A játékosokat a BL-mérkőzéseik száma alapján tette sorrendben az UEFA.

1. ZLATAN IBRAHIMOVIC (Ajax, Juventus, Internazionale, Barcelona, Milan, PSG)
A PSG május 16-án megvédte elsőségét a Ligue 1-ben, ezzel Ibrahimovic az utóbbi 14 évben 12. alkalommal lett bajnok. Ezen időszak alatt azon klubok, amelyekben megfordult pályafutása során, hatszor nyerték meg a BL-t. A svéd csatár fájdalmára egyszer sem akkor, amikor éppen az adott klubot erősítette. Ibra 2009-ben az Interből a friss BL-győztes Barcába igazolt, hogy aztán néhány hónap múlva éppen a milánói csapat búcsúztassa a katalánokat a sorozat elődöntőjében, majd meg se álljon a végső sikerig. Hősünk az idény végén elhagyta a Barcát, amely erre egyből visszahódította a BL-serleget… Ibránál (109) több BL-mérkőzést senki sem játszott azok közül, akik sosem nyerték meg a sorozatot.

2. MICHAEL BALLACK (Kaiserslautern, Leverkusen, Bayern München, Chelsea)
Ballacknak kijutott a fájdalmas döntőkből. A vb-, illetve Eb-cím kapujában is elbukott, BL-fináléban pedig kétszer is a rossz oldalon állt. A Leverkusen színeiben 2002-ben Zinedine Zidane csodagólja miatt búslakodhatott, míg hat évvel később hiába talált be a Manchester United elleni tizenegyespárbaj során, nem sokkal később John Terry és vele együtt a Chelsea is elcsúszott. A Bayern München egy évvel Ballack érkezése előtt, a Chelsea két évvel a távozása után ért fel a csúcsra Európában.

3. PATRICK VIEIRA (Arsenal, Juventus, Internazionale)
A szenegáli születésű francia középpályás 1998-ban vb-t, 2000-ben Eb-t nyert, és alapembere volt Arsene Wenger félelmetes Arsenaljának. Később megfordult a Juventusban és az Interben is, de a Bajnokok Ligájában a negyeddöntő volt a legjobb eredménye. Az már csak „hab a tortán”, hogy az Arsenallal elbukta a 2000-es UEFA-kupa-döntőt, amelyben a kapufát találta el a Galatasaray elleni tizenegyespárbajban.

4. PAVEL NEDVED (Sparta Praha, Lazio, Juventus)
A fáradhatatlan cseh középpályás 2003-ban állt a legközelebb a BL-trófea elhódításához, ám eltiltás miatt nem léphetett pályára a Milan elleni manchesteri fináléban. A „viszonylag” eseménytelen mérkőzést tizenegyesekkel a piros-feketék nyerték meg, Nedved az év végén az Aranylabdával vigasztalódhatott. Hét évvel korábban szintén Angliában (a Wembleyben) bukta el az Eb-döntőt (amelyet végigjátszott), 1999-ben viszont a Lazióval megnyerte a KEK-et, a Mallorca elleni fináléban ő lőtte a győztes gólt – amely egyben a KEK történetének utolsó találata is volt.

5. RUUD VAN NISTELROOY (PSV, Manchester United, Real Madrid)
A holland csatár három kiírásban volt a BL legeredményesebb játékosa, és 73 meccsen szerzett 56 góljával az első helyen áll a BL-cím nélküliek között. A Manchester United 1999-ben és 2008-ban is Európa legjobbja volt, Van Nistelrooy 2001 és 2006 között erősítette a „vörös ördögöket”. A Patrick Kluiverttel egy napon született gólvágó még csak döntőbe sem jutott a BL-ben.

