerették volna egy kedélyes népünnepély keretében annak fénypontjaként felkoncolni „A Júdást”, két évig minden bajnokijukon transzparensekkel tüntettek ellene, de még 2004-ben is látni lehetett Campbellt gyalázó lepedőt, a la Pernahajder Campbell by gyermekkorunkbeli Szupernagyi. Pedig hősünk igencsak jól választott, mert a vörösöknél nemcsak együtt játszhatott az angol védőlegendával, Adamsszel, hanem nyerhetett három FA-kupát és két bajnokságot is, bár második kupadöntőjét Solksjaer orrbakönyöklése miatt ki kellett hagynia. Fura módon eleinte az ágyúsok szurkolói is fenntartásokkal kezelték a középhátvédet, ám amikor szépen sorjázni kezdtek a sikerek, gyorsan megbocsájtották neki valamikori sarkantyússágát.

Időközben egyre inkább a világklasszis jelzőt kezdik emlegetni neve hallatán szerte a földtekén, erre a legjobb bizonyíték a 2002-es világbajnokság volt, ahol 1999 legjobb angol játékosát beválasztották a torna dream-teamjébe is. Ázsiában újfent az argentinok ellen játszott a legjobban, sőt, megszerezte első válogatottbeli gólját is a svédek elleni csoportrangadón. Eriksson kapitány annyira komolyan számolt vele, hogy a futballista egyszer még a csapatkapitányi posztot is megkaphatta. „Viszont kutyakemény dolga lesz, mert Rio Ferdinand nevezetes eltiltása miatt nem lesz mellette, így dupla annyit kell szaladgálnia” – szólt a közvélekedés hősünkről a 2004-es portugáliai kontinensbajnokság előtt. A tornán végig nagyon jól és megbízhatóan játszott, mégis ő lett a kiesés egyik "negatív" személyisége: a hazaiak elleni mérkőzésen a hosszabbítás végén fejelt egy szabályos gólt, ám a bíró, a svájci Uls Meier nem adta meg, mondván, a védő támaszkodott könyökével a kapusra - pedig a portás Ricardo és Sol között egy angol játékos ugrott fel... Londonba visszatérve folytatódott Campbell pechszériája: elveszítették bajnoki címüket a Chelsea ellenében, ráadásul a BL-ben még a legjobb nyolc közé sem jutottak el - részben miatta is, hiszen a hazai és európai mérkőzések felén sem léphetett pályára makacs lovaglóizom-sérülése majd bokaszalag-gyulladása miatt. Novemberben viszont meghosszabbította nyáron lejáró szerződését - korábbi ötmilliós jövedelménél kevesebbel kell ugyan beérnie (ezenkívül hárommilliónyi reklámbevétellel is segíti a családi költségvetést), ám cserébe hosszabb távú szerződést kötöttek vele, azaz elképzelhető, az ágyúsoktól fog visszavonulni 2008 körül.
Bár harmadik világbajnokságára nem éppen a legjobb előjelekkel készül fel, hiszen a fél szezont kihagyta sérülései miatt (bár az Everton ellen otthol duplázni tudott), de ha pályára lép Németországban, rekorder lesz, hiszen egyetlen angol futballista sem szerepelt még hat nagy tornán!

Martina Hingis egykori udvarlója maga is csúcstartó a labdarúgás világában, ugyanis ő volt az első profi, aki többet keresett mint heti 100 000 font, s legjobb éveiben valamivel többet vihetett haza mint 8 millió font!