Fabrizio Miccoli nemzetisége: olasz 11/4 születési hely: Nardó ideje: 1979.07.27. pozíció: csatár magassága: 168 cm súlya: 64 kg korábbi klubjai: Casarano, Ternana, Perugia, Fiorentina, Juventus sikerei: olasz Szuperkupa-győztes (2003) 1996/97 Casarano 29 8 1997/98 Casarano 28 0 1998/99 Ternana 30 1 1999/00 Ternana 33 9 2000/01 Ternana 23 7 2001/02 Ternana 34 15 2002/03 Perugia 34 9 2003/04 Juventus 25 8 BL 6 1 2004/05 Fiorentina 35 12 2005/06 (aug) Juventus 0 0 BL 0 0 2005/06 Benfica 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Fabrizio Miccoli 2003-ban aprócska termetét meghazudtolóan nagy rössel tört be a Serie A sztárjai közé, egy év alatt az ismeretlen játékosok derékhadából a válogatott és Juve csatársoráig rakétázott előre, majd lett stabil válogatottként persona non grata klubcsapatában...
A furcsa arcberendezése miatt csak "Gnóm"-nak becézgetett játékos (aki lábára Che Guevara arcképét tetováltatta) a Casarano nevű kis klubban kezdte pályafutását a felnőttek között a negyedik ligában, majd a 18 éves tehetségnek a másodosztályú, profi Ternana ajánlott szerződést. Itt eleinte nem nagyon találta helyét (igaz, sokszor csak perceket kapott), de egyre jobban belejött a gólszerzésbe s harmadik éve után már 15 gólig jutott a Serie B kőkemény fűkoptatásában. Erre a nagyok is felfigyeltek: bár több első osztályú klub is érdeklődött utána, a Juve lett a nyertes - de mivel Miccolinak esélye sem volt a sztárok között még a kispadra kerülésre sem, azonnal kölcsön is adták a szintén első osztályú AC Perugiának. Itt a zseniális Cosmi edző keze alatt a szezon meglepetéscsapatában kulcsszerepet osztottak rá, s ördöngös cseleivel, elfutásaival és főleg fontos góljaival belopta magát Trap szívébe is, így 2003 elején a portugálok ellen a válogatottban is debütálhatott. Nem is akárhogyan: a győztes gól előtt ő adta a passzt Corradinak!
Mivel a Perugia bordó mezében is folytatta a remeklést, így nem is volt kétséges, hogy nyáron visszatér a Juvéhez, ahol egy kedélyes vakbélműtéttel mutatkozott be. Felépülése után az a furcsa állapot állt elő, hogy bár a squadra azurrában biztos kerettag volt, de a Juvéban alaphelyzetben csak a második számú csatárcsere di Vaio mögött, mert a kezdőben a két (egészséges) gólkirály, Alex és Trezeguet helye megkérdőjelezhetetlen volt. Így aztán Miccolit gyakran a bal oldali támadó középpályás posztján vetette be Lippi mester... De a Gnóm nem adta fel s kihasználva a "nagyok" sérüléseit, remek játékával beverekedte magát a kezdőbe, bár a Juve 2004-es szenvedéseiről azért leolvasható, hogy egyedül nem volt képes meccseket eldönteni. Végig ott volt az EB-selejtezőkön is a squadra azurrában, többször is kezdőként, azonban az EB-keretben már nem volt helye Vieri, Totti, Del Piero és Cassano mögött. 2004 nyarán nagyot fordult vele a világ: di Vaióval együtt őt is létszámfölöttinek ítélték Zlatan érkezésével, így egy évre kölcsönbe a tulajdonának felét is megvásárló Fiorentinához került - góljaival nemcsak a lilákat húzta felfelé a tabellán, hanem a nemzeti csapatnak is tagja maradt, pedig Lippivel nem ettek éppen egymás tenyeréből a zebráknál.
A világ legszebb városában, Firenzében magasan ő volt a gárda legjobbja, házi gólkirálya s több szépségdíjas gólt is szerzett! Öt alkalommal a Hét válogatottjába is bekerült, 12 góljával és 6.22-es átlagával pályafutása legjobb idénye után azonban vissza kellett térnie a Juvébe, ugyanis a két klub közös tulajdonának számít a csatár, mivel 2004 nyarán 7 (más források szerint 4.5) millió euróért csupán játékjogainak 50%-a került a lilák kezébe, akárcsak Marescáé és Chillinié. Amikor először felmerült, hogy Torinóba kell költöznie, azt nyilatkozta erről Miccoli, hogy ez "tragédia lenne", így első juvés napjait 2005 nyarán sűrű mentegetőzésekkel kellett kezdenie. Egyébként - mivel közös tulajdon - úgy döntötték el hogy hol játsszon a következő szezonban, hogy mindkét klub egymástól függetlenül, egyszerre tett neki egy fizetési ajánlatot a 2005-2006-os szezonra: a pletykák szerint a Fiorentina mindössze 1.4 millió eurót ajánlott, így ügynökei a Juve mellett döntöttek. A vaklicit után Miccoli mérgesen annyit mondott, hogy a saját pénzéből lett volna hajlandó ennyit fizetni, csak hogy Fiorentinában maradhasson, annyira jól érezte ott magát, ráadásul ő lett volna a csapatkapitány is!
Nem is csoda, ha nem jósolnak neki nagy jövőt a Juvében (főleg ha érkezik mellé az argentin Diego Milito), nyáron többször is megpróbálták eladni ill. elcserélni őt, legutóbb a Romának Cassanóért Miccolit s s némi készpénzt ajánlottak Moggiék. Az egykori olasz válogatott csatár végül 1.2 millió euróért egy évre kölcsönbe a portugál Benfica együtteséhez igazolt. "Nagyon elégedett vagyok" - nyilatkozta Miccoli, aki esetében korábban az is felmerült, hogy az olasz Lecce kaparintja meg, s Micco a déli gárdához is szívesen igazolt volna, tekintve hogy odavalósi. Még úgy is belement volna a kölcsönbe, hogy csökkentik horribilis fizetését (1.5 millió euró évente), ám Luciano Moggi, a Juve klubigazgatója nem egyezett bele az üzletbe.
