Meglepetésre a Liverpool került be a BL-döntőbe

A liverpooliak vélhetően egyébként sem törődtek Mourinho szómágiájával - biztos, ami biztos, nyomban nekiestek a friss angol bajnoknak. A meccs eleji tapogatózás olyannyira jelképes volt, hogy a 4. percben már vezetést is szerzett a hazai csapat! Történt, hogy Gerrard pörgetett a középen kiugró Baros elé, aki megelőzte Cech kapust, de messze nem jutott, mert a cseh földre döntötte. A bíró nem fújt, Luis Garcia tehát kapura kanalazta a labdát, amelyet Gallas valószínűleg még a gólvonalról vágott ki, Lubos Michel azonban másképp látta. Úgy tűnt, a szlovák bíró másodpercek alatt kompenzált egy meg nem adott tizenegyest egy tévesen megadott góllal… (Luis Garcia ettől függetlenül már elmondhatta magáról, hogy az egyenes kieséses szakaszban mindhárom otthoni BL-meccsen eredményes volt.)

Az Anfield közönsége bizonyára elképzelni sem tudott volna szebb kezdést, bár ne feledjük, ugyanígy kezdődött a Ligakupa-döntő is, aztán Mourinho akkor mégis joggal intette csendre a szurkolókat. Emellett megjegyzendő, hazai szempontból Luis Garcia találatával nem változott olyan sokat a helyzet, hiszen egy kapott gól továbbra is végzetes lehetett volna. Erre mintha éppen a spanyol támadó igyekezett volna emlékeztetni társait, eladta ugyanis a labdát húsz méterre a kaputól, s Joe Cole beadása bizony nagyon közel járt ahhoz, amit életveszélyesnek szokás nevezni. Ahogy Geremi néhány perccel későbbi centerezése is kevés híján jó volt az ötösre berobbanó Drogbának. Ez volt a félidő legnagyobb helyzete Chelsea-részről, a "kékek" 45 perc alatt egyszer sem találták el Dudek kapuját, sőt ami még meglepőbb: az UEFA statisztikái szerint a labdát is kevesebbet birtokolták. Mourinho mester tehát ismét elővehette az öltözőben a Bolton elleni bajnokin sikert fialó morcos modorát.

Nem tudjuk, hogy megtette-e, mindenesetre a második játékrész első lehetősége Riise előtt adódott, ám a norvég középpályás állítás nélküli lövése bőven elkerülte a kaput. Azt azért hamarosan meg lehetett mondani, melyik együttesnek muszáj támadnia és melyik elégedett az eredménnyel: olyan periódus következett, amikor a "vörösök" tartósan beszorultak a tizenhatosukra, egymás után több szögletet kellett kivédekezniük.
Hanem a dolog úgy állt, hogy döbbenetes magabiztossággal kivédekezték nemcsak az említett szögleteket, de a vendégek összes kényszerítőjét, magas labdáját és egyéb próbálkozását. Nagyon hiányzott a két remek Chelsea-szélső, Duff és Robben, a helyetteseket - különösen Tiagót - pedig könnyűszerrel semlegesítették a liverpooli védők. Azt nem állíthatjuk, hogy Rafa Benítez embereinek a kontrázásra is maradt erejük, jóllehet Cissé beállása után már egy robusztus csatárnak ívelgethették föl a megszerzett labdákat.

Dudeknek a 67. percben kellett először védenie, de akkor jó nagyot - Lampard jó 25 méterről eleresztett szabadrúgását paskolta bravúrral szögletre.
Mourinho időközben becserélte Robbent is, aki egyszer rögvest megkeverte a védelmet, hogy aztán eltűnjön a mezőnyben. A hajrában Drogba fejelhetett közelről, sőt még Kezsman is hozzáért a csúsztatáshoz - ez sem ment be. A pályára rohanó őrültek és újabb Chelsea-kísérletek (a legnagyobb lehetőséget Gudjohnsen rontotta el, aki a 96. percben az ötösről ellőtte a labdát a jobb kapufa mellett) által izgalmassá varázsolt utolsó percek elmúltával véglegessé vált: húsz év után a Liverpool ismét bejutott a legrangosabb európai kupa döntőjébe!

LIVERPOOL (angol)-CHELSEA (angol) 1-0 (1-0)
Liverpool, 42 700 néző
V: Michel (szlovák). G: Luis Garcia (4.)
LIVERPOOL: Dudek - Finnan, Carragher, Hyypiä, Traoré - Luis Garcia (Nunez, 84.), Hamann (Kewell, 73.), Gerrard, Biscan, Riise - Baros (Cissé, 60.)
CHELSEA: Cech - Geremi (Huth, 76.), Terry, Ricardo Carvalho, Gallas - Joe Cole (Robben, 68.), Makelele, Lampard, Tiago (Kezsman, 68.) - Drogba, Gudjohnsen
Továbbjutott: a Liverpool, 1-0-val

---- J ---- A