A szép mesék is véget érnek

MISUR TAMÁSMISUR TAMÁS
Vágólapra másolva!
2005.07.02. 23:10
Címkék
"A sikeremet csak azzal tudom magyarázni, hogy a szavazókon tömeges őrület lett úrrá." Ezt Gianfranco Zola mondta 1997 tavaszán, amikor mindöszsze néhány hónapos angliai tartózkodása után megválasztották az idény legjobb játékosának. Azért idéztük ezt a mondatot, mert tökéletesen jellemzi a viszszavonulását szerdán bejelentő 39 éves olasz klasszis lelkét: Zolánál kevés jóindulatúbb, szerényebb, tisztességesebb, szerethetőbb futballistát hordott a hátán a föld.
Gianfranco Zola (jobbra) közel a negyedik ikszhez is megállta a helyét a Serie A-ban
Gianfranco Zola (jobbra) közel a negyedik ikszhez is megállta a helyét a Serie A-ban
Gianfranco Zola (jobbra) közel a negyedik ikszhez is megállta a helyét a Serie A-ban
Gianfranco Zola (jobbra) közel a negyedik ikszhez is megállta a helyét a Serie A-ban
Gianfranco Zola (jobbra) közel a negyedik ikszhez is megállta a helyét a Serie A-ban
Gianfranco Zola (jobbra) közel a negyedik ikszhez is megállta a helyét a Serie A-ban
A rendkívül egyszerű szárd családból származó Gianfranco szülőföldjén, Szardínián lett profi futballista, de sokáig úgy nézett ki, hogy nem tud kikecmeregni a harmad- és negyedosztályból. Aztán 1989 tavaszán, amikor már 23 éves volt, felfigyelt rá Luciano Moggi, a Napoli akkori menedzsere, aki Diego Maradona mögé keresett a kispadra egy megfelelő helyettest.

Amikor Zola Nápolyba költözött, gyakorlatilag meg sem tudott szólalni, e sorok írója még emlékszik a RAI televíziónak adott első interjújára, amely során a tőmondatnál is egyszerűbb nyelvi eszközökkel próbált kommunikálni. A Vezúv tövében azonban elkezdett tanulni, és nem csupán azt, miként adjon tökéletes interjút (utóbb már több nyelven is), hanem azt is magába szívta, amit Maradonától el lehetett lesni.

Gianfranco Zola

Született: 1966. július 5., Oliena (Nuoro, Szardínia)
Magasság/testsúly: 168 cm/67 kg
Csapatai: Nuorese (1984–86), Torres (1986–89), Napoli (1989–93), Parma (1993–96), Chelsea (1996–2003), Cagliari (2003–2005)
A válogatottban: 35 mérkőzés/8 gól
Legnagyobb sikerei: olasz bajnok (1990), Olasz Szuperkupa-győztes (1990, nem játszott), 2x FA-kupa-győztes (1997, 2000), Angol Ligakupa-győztes (1998), Angol Szuperkupa-győztes (2000), KEK-győztes (1998), UEFA-kupa-győztes (1995), 2x Európai Szuperkupa-győztes (1993, 1998), vb-ezüstérmes (1994)
A "kékeknél" elkapta még a sikerszéria végét (a második bajnoki címet és a Juve ellen 5-1-re megnyert Olasz Szuperkupát, amelynek elhódításában azonban nem vett részt), majd Diego kokainügye és távozása után ő lett a csapat 10-ese.

1993-ban áttette székhelyét Parmába, ahol újabb diadalok vártak rá. Talán örökre a sárga-kékeknél maradt volna (remekül kijött csatártársaival, elsősorban Tino Asprillával), ha a klub 1996 nyarán nem igazolta volna a kispadra Carlo Ancelottit. A fiatal tréner akkoriban meglehetősen "10-es-ellenes" volt (visszautasította többek között Roby Baggio szerződtetését is), így Zola 1996 novemberében kapva kapott a Chelsea ajánlatán, és sokak elképedésére Londonba tette át székhelyét.

Az angolok pillanatok alatt beleszerettek, hiszen a pályán zseniális megmozdulásokkal, a pályán kívül pedig úriemberi viselkedésével vétette észre magát. Az első (csonka) idénye végén már megválasztották a Premiership legjobb játékosának, és a Chelsea-vel hét idény alatt megnyert trófeái mellé begyűjtött még két roppant értékes egyéni elismerést is: II. Erzsébet angol királynő a Brit Birodalom tagjává emelte (MBE), csapata szurkolói pedig megválasztották az évszázad Chelsea-játékosának.

A londoni klubbal számos diadalt aratott, ám éppen akkor távozott onnan, amikor Roman Abramovics olajdollárjainak hála beköszöntött a klubra a jóság-bőség korszaka. Harminchét évesen azonban Zola úgy érezte, ideje hazatérni, és bár több klubnál is szívesen látták volna, számára nem volt kérdéses, hogy szülőföldje csapatát, a Cagliarit választja. A piros-kékek 2003-ban a B-ligában szerepeltek, de Gianfranco áldásos ténykedésének (43 mecscsen szerzett 13 góljának, valamint számtalan gólpasszának) köszönhetően 2004-ben már a legjobbak között találták magukat.

Zola a nemrégiben véget ért 2004-2005-ös idényben is fantasztikusat produkált a Cagliari mezében, kilenc gólt szerzett, köztük néhány igen emlékezeteset, ám hiába ajánlották fel neki a szerződéshosszabbítást a következő évadra, nemet mondott, és így indokolt: "A napokban a fogorvosnál ültem, és azon gondolkoztam, mennyi mindenre nem jutott még időm az életben. Van három csodálatos gyerekem, a legkisebb csak kétéves, nekik szükségük van rám, ezért úgy érzem, eljött a búcsú pillanata. Teljesítettem a küldetésemet, feljuttattam a Cagliarit a legjobbak közé, majd bent is tartottam, itt az ideje elköszönni. Egyszer a szép mesék is véget érnek…"
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik