Tekintve, hogy a Bayern München elleni elődöntő visszavágóján és a BL-döntő előtt is 4–3–1–2-es felállásban lépett pályára a REAL MADRID, sokak szerint Kijevben is emellett teszi le a garast Zinédine Zidane, már csak azért is, mert egy jóval offenzívabb 4–3–3-at választva fennáll annak a veszélye, hogy Mohamed Szalahék szétfutják a madridi védelmet és középpályát. Utóbbi hadrend mellett az szól azonban, hogy így lenne – igazi! – helye Gareth Bale-nek, és ne feledjük, nemrégiben a Barcelona elleni idegenbeli rangadón így értek el kettő kettőt. Az utolsó három bajnokin (visszafelé nézve) 4–3–1–2 (egy Bale-góllal), 4–3–3 (két Bale-góllal), 4–3–3 (a Marco Asensio, Karim Benzema, Lucas Vázquez támadótrióval) volt a felállás; miközben Münchenben inkább 4–5–1-et mutatott a mágnestábla, a két szélen Iscóval és Vázquezzel, középen ékként Cristiano Ronaldóval (mintegy válaszként a hazaiak hasonló kiállására).

A LIVERPOOL az AS Romát odahaza négy három háromban mosta le öt kettőre, majd ugyanilyen felállásban majdnem megégette a száját az Örök Városban a 3–4–2–1-ről 4–3–3-ra ugró olaszokkal. Az elődöntő második felvonására Jürgen Klopp csak egy helyen változtatott, a középpálya bal szélén, ott is csak kényszerből: a lesérült Alex Oxlade-Chamberlaint a Rómában gólt is szerző Georginio Wijnaldum váltotta. Érdekes, hogy a Chelsea-től 4–3–1–2-ben kapott ki a Klopp-banda (Roberto Firmino vonult egy fél sorral hátrább), majd a Brightont odahaza a régi szép időket idéző 4–2–4-ben hengerelte le; a nagy hármas közé a német mester betette csatárnak a húszesztendős Dominic Solanke-ot.

A rossznyelvek szerint a Liverpool Klopp alatt csak tizenegy össze-vissza futkosó őrült, aki elképesztő energiával, de taktikai elképzelések nélkül szaladgál a labda körül, az adódó lehetőségre lecsapva, de maga Zidane is tagadja ezt, az „elöl erősek, hátul gyengék” közhelyet dettó, lévén nagyon egységes, erős ellenfelet lát a vörösökben.

„Nem olyan csapat a Liverpool, amely beszorítja az ellenfelet egy pár centiméteres területre, aztán meg csak várja a szerencséjét” – mondta a gall szakember, míg karmestere, Toni Kroos szerint „tizenegy megsebzett vadállat” vár rájuk a fináléban.

Egészen biztosan 4–3–3-as felállásban, és megérzésünk szerint Zidane válaszként hasonló hadrendben küldi a pályára fiait.

NÉZZÜK, KIK NÉZNEK LEGGYAKRABBAN SZEMBE EGYMÁSSAL A BL-DÖNTŐBEN!

Loris Karius – Cristiano Ronaldo

Nincs klasszikusabb egy kapus–középcsatár párharcnál, és mivel Karim Benzema az utóbbi nyolc bajnokiján egyetlen gólt sem szerzett, érzésünk szerint kimarad a kezdőből Gareth Bale miatt. A Real-középcsatár többször is a nagy CR volt ebben az idényben, és csalódást nem okozott, ráadásul a Dejan Lovren, Virgil van Dijk kettősnél sokkal gyorsabb, fordulékonyabb krisztusi kora ellenére is (a nagyon magas Van Dijket pedig nemhogy lefejelni képes, a colos holland fejéről akár le is ollózza a labdát). A nyögvenyelős idénykezdet ellenére Ronaldo 43 meccsen ennél eggyel több gólig és 8 gólpasszig jutott, miközben a német Karius holtversenyben a Pool-kezdő legkevesebbet érő tagja – ebben a szezonban 32 mérkőzésen azonban csak 28 gólt kapott, fellépései felén egyetlen egyet sem!

Átlagosztályzatai ennek ellenére nem verdesik az eget, a hetestől is messze állnak, és nem került be válogatottja bő világbajnoki keretébe, a négy legjobb német kapus közé sