Olivier Dacourt

nemzetisége:
francia-guadeloupe-i
21/1
születési helye:
Montreuil
ideje:
1974.09.25.
pozíció: középső védekező középpályás
magassága: 173 cm
súlya: 70 kg
korábbi klubjai:
Aulnay sous Bois, Racing Srasbourg, RC Lens, Everton, Leeds United, AS Roma
sikerei:
francia Ligakupa-győztes (1997), olasz bajnok (2007, 2008), olasz Szuperkupa-győztes (2008), katonai világbajnok (1995), olimpiai résztvevő (1996), Konföderációs-kupa-győztes (2001, 2003), Eb-résztvevő (2004)

Olivier Dacourt azon kevés francia középpályások egyike, akik a világklasszis Vieira-Makelele-páros szintjéhez közel képesek elvégezni a vízhordó középpályások rengeteg futást igénylő szürke eminenciási munkáját. Santini szövetségi kapitány is elismerte Olivier tudását, így 2002-2004 közötti regnálása idején a futballista állandó tagja volt a válogatott keretének, a 2004-es portugáliai kontinenstornán is. Előtte Dacourt négy selejtezőn is részt vett, Szlovénia ellen még gólt is szerzett, majd a tornán a horvátok és a görögök ellen lépett pályára, ám a megbukó Santini utódjánál, Domenechnél kegyvesztett lett a fiatal Mavuba miatt.

A guadeloupe-i gyökerekből sarjadzott kis Oli az Aulnay-sous-Bois nevű kölyökcsapatban kezdett el futballozni, s egy válogatón figyelt fel rá az RC Racing Strasbourg együttese. Dacourt 1993-ban mutatkozhatott be a felnőttek között, s hamar alapember lett az 1997-ben Ligakupát nyerő gárdában. Legendás csapata volt akkoriban az oly sok történelmi vihart megélt városnak, hiszen többek között a szlovák Vencel, aki volt a francia bajnokság legjobb kapusa is, a cseh Eb-ezüstös védő, Jan Suchoparek, a csapatkapitány Teddy Bertin, a nigériai Okpara, a válogatott szélső, Corentin Martins, a szintén válogatott Zitelli, Marc Keller, Pegguy Luyindula, és a "marseille-i" Habib Beye és Hemdani alkották soraikat s egy igen remek elegyet. Dacourt sem tétlenkedett, sőt, olyan nagy hatékonysággal "hangyázott" a középpályán, hogy 1999 nyarán az Everton 6 millió euróért Liverpoolba költöztette. Dacourt Angliában azonnal alapember lett a játékmester John Collins fegyverhordozójaként, 30 meccsen még 2 gólt is lőtt, hetes átlagával 15. helyen végzett összetettben s a kékek fanjai is hamar megszerették lelkes játéka miatt.

Következő nyáron mégis hazaigazolt a Lens-ba, köszönhetően annak, hogy az RC éppen akkor adta el Dehut az FC Barcelonának, helyére pedig Dacourt-t szerezték meg - 9 millió euróért. A középpályásnak egy év alatt 50%-kal nőtt az értéke, ehhez képest némileg csalódást okozott azzal, hogy a szezon után mindössze 1.5 millióval többért váltott klubot (az aranysárgák anyagi gondjai miatt), mint az előző bajnokság végén - ezúttal a XX. század végi fénykorát élő Leeds volt a szerencsés nyertes. A United menedzsere, David O'Leary a Lens-Arsenal UEFA-kupás párharc során figyelt fel a harcos középpályásra, aki talán élete legjobb formáját hozta az ágyúsok elleni két mérkőzésen. A Lens akkor egészen az elődöntőig menetelt, de Olivier a Leedsszel is megízlelhette a kupasikert, hiszen a csikócsapat óriási meglepetésre a BL-ben egészen az elődöntőig jutott, ahol csak a Valencia ütötte ki őket! A Rio Ferdinand-Kewell-Viduka-Smith-Bakke-Harte-Woodgate-Mills-Bowyer-R. Keane-féle angol csapat azonban nem sokkal ezután szétszéledt a menetrendszerű anyagi csőd miatt. Dacourt sem vonhatta ki magát a következmények alól: hogy ne kelljen a még a prosperitás idején kötött szerződése miatt viszonylag magas fizetését folyósítani, némi hercehurca után 2003 januárjában kölcsönadták az AS Romának (Guardiola távozása nyitotta meg számára az utat Capello keretébe), majd nyáron a farkasok alig 5.25 millió euróért véglegesen tulajdonukba is vették a futballistát.

Dacourt a bordóknál kiválóan megértette magát a két brazillal, Émersonnal és Limával, a válogatottban is állandó kerettag, első számú Vieira-helyettes lett, 2004-ig 21 alkalommal léphetett pályára a címeres mezben s még egy gólt is rúgott. Balszerencséjére már harmadik klub ment "alatta" kis híján csődbe, így 2004 nyarától kezdve rengeteg átigazolási pletyka röppentette világgá nevét, de egészen szerződésének lejártáig, 2006 nyaráig maradt a farkasoknál. Már csak ezért is, mert 2004 nyarán Émerson a Juventusba, Lima a Lokomitív Moszkvába igazolt (28 ill. 5.7 millió euróért), Damiano Tommasi pedig rengetegszer volt sérült, így Dacourt lett a fiatalok, Perrotta és de Rossi pátyolgatója a középső játékrészben. Bár 2004 után is - mint a harmincat átlépő, az átlagosnál jobb labdarúgók általában - kiváló szezonokat produkált az olasz fővárosban, hiszen megérezte pályafutásának végét, de Domenech ennek ellenére sem volt hajlandó meghívni őt a válogatott keretébe. Pedig Dacourt még 2005 végén is reménykedett abban, hogy részt vehet a németországi világbajnokságon! Egyébként abban az évben a Lyon, az Arsenal, a Manchester United, a Juventus és a Barcelona is tárgyalásokat kezdeményezett a labdarúgó ügynökénél, Bruno Satinnél, ám a francia futballista meglepő módon már a kapcsolatfelvétel hírére kijelentette, hogy esze ágában sincs elhagyni az Örök várost!