Ostoba kiállítás, utolsó perces gól - a Loki régi hibái ütöttek vissza

A Debreceni VSC a BATE Boriszov elleni BL-selejtező visszavágójának 38. percében kézben tartotta a párharcot. Összesítésben 2–0-ra vezetett, a BATE meggyőződés nélkül futballozott, a játék képe egyáltalán nem azt sejttette, hogy a fehéroroszok a szünetig közel jutnak az egyenlítéshez.

Na, ekkor jött Selim Bouadla, és a középpályán teljesen indokolatlanul felrúgta Szergej Krivecet, begyűjtve ezzel jogos második sárga lapját. Az elsőt egyébiránt azért kapta, mert a 8. percben belelépett egy szabadrúgásba, amelyet a hazaiak gyorsan akartak elvégezni – ez is megkérdőjelezhető bölcsességű tett volt…

A mérkőzés gólösszefoglalója

A francia középpályásnak volt egyébként még egy súlyos hibája, bár ez nem annyira feltűnő, mint a kiállítást hozó eset – kulcsszerepe volt abban, hogy még ziccer sem lett abból a támadásból, amelyben benne volt a 0–2 esélye. A 35. percben a Loki egy remek labdakihozatal után négy a háromban kontrázhatott. Bouadla hozta a labdát, olyan szituációban, amelyben egy passzal helyzetet teremthetett volna, ám lassú átadása miatt elveszett az első lendület. Ezt követően mintaszerűen indult be viszont egy váltással a jobb szélre, meg is kapta a labdát, csak éppen a rosszabbik lábával és rosszul adott be, így igazi helyzettel sem jutott el a nagyon kecsegtetően induló akció.

Talán ez is dolgozhatott benne, amikor a 36. percben elkövetett szabálytalansága után elgurította a labdát (már ez is jelezte a közelgő veszélyt), majd egy perccel később 35 méteren labdát vesztett, és kíméletlenül felrúgta Krivecet, kiérdemelve ezzel második sárga lapját. Kondás Elemér szerint játékosa egyszerűen nem gondolkodott, nem úgy lépett oda, mint azt sárga lap birtokában kellett volna.

Ha az olvasók hódolnak futball-menedzserjátékoknak (avagy aktív edzők), egészen biztosan ismerik azt a lassan felkúszó, rossz érzést, amely egy közel tökéletesen induló mérkőzésbe „belerondít”. Bouadla kiállítása pont ilyen volt, a mérkőzés addig a Loki elképzelése szerint folyt – ennek azonnal vége lett, ráadásul a BATE rögtön gólt is szerzett, nem sikerült vezetéssel kihúzni a szünetig. Innen pedig minden a legrosszabb forgatókönyv szerint folyt tovább: egy gól a második félidő közepén, egy sérülés, egy hatperces hosszabbítás, majd a 94. percben újabb súlyos hibasorozat: a felívelő embert senki nem támadta meg (L'Imam Seydi kísérletet sem tett erre – fáradtság?, a kisegítés már nem érhetett ki), a beívelésnél két fehérorosz volt üresen, Nenad Novakovics pedig csúnyán elszámította magát. Mellesleg, ha balra, az ötös vonalára fejeli vissza a labdát Krivec, akkor is baj van, lévén volt üres BATE-s, aki arra a területre indulhatott volna…

Ennyit a tegnap történtekről. Vizsgálatra érdemes azonban az, hogy a Debrecennek két olyan hibája kapcsolódott most össze végzetes módon, amely az előző három szezonban mindig előjött.

A DVSC legutóbbi tizenkét nemzetközi kupamérkőzésén (ezeken irányított Kondás Elemér) ötször került emberhátrányba a 67. perc előtt, mindannyiszor teljesen ostoba szabálytalanság(ok) miatt. Szintén ebben az időszakban háromszor kapott a párharcot alapvetően megváltoztató gólt a 90. perc után: most és 2012-ben a BATE elleni idegenbeli mérkőzésen, 2013-ban a Strömsgodset ellen, szintén vendégként. Kétszer idegenbeli győzelem lett oda a hajrában kapott góllal, most a továbbjutás.