6. LILIAN THURAM (Monaco, Parma, Juventus, Barcelona)
Minden idők egyik legjobb védője 2006 és 2008 között játszott a Barcelonában, amely az ő érkezése előtti és a távozása utáni idényben is BL-t nyert. A 2007–2008-as szezonban Frank Rijkaard a kispadon „jegelte” őt az MU-val szemben elveszített elődöntő mindkét mérkőzésén. A már említett 2003-as döntőt végigjátszotta a Juventusban, és amiről talán kevesebben tudnak, hogy 22 évesen tagja volt a Wenger által elődöntőbe vezetett Monacónak. Thuram az UEFA-kupát megnyerte a Parmával, és a francia válogatottal is bezsebelt minden fontosabb címet.

7. HERNÁN CRESPO (Parma, Lazio, Internazionale, Chelsea, Milan)
Crespo egymás után két idényben esett ki a BL elődöntőjében (az Interrel, majd a Chelsea-vel), hogy aztán a következő szezonban végre finálét játszhasson. A Milan 3–0-ra vezetett a szünetben az isztambuli fináléban a Liverpool ellen – többek között az ő két góljával –, a folytatásra már nem emlékezik olyan szívesen az argentin csatár…

8. FABIO CANNAVARO (Parma, Internazionale, Juventus, Real Madrid)
A nápolyi születésű védő világbajnokságot és Aranylabdát nyert, az európai kupaporondon viszont csak az UEFA-kupában ért a csúcsra, még 1999-ben. A BL-ben az elődöntő a legjobb eredménye, 2003-ban a későbbi győztes Milan állította meg az általa erősített Intert. A Juventusszal és a Real Madriddal még csak eddig sem jutott el.

9. FRANCESCO TOTTI (Roma)
A Cannavaróval együtt világbajnoki címet szerző római ikon egész pályafutása során hű maradt a „farkasokhoz”, akikkel hétszer jutott be a BL csoportkörébe. Legjobb eredményük két negyeddöntős szereplés volt, 2007-ben és 2008-ban is a Manchester United állította meg őket az elődöntő kapujában.

10. SOL CAMPBELL (Arsenal)
A 2003–2004-es szezonban a félelmetes testfelépítésű angol védő is főszerepet vállalt az Arsenal által veretlenül elhódított bajnoki címben, és ő Vieirával ellentétben részese volt az ágyúsok nagy BL-menetelésének is. Sőt a 2006-os párizsi döntőben ő szerezte az első gólt, az emberelőnyben játszó Barcelona azonban 2–1-re fordított.

11. RONALDO (Internazionale, Real Madrid)
A kétszeres aranylabdás, kétszeres világbajnok brazil csatár az Interrel 1998-ban UEFA-kupát nyert, a BL-ben viszont a milánóiakkal és a Real Madriddal sem jutott el a végső sikerig. Olyannyira nem, hogy a 2003-as elődöntőnél járt ehhez a legközelebb, akkor a Juve búcsúztatta a madridiakat. Visszavonulásakor elmondta, örök fájdalom számára, hogy sosem hódította el a legfontosabb európai klubtrófeát.

12. DENNIS BERGKAMP (Ajax, Internazionale, Arsenal)
A nem repülő hollandi az Ajax és az Inter színeiben is nyert UEFA-kupát, az Arsenallal viszont, amelyben 11 évet húzott le, csak két elbukott európai kupadöntőig jutott. A 2000-es UEFA-kupa-fináléban kezdőként 75 percig a pályán volt, hat évvel később azonban (37 esztendősen) a Barca elleni BL-döntőn nem állt be.

13. LOTHAR MATTHÄUS (Bayern München, Internazionale)
Az 1990-es év világbajnoka és aranylabdása már átlépte a harmadik ikszet, amikor a BEK-ből BL lett, de még így is volt lehetősége utóbbiban a csúcsra érni. Az 1999-es döntő idején még aktív volt, sőt a Manchester United elleni barcelonai mérkőzésen a 80. percig a pályán tartózkodott. Amikor a Bayern Münchent irányító Ottmar Hitzfeld lecserélte a későbbi magyar szövetségi kapitányt, még a bajorok vezettek 1–0-ra… A végét mindenki ismeri. Matthäus – aki 1987-ben szintén a Bayern tagjaként BEK-döntőt bukott el a Portóval szemben – 2000-ben visszavonult, a müncheniek 2001-ben megszerezték első BL-címüket.

