Giuliano Giannichedda

Giuliano Giannichedda felemás karriert futott be: a századforduló táján egyike volt a legjobb olasz középpályásoknak, remekelt az éppen elszegényedő Lazióban, ám egy fontos válogatott mérkőzésen kiállíttatta magát s ezzel úgy tűnik, örökre kiírta magát a squadra azurra keretéből. Ennek ellenére minden nyáron élklubok sora jelentkezett be érte, de egészen 31 éves koráig hűséges maradt a kékekhez, amikor is szerződése lejártával élete nagy lehetőségét kihasználva a Juventushoz igazolt - a kispadra Émerson és Vieira mögé.

Chedda Róma déli részén, Pontecorvóban született s pályafutása nem kezdődött könnyedén: megfordult a nevelőegyesületein, a Pontecorvón és a Parmán kívül az AC Chievo, az AC Padova és a Cosenza Calcio gárdáiban is, mielőtt első profi mérkőzését letudhatta volna a Sora soraiban. Három évet töltött el az olasz sokadik és még lejjebbi ligákban, de jellemző az ottani futball gazdagságára, hogy a nevesincs csapatban megfordult vele egy időben Luisao (később Sampdoria, Lecce, Torino, Piacenza, Vicenza) és Marcolini (jelenleg Atalanta) is! Innen emelte ki hősünket a tehetséghalászatban mindig élen járó Udinese, ahol ugyan az első szezonjában csak ritkán lépett pályára az 1996-os EB-keretbe is beférő Fabio Rossito miatt, ám a következő idényben már alapemberként járul hozzá az ötödik helyhez majd ezután a bajnoki bronzéremhez! Az U-23-as olasz válogatottnak is tagja lett, akikkel 1997-ben megnyerte a Mediterrán Játékokat, s ebben az időben szerzett magának igazán nevet a Serie A-ban legendás állóképességével, keménységével, harcosságával, vízhordótól kimagasló technikájával; az újságírók hízelgő módon gyakran a '82-es világbajnok csapat védekező középpályásához, Tardellihez hasonlították őt. 1999-ben a fehéroroszok ellen a válogatottban is bemutatkozhatott GG s mindenki nagy jövőt jósolt neki a hollandiai EB előtt, ám a mikor a dánokat fogadták egy sorsdöntő nápolyi mérkőzésen s csereként beállva sikerült gyorsan kiállítatnia magát, az ő nyakába varrták a 2:0-ról elveszített selejtezőt! A dán siker Zoff első kapitányi vereségét jelentette s egyben Giuliano búcsúját a 2000-es kontinenstornáról...

A fekete-fehéreknél sem tudta igazán kárpótolni magát, hiszen Alberto Zaccheroni mester és követői alatt hiába játszottak időről-időre klasszis futballisták (Shalimov, Helveg, Appiah, Jörgensen, Locatelli, Walem, Pierini, Pineda, Fiori, Muzzi, Pizarro, De Sanctis s két Serie A-s gólkirály, a német Oliver Bierhoff és a brazil Marcio Amoroso), képtelenek voltak két egymást követő idényben is meghatározó csapatként szerepelni. 2001 nyarán Giannichedda bekerült a futballtörténelembe, hiszen az EB-n üstökösként berobban Fioréval egyetemben Zacc mester után igazolhatott a Lazióhoz egy elképesztően magas, 47 millió eurós összegért, ami körülbelül kétharmad-egyharmad arányban oszlott meg Fiore javára. A fővárosból ugyan ekkora a Cragnotti-birodalom megroppanása miatt távoztak a KEK-győztes világklasszisok (pl. Verón, Nedved, Vieri, Salas, Ravanelli), de egy még mindig bombaerős középpályára csöppent, ahonnan csak a válogatottakat említeném: Liverani, Dino Baggio, Castroman, César, de la Pena, Poborsky, Diego Simeone és Dejan Sztankovics!!! Kisebb csodával felér, hogy Gianni itt is alapember tudott lenni, majd a következő szezonjában is csak sérülése miatt kellett mérkőzéseket kihagynia. 2003-ban viszont abszolúte formán kívül játszott, bizonyára őt is megzavarta a pénztelenség illetve az, hogy nyaranta és telente is állandóan felmerült a neve különböző kluboknál, de soha nem sikerült elhagynia az egyre mélyebb pénzügyi válságba kerülő fővárosiakat. A 2004-es szezonja kissé jobban sikerült, hiszen bár átlaga a hatos körül maradt, de elnyerhette első komoly trófeáját egy Olasz Kupa "személyében", majd kitartott a Lazio mellett a Valencia és a Fiorentina hívó szava ellenére is.

Utolsó szezonjában sem váltotta meg a világot, bár ilyen sok bajnokin még életében nem lépett pályára s elszántságára most sem lehetett panasz, ráadásul többször is középhátvédként kellett megállnia helyét! Ezért is tartott rá szerződése lejártával igényt Capello és Moggi a Juventusból (már áprilisban előszerződést kötöttek vele), akik egy megbízható, rutinos, de kispadoztatása miatt nem duzzogó védekező-specialistát kerestek Émerson mögé - később érkezett a francia világklasszis, Patrick Vieira is Torinóba, ráadásul hiába adták el Marescát, Tacchinardit és Appiah-t is vetélytársai közül, az első számú csere rangjáért meg kell küzdenie a válogatott Blasival. Tisztában is van GG ezzel, hiszen első juvés sajtótájékoztatóján leszögezte: "Edzéseken kihozom magamból a maximumot és remélem hogy hozzájárulhatok egy sikeres szezonhoz, amelyben mindent megnyerünk itthol és Európában is".


Ha a kezdőbe nem is kerül be, de legalább közelebb költözött a Ferrari-gyárhoz, hiszen nagy rajongójuk a középpályás, aki imádja az olasz klímát, hiszen egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy azért nem igazolt Angliába mert utál esőben edzeni! Egyébként kissé bonyolult írású neve nem csak magyar füleknek-szemeknek nehéz, amikor Chedda három osztályt ugorva Udinébe igazolt a Sorából, sokáig az olasz média is egyszerűen csak Gianninak hívta...
"Bármit is csinál, mindig beleteszi szívét-lelkét. És nagyon jó cimbora!" - nyilatkozta egyszer róla római csapatkapitánya, a nagy Diego Simeone.