Herczeg András irányításával korábban 28 európai kupamérkőzést vívott meg a Loki, kettő kiállítással – ebből egy ugyancsak korai volt (Kabát Péter a Metaliszt Harkiv ellen) –, a kilencvenedik perc után azonban egyszer sem kapott olyan gólt, amellyel az ellenfél egyenlített, győzött, vagy továbbjutást érő találatot ért volna el. A DVSC legutóbbi hat kiállítása (öt a Kondás, egy a Herczeg-érában) az európai porondon egyaránt a 67. perc előtt jött, a csapat pedig egy kivételével mindegyik ilyen találkozót két vagy több góllal elveszített. A történtek és a tettesek:

2010. szeptember 16., DVSC–Metaliszt 0–5. Kabát Péter a 42. percben kapott egyből piros lapot, Obradovics lekönyökléséért. Már ekkor sem volt esély (0–2, a Metaliszt sokkal jobban játszott), de a vereségből kiütés lett. Kabát azt állította, nem tudja, mi történt, valóban megüthette ellenfelét, de nem szándékosan.

2012. augusztus 7., DVSC–BATE 0–2. Nikolov Balázs az 51. percben megkapja első, majd az 57.-ben második sárgáját, hogy a tudósítást idézzük: „Elvesztette a labdát a félpályánál Mozolevszkijjel összecsapva, és visszarántotta a fehéroroszt, pedig nem is egyedül törhetett volna kapura a csatár. Sárga lapot kapott, de mivel ilyen már volt neki, kiállították.” A Debrecen már ekkor is kiesésre állt, de két perccel később gólt kapott, és ettől fogva esélye sem volt. A mérkőzés után Korhut Mihály az NSO Tv-nek azt nyilatkozta, hogy a kiállítással dőlt el a párharc.

2012. augusztus 23., DVSC–FC Bruges 0–3. Az első félidő hosszabbításában, gól nélküli állásnál Luís Ramos oldalról borzalmasan csúnyán rátaposott ellenfele bokájára, egyből villant a piros, jogosan. Kondás Elemér nem cserélt be középpályást Ramos helyére, Sidibe lépett vissza, hasonlatosan a kedden történtekhez. A második félidőben a belgák háromszor betaláltak, eldöntve a meccset és a párharcot.

2012. augusztus 30., FC Bruges–DVSC 4–1. Rezes László a 25. percben sárga, a 40. percben piros lapot kapott (egyszer felvágta, egyszer lerántotta Hoefkenst), a kiállítás pillanatában még 1–1 volt az eredmény. Az előző meccs megismétlődött: kiállítás iksznél, majd három Bruges-gól.

2013. július 18., Strömsgodset–DVSC 2–2. Bódi Ádám az 52. percben megkapta első, a 67. percben pedig második sárga lapját. A Loki ekkor 2–1-re vezetett, de Kovács Péter a 93. percben ki tudott egyenlíteni, a visszavágón pedig gázoltak a norvégok (0–3).

2014. augusztus 5., BATE–DVSC 3–1. Selim Bouadla a mérkőzés elején nem engedett elvégezni egy szabadrúgást, ezért kapott sárga lapot, majd a 38. percben megkapta a pirosat is, miután csúnyán, hátulról szabálytalankodott Kriveccel szemben. A DVSC ekkor 1–0-ra vezetett, összesítésben 2–0-ra állt. Egy percen belül jött az egyenlítő gól, majd a másodikban még kettő, a vége 3–1-es BATE-siker, kiesés, a csoportkör pedig elszállt.

Fejben dől el? A kispad esetleg nem megfelelően reagál a történtekre? A kérdés nyitott. Az viszont biztos: a DVSC nem volt játékban rosszabb ebben a párharcnál a BATE-nél, de akkora butasággal sújtotta magát (illetve Bouadla sújtotta a csapatát), amely döntően befolyásolta a párharcot.

MIT MONDANAK A STATISZTIKÁK?