14. MICHAEL OWEN (Liverpool, Real Madrid, Manchester United)
A 2001-ben a Liverpoollal UEFA-kupát nyerő angol csatárnak szintén nem volt szerencséje a Bajnokok Ligájával. A Poolt 2004-ben hagyta el a Real Madrid kedvéért, így a következő évben lemaradt az isztambuli csodáról, amely során nevelőklubja 0–3-as első félidő után kerekedett felül a Milanon. A Manchester Uniteddal 2011-ben döntőbe jutott, ám a Wembleyben rendezett találkozón nem cserélte be Sir Alex Ferguson, a Barcelona 3–1-re verte meg az MU-t.

15. GABRIEL BATISTUTA (Fiorentina, Roma, Internazionale)
Az argentin válogatott gólrekordere pályafutása nagy részét a Fiorentinában töltötte, hűségével hosszú ideig gyakorlatilag kizárta magát a BL-ből. Egyetlen firenzei BL-szezonjában több csodás gólt is lőtt, de a második csoportkört nem élték túl. Később a Romával sem jutott el a kieséses szakaszig, míg az Inter 2003-as elődöntője idején nem volt tagja a fekete-kékek BL-keretének.

16. LAURENT BLANC (Internazionale, Manchester United)
Vieirához és Thuramhoz hasonlóan Blanc is vb- és Eb-győztesnek mondhatja magát, az európai kupaporondon azonban be kellett érnie egy „árva" KEK-győzelemmel, amelyet a Barca játékosaként könyvelt el. Az MU-val 2002-ben elődöntőt játszott, ám a Leverkusen jobbnak bizonyult náluk, néhány hónappal később pedig a francia védő közelről nézhette Koplárovics Béla „csodagólját".

17. GEORGE WEAH (Monaco, PSG, Milan)
Libéria nemzeti hőse, 1995 aranylabdása a legjobb évében BL-elődöntőbe segítette a PSG-t, ennél tovább azonban nem jutott a Milan színeiben sem.

18. ALAN SHEARER (Blackburn, Newcastle)
Batistutához hasonlóan az angolok korábbi gólvágója is feláldozta a trófeákat a klubhűség oltárán, egyetlen bajnoki címét ráadásul nem is a Newcastle-lel, hanem a Blackburnnel szerezte. A Rovers színeiben hat BL-meccsen csak egy gólra futotta erejéből (büntetőből), a Newcastle-ben viszont a 2002–2003-as szezonban hétszer volt eredményes az elitligában, ám az egyenes kieséses szakaszt nem érték meg a „szarkák” – ahogy Shearer sem egész karrierje során.

19. ERIC CANTONA (Marseille, Leeds, Manchester United)
Nem sokkal azt követően, hogy a későbbi győztes Dortmund az elődöntőben kiejtette a Manchester Unitedet, Cantona bejelentette, hogy az idény végén befejezi pályafutását. Így is tett, a „vörös ördögök" azonban könnyen túltették magukat francia kapitányuk visszavonulásán, és két év múlva már BL-győzelmet ünnepelhettek. Cantona a BEK-ben is csak az elődöntőig jutott, 1990-ben a Benfica búcsúztatta az Olympique Marseille-t.

20. ROBERTO BAGGIO (Milan, Internazionale)
Baggio végigjárta a legnagyobb olasz klubok többségét, a Bajnokok Ligájában mégsem tudott maradandót alkotni. A Milannal az 1996–1997-es idényben a csoportkörben búcsúzott, két évvel később negyeddöntőbe jutott az Interrel. Egyetlen európai trófeája a Juventusszal 1993-ban elhódított UEFA-kupa.