Halmosi Péter: Elvették a gólomat!

- Most is éppen itthon ülök és a videón nézem a gólomat - válaszolta a Nemzeti Sport Online megkeresésére az illetékes, Halmosi Péter -, ahogy akkor, úgy most, a sokadik visszajátszás után is azt tudom mondani: elvették a gólomat! Pedig ez egy szabályos gól volt, ráadásul nemzetközi szinten is jegyzett csapat ellen, egy jegyzett mérkőzésen. Egy magyar futballista életében nem sokszor adatik meg, hogy gólt szerezzen az Old Trafford-stadionban. Nekem sikerült, de aztán mégsem…

- Ez egy begyakorolt figura debreceni részről. Gondolta volna, hogy még a nagy Manchester United ellen is el lehet adni?
- Nem gondoltam, de megpróbáltuk. Bejött. Én elfutok, Sándor Tomi felíveli, aztán vagy egyedül húzok kapura és megpróbálok lőni, vagy beadok, esetleg visszafejelem az érkezőknek, attól függően hogyan sikerül megjátszanom a labdát.

- Tehát, száll a labda: miért bántotta Neville-t?
- Én nem bántottam! Ő jött nekem! El akarta fejelni a labdát, meg akarta csúszatni, én egyáltalán nem álltam be neki, egyszer csak ott volt és rám esett. Még el is fordultam, nem hogy szabálytalankodtam volna vele szemben. És ezt nem az elfogultság mondatja velem, még az angol tévések, újságírók is ezt mondták a lefújás után: egy ilyen szituációt angol játékvezető soha nem fúj le. De talán a világ egyetlen más mérkőzésén sem fújták volna le. Pedig hogy megnéztem a hosszút… És nemcsak megnéztem, hanem ki is lőttem! Akkor kezdett furcsa lenni a dolog, amikor a labda a kapufáról bepattant a hálóba, én meg fordultam vissza a csapattársaim felé, hogy a gólt ünnepeljük, de senki nem futott felém, egyikük sem örült. Kérdezték tőlem a srácok: miért nem mentem anyázni a játékvezetőhöz? De annyira le voltam döbbenve, hogy teljesen lemerevedtem. Tényleg most nézem meg vagy huszadszor, ez egy szabályos gól volt. Nem is értem…

- A mérkőzést is visszanézte már?
- Még csak részeiben…

- De a gólja megvolt már vagy húszszor…
- És még meg is lesz ma párszor. De akárhányszor nézem, nem tudok mást mondani.

- Azért a mérkőzésre is kerít sort?
- Talán, nem tudom. Legalábbis itthon, önszántamból nem biztos.

- Ennyire nem tetszett belülről?
- Nem ezzel van a baj, de mindig elérkezem a 46. perchez és akkor…

- Neville túl látványosan esett, ezt ehette meg a játékvezető…
- Evett ő meg ott mást is... Az egész mérkőzés alatt az volt a benyomásunk, és a szakkommentátor, Urbán Flórián is többször említette a találkozó alatt a tévében, hogy a játékvezető túlságosan is tisztelte az angol csapatot és a sztárokat. Amint hosszú volt egy labdájuk vagy nem jött be a cselük, máris rájátszottak a dologra. De meg kell adni, jól csinálták, bejött nekik. Nekünk kevésbé…

- A szélen kevesebbszer ment fel a támadásokkal, mint tette a Split ellen. Ebben Szatmáritól is kevesebb támogatást kapott, hogy azt ne mondjuk semmit, a jobb oldal, Dombival és Nikolovval, támadásban szinte teljesen passzív volt. Mi volt ennek az oka?
- Azt azért mondjuk ki, hogy ez a Manchester United abszolút nem vett félvállról bennünket. A védelmüket nagyon megerősítették, olvashatták, láthatták, hogy a splitieket azzal vertük meg, hogy hagytak nekünk a széleken területet és oda mi be tudtunk futni a labdával, vagy jött az indítás. Most viszont nem volt üres terület. Az angoloknál a védelemben is klasszisok játszanak, azonnal visszazártak, ha valaki fellépett közülük. Nekünk viszont így nem volt területünk, ahová mehettünk volna lendületből. Csak csellel, passzal tudtunk átmenni rajtuk. Próbáltuk is, de ennyire futotta az erőnkből.

- Milyen volt a Manchester elleni első találkozó. Olyan, amilyet várt?
- Felejthetetlen volt, annyi biztos. A realitás nem mellettünk szólt, sem a továbbjutást, sem a manchesteri első mérkőzést illetően. Össze sem lehet hasonlítani a mi és az ő körülményeiket, lehetőségeiket. De nem hiszem, hogy a küzdeni tudást, a hozzáállást bárki számon kérné rajtunk. A találkozó egyes szakaszaiban szépen passzolgattunk. Próbáltuk kihozni a labdákat, nem beállni a tizenhatosra és bekkelni, kivágni a labdát, amerre állunk. Megingások mindig vannak egy csapat játékában, az angolok pedig vannak annyira jók, hogy kihasználták a hibáinkat. Elöl három világsztár labdarúgójuk megvillant, rúgtak is egy hármast. Az Arsenal és a Chelsea kivételével azért az angol bajnokságban sem jön el sok csapat az Old Traffordból három kapott gólnál kevesebbel. Éppen ezért hiányérzet nem maradt bennem. Bennünk, ebben a találkozóban szerintem nem volt több. Csak az a meg nem adott gólom…