nemzetisége: spanyol 4/0 születési hely: Gijón ideje: 1977.07.23. pozíció: jobbhátvéd, jobb oldali és középső középpályás, csatár magassága: 180 cm súlya: 74 kg korábbi klubjai: CD Mestalla, Valencia B, Villareal sikerei: Spanyol Kupa-győztes (1999), spanyol bajnok (2002, 2004), UEFA-kupa-győztes (2004), európai Szuperkupa-győztes (2004), U-18-as Európa-bajnok (1995), U-21-es vb-résztvevő (1997), olimpiai ezüstérmes (2000)
Miguel Angulo egyike a Valencia szürke eminenciásainak: szívós, hatalmas erőnléte van, kevés helyzet kell neki a gólhoz - és nem éppen brazilos technikájáról híres. 2004 őszére egy nagyobb hullámvölgyből kilábalva visszaszerezte kezdőbeli helyét, pedig nemrégiben még nagyon úgy tűnt, el kell hagynia a klubot karrierje érdekében. Így legalább maradt a denevéresek kuriózuma: sokáig egyetlen stabil tagja volt a kezdőnek, aki még soha nem lépett pályára a felnőttválogatottban!
Angulo Gijónban született, így földije Luis Enriquének, s a két andalúziai srác mély barátságot kötött, ami annál is inkább meglepő, mert Enrique először a Realban, később a Barcában futballozott. Angulo a Sporting Gijónban kezdte pályafutását középpályásként s 18 évesen igazolta le őt a Valencia CF. Az U-18-as válogatottban tűnt fel a megfigyelőknek, amikor az Európa-bajnokságon az aranyérmes csapat tagja volt, bár a hollandok elleni elődöntőben kiállították. Később pályára lépett az U-21-es nemzeti tizenegyben is, de fentebb sokáig nem jutott. Első valenciai évében jól játszott ugyan, főleg a BL-ben, de a felnőtteknél még tapasztalatlannak számított, így kölcsönadták a másodosztályú Villareal CF-nek Albeldával együtt. Mindketten visszatérhettek, Angulo kilenc gólt lőtt, s tulajdonképpen innentől számítva minden szezonban harminc körüli meccsátlagot hozott, igaz, nagyon gyakran csak csereként léphetett pályára.
Az 1999-es bajnokságban volt a legjobb formában, s egy év múlva már a nagyvilágban is felfigyeltek rá, amikor a Laziónak öt gólt lőttek a BL negyeddöntőjében otthol: Gerard mesterhármast ért el, a többit ő vállalta magára. Ott volt a Real Madrid elleni BL-döntőn is, ám a következő évben, a Bayern ellen már nem játszhatott. 2002-ben kissé kárpótolhatta magát: a szezonnyitón az ő góljával verték meg a királyi klubot, tavasszal pedig bajnoki címet ünnepelhetett! Időközben a középpályáról előrelépett a csatársorba, bár szerény véleményem szerint a támadó középpályás posztja fekszik neki leginkább - főleg akkor tudja kamatoztatni testi erejét és erőszakosságát, ha kontrára játszanak a denevéresek. Rafa Benitez 2004-es csodacsapatában a bajnokságban összesen 22 alkalommal szerepelt, de tízszer csak csereként vetették be, viszont az UEFA-Kupában alaptagja volt a fekete-fehéreknek, a Marseille elleni döntőben is kezdőként futott ki a göteborgi stadionban.
2004 őszén, Ranieri edzősége alatt csúcsformába lendült, lendületesen és gólerősen játszott, ekkor figyelt fel rá Arséne Wenger, az Arsenal edzője is. Egy hónapig tárgyaltak az ágyúsok Orti elnökkel, ám a spanyolok kevesellték a felajánlott 8 millió eurót, inkább újabb négy évvel, 2009-ig meghosszabbították az olasz edző kérésére Angulo szerződését. Egyébként a futballista már Londonba utazott aláírni szerződését, átesett az ilyenkor szokásos orvosi vizsgálaton is, ám végül a szívére hallgatott s visszatért Spanyolországba. "Remek tréner irányítja a csapatot, Wenger modern felfogásban játszatja a csapatát, úgy gondolom, ő Európa legjobb edzője." "Boldog vagyok, hiszen egy ízig-vérig profi tért vissza közénk." - futotta meg Angulo és Rainieri a szomorkás ill. vidám tiszteletköröket. Egy alkalommal a sajtóval is összerúgta a sasorrú támadó a port: megvádolta őket hogy kiforgatták a szavait, amikor azt írták, hogy szerinte a Valencia és a Manchester United a 2003-as BL-sorozatban szándékosan döntetlent játszott, hogy mindketten kényelmesen továbbjuthassanak.
2004 végén nem csak futballtudása miatt szerepelt a világsajtóban: hét mérkőzésre szóló súlyos eltiltást kapott az UEFA-tól, ugyanis a Werder elleni hazai mérkőzésen kiállítása után lefelé menet leköpte Tim Borowskit. Pedig pár nappal előtte végre bemutatkozhatott a hispán nemzeti csapatban is az Anglia elleni botrányos, cseppet sem barátságos mérkőzésen…