Dimitriosz Eleftheropoulosz

Dimitriosz Eleftheropouloszt nehezen lehetne azzal vádolni, hogy átlagos és kiszámítható pályafutást tudhat magáénak: volt a görög labdarúgás csodagyereke, volt stabil válogatott kerettag éveken át, majd bakijai, sérülései és bizonytalanságai miatt kiszorult klubcsapatából is - ami miatt ki kellett hagynia 2004-ben Hellasz legnagyobb labdarúgó-sikereit. Azon a nyáron végre váltott s az olasz Messinához igazolt, ahol mindössze 10 mérkőzésen pályára lépve is meggyőzte a Milan vezetőit, hogy ő a legméltóbb a sokszoros válogatott Abbiati pótlására Dida mögött a kispadon.

Dimitriosz Eleftheropoulosz Athén kikötővárosában, Pireuszban született s természetesen az Olympiakosz utánpótlásképzőjébe járt megtanulni az alapokat. 19 éves korában kinőtte az ificsapatokat, de az albán Fotaq Strakosha miatt nem volt esélye a felnőttek között, ezért egy évre kölcsönadták a másodosztályú Proodeftiki együttesének. Hamar alapember lett a kis klubban a portás, bekerült a görög U-21-es válogatottba, természetesen a szezon végén hazahívta őt nevelőegyesületéhez a szerb edző, Dusan Bajevics. 1996-ban az ifjonc valósággal berobbant az első csapatba s 2002-ig csak sérülés miatt hiányzott. Nagyszerű futballistákkal játszhatott együtt évről-évre, amit hét görög bajnoki cím is fémjelez, de a nagy álom, a sikeres BL-szereplés nem sikerült. Elefteropuloszon nem múlott: 1998-ban őt választották meg a BL-sorozat legjobb kapusának, a szlovén zseni Zlatko Zahovics pedig azt nyilatkozta róla, hogy Dimitrios egyike Európa legjobb kapusainak!

1999 februárjában a nemzeti tizenegyben is bemutatkozhatott Belgium ellen, sokáig volt Nikopolidisz méltó vetélytársa Elef az egyes mezért folytatott harcban, egészen 2002-es súlyos sérüléséig. A hazai egyeduralmat olyan társak mögött élte át, mint Dabizasz, a később az Interben is megfordult Georgiadisz (legjobb barátja!), Djorgyevics, Giannakopulosz, Sabanadzovics, Niniadisz, Choutos, Giovanni, Karambeu, Jorge Bermudez, Venetidis, Zé Elias, Zetterberg... 2001-ben elkezdődött balszerencse-sorozata: októberben (miután kivédte van Nistelrooy büntetőjét Manchesterben!) egy bajnokin eltörte bal kezének egy ujját, pár hét múlva csípőműtéten esett át, majd amikor a következő szezonban fantasztikus formába lendült, a Panathinaikosz elleni szuperrangadón súlyosan megsérült válla, pát hét múlva ugyanaz a testrésze ficamodott ki egy edzésen... Az egész szezont ki kellett hagynia s a helyére lépett Katergiannakisz élt a lehetőséggel, meggyőzte arról az új edzőt, az ukrán Oleg Protaszovot, hogy versenyhelyzetet teremtsen a kapuban. Katergiannakisz egyébként olyannyira helytállt hogy bekerült a görög válogatottba s 2004-ben ő is aranyérmet kapott Portugáliában!

Elef egyre kevesebb bajnokin kapott szerepet: a következő évben mindössze négyszer állhatott a háló elé, a vezetők nem is tartóztatták őt s ingyen elengedték az olasz Messinához. Érdeklődött iránta a Perugia is, de végül Elef az első osztályú szicíliai gárdához írt alá 1+1 évre. A 21-es mezszámot kapta s mindössze tíz mérkőzésen került be Bortolo Mutti csapatába Marco Storari miatt, de ezeken kiemelkedően teljesített, különösen az Udinese, az Atalanta és a Livorno ellen parádézott, ez utóbbi három alkalommal bekerült az Hét válogatottjába is! Bizonyára erre figyelt fel Ancelotti, s amikor Abbiati a többéves nélkülözést megunva Genovába távozott, Eleft szemelték ki utódjának, aki ingyen érkezett Milánóba. A görög portás meglehetősen nagy önbizalommal tekint a jövőbe, mondván, senkinek nem fog csalódást okozni (azaz nem fog morogni kispadoztatása miatt s elviseli az évi egy-két Olasz Kupa-mérkőzés fáradalmait) - a szezon eleji TIM-Kupán mindenestre kiválóan helyettesítette a pihenőidejét töltő Didát.