Marco Di Vaio

Marco Di Vaio

nemzetisége:
olasz
21/2
születési hely:
Róma
ideje:
1976.06.16.
pozíció:
támadó
csatár
magassága:
180 cm
súlya:
76 kg
korábbi klubjai:
Verona, Lazio, Bari, Salernitana, AC Parma, Valencia
sikerei:
olasz bajnok (2003), Olasz Kupa-győztes (2002), olasz Szuperkupa-győztes (1999, 2003), BL-döntős (2003), E urópai Szuperkupa-győztes (2004), Eb-résztvevő (2004), a Serie B gólkirálya (1998)

Marco Di Vaio a portugáliai Európa-bajnokságra készülő olasz válogatott egyik erősségévé küzdötte fel magát a Juve kispadjáról, s amikor szerepet kapott (általában csereként), ritkán okozott csalódást a drukkereknek és Lippi mesternek. Ezért is volt meglepetés, hogy 2004 nyarán olyan könnyedén lemondtak róla Torinóban, igaz, legalább alaposan megkérték az eleinte Spanyolországban is gólerős támadó árát.

A római születésű fiú a Lazióban tanulta meg két jó barátjával, Nestával és Favallival az alapokat, de ott a B csapatnál nem jutott feljebb, 20 éves korára sem. Nem is csoda, ha kölcsönadták kékek őt a Serie B-be erősödni, először a Hellas Verona, később a Bari gárdájának - erősen mérsékelt sikerrel. Nevelőegyesülete le is mondott di Vaióról, de a fiú szerencséjére a Salernitana látott benne fantáziát - aztán látott Salerno népe is, mégpedig csodát, mert a srác berobbant az olasz futballba: két szezon alatt 33 gólt rúgott s felkerült a csapattal a Serie A-ba! A déli klubban csapattársa volt akkoriban Rino Gattuso (ma Milan), Antonio Chimenti (később Juve), Bolics, a válogatottig eljutó di Michele, Ighli Vannuchi; szóval Dél-Itáliában nem keveredett rossz társaságba. Mégis elhagyta őket Marco, igaz, az AC Parma által cserébe felajánlott 16 millió euró sokat nyomhatott a latban.

Az Ennio Tardini stadionban sem okozott csalódást: bár sokan kétségbe vonták az óriási összeg jogosságát, hősünk folytatta remeklését és a sajtosoknál két esztendő alatt 25-ször zörgette meg az ellen hálóit! 2002-ben a válogatottban is bemutatkozhatott az USA elleni barátságos mérkőzésen, de a nyári ázsiai világbajnokságra már nem vitte ki őt Trapattoni mester. A szövetségi kapitány egykori klubja, a Juve viszont kárpótolta őt: az átigazolási szezon nyitányaként 26 millió euróért leigazolták di Vaiót a Parmától (igaz, Mateo Brighit 10 millióért beszámították árába), ráadásul úgy, hogy a támadó utolsó ottani fellépésén gólt rúgott a zebráknak a Szuperkupa döntőjében! Di Vaio első évében Torinóban sem váltotta meg a világot, bár egészen a bajnoki címig és BL-döntőig segítette csapatát (a fináléban már nem osztottak rá szerepet). 2004 elején, Alex Del Piero és David Trezeguet sérüléseit kihasználva beverekedte magát a kezdőbe s rengeteg gólt is termelt, aminek köszönhetően az Eb-selejtezőkön végig alaptagja volt a Squadra Azzurrának is.

Trapattoni mester olyannyira revideálta 2002-es tévedését, hogy nagy meglepetésre nem Antonio Cassanót, hanem hősünket vitte ki magával a 2004-es portugáliai kontinenstornára, ahol di Vaio pályára is lépett Vieri cseréjeként - újra csak erősen mérsékelt sikerrel. Közben Torinóban a benne töretlenül megbízó Marcelo Lippit felváltotta Fabio Capello, aki nem ígért a csatárnak biztos helyet a kezdőben, így hősünk szabadon távozhatott a klubtól. A Valencia gyorsan le is csapott rá s Ranieri kedvéért tízmillió euróért megvásárolta - Marco Spanyolországban nagy meglepetésre kiszorította az előző évben a góllövőlistán negyedik helyen végzett közönségkedvenc Mistát s a csapat házi gólkirálya lett! Bár a 11 találat jóval kevesebb, mint amit elvártak tőle, a 2005-ben érkezett olasz trióból (di Vaio, Corradi, Fiore) csak di Vaio élte túl első valenciai évét - igaz, amikor áprilisban nemzetközi karjelzésekkel és egyéb gesztusokkal fejezte ki nemtetszését, amiért edzője lecserélte, egy időre kitették őt is a keretből.

A következő idényben Villa és Kluivert érkezésével létszámfölöttinek nyilvánította őt az új mester, Quique, így szezon közben kölcsönadták az AS Monacónak, ahol di Vaio azért megmutatta, hogy nem felejtett el gólt lőni. A válogatottból természetesen szép lassan kikopott, a vb-selejtezők közül mindössze egyen kapott lehetőséget az őt amúgy igencsak kedvelő Lippitől, a korai szakaszban Szlovénia ellen 8 minutumot tölthetett a pályán. Leértékelődését viszont mindennél jobban mutatja, hogy a Valencia 2006 nyarán ingyen lemondott róla a Monaco javára - arról a csatárról, akiért fénykorában 16 millió eurót is kifizettek!

Így sem lehet csalódott, hiszen számára nem csak minden pályán töltött perc, de minden egyéb pillanat ajándék: a 2002-es Bajnokok Ligája-sorozatban ősszel a Newcastle elleni otthoni mérkőzésen olyan szerencsétlenül fejelt össze O' Briennel, hogy ott a gyepen kellett őt újraéleszteni! Szerencsére nem érte károsodás agyát, így két nap után már el is hagyhatta a kórházat.