Az Európa számos bajnokságában, az NB I-ben is alkalmazott InStat statisztikai elemző rendszer indexe alapján Nenad Novakovics (132-es InStat Index) volt a mérkőzés leggyengébbje, megelőzve Selim Bouadlát (140 – a ráadással együtt 13 percet kapó Brkovics ugyanennyit kapott), és Zsidai Lászlót (147). A BATE-ból a második mérkőzésen is tizenegyest összehozó Csernyik kapus (155) volt a leggyengébb, a mérkőzés legjobbjának a csereként beállt, két gólt előkészítő Olehnovics (280), illetve a győztes gólt szerző Krivec (248) bizonyult. A Loki legjobbja a tizenegyest kiharcoló L'Imam Seydi (196) volt a rendszer szerint. Jónak a 200 fölötti index számít – a DVSC egyik játékosa sem esett bele ebbe a kategóriába –, igazán kiemelkedőnek pedig a 300 fölötti, ilyen futballista nem akadt.

A DVSC a mérkőzésen egy mutatóban teljesített meghökkentően rosszul, a fő statisztikák ugyanis egy tipikus, idegenben, hasonló játékerejű csapat ellen megvívott csatát vetítenek. A labdabirtoklás természetesen a BATE fölényét mutatja (57–43 százalék), de csak három periódusban nyomasztó: a 30–45. percben (63–37 százalék), a szünet után (69–31 százalék), majd a hajrában (75–25 százalék). Az első tizenöt perc kivételével minden negyedórában a BATE eresztett meg több lövést, de itt is a hajrában billen nagyon a mutató – 7:1 az utolsó tizenöt percben, összesen 19:7 (kapura pedig 5:2). Kontrollként az UEFA adatai ugyanerről: 21, illetve 7 kísérlet, 6, illetve 2 kapura.

Az említett nagyon rossz statisztika a középen, védekező csapatként megnyert párharcoké. A párharcok tekintetében egyébként egy tizenöt perces periódus (15–30. perc, ebben az időszakban a Loki jobb is volt) kivételével végig jobb volt a BATE, a hajrában, nyilván a debreceniek fáradtsága miatt már jelentősen jobb. És ami igazán veszélyesnek bizonyult, a középen megvívott párharcok százaléka: saját kapu előtt a DVSC játékosai a párharcok ötven százalékát nyerték meg, közvetlenül a tizenhatos előtt, középen negyvenhárom százalékát, előrébb a félpályáig pedig ötvenöt százalékát. A másik térfélen is lehangoló a mérleg (23, 20 és 33 százalék). A fent említett zónák mindegyikében – védekezésben és támadásban is – jelentősen jobb volt a BATE. Megjegyzendő: a teljes pályára vetítve sem volt egyetlen olyan zóna, melyben a DVSC jobbnak bizonyult volna.

Sajnos a végeredményben sem…

BAJNOKOK LIGÁJA
3. SELEJTEZŐKÖR, VISSZAVÁGÓ
BATE (fehérorosz)–DVSC 3–1 (1–1), Összesítésben: 3–2, továbbjutott a BATE
Boriszov, Boriszov Aréna, 12 788 néző. Vezette: Johannesson (svéd)
BATE: Csernyik – Gajducsik (Szinyevics, 42.), Hagus (Pavlov, 69.), Filipenko, Mladenovics, Poljakov – Lihtarovics (Olehnovics, 55.), A. Volodko, Krivec, Gordejcsuk – Rogyionov. Vezetőedző: Alekszandr Jermakovics
DVSC: Novakovics – Jovanovic, Máté P., Mészáros N. (Brkovics, 84.), Korhut – Bouadla, Varga J., Zsidai (Ludánszki B., 65.), Szakály P. (Bódi, 71.) – Seydi, Sidibe. Vezetőedző: Kondás Elemér
Gólszerző: A. Volodko (39.), Rogyionov (66.), Krivec (94.), ill. Sidibe (20. – 11-esből)
Kiállítva: Bouadla (38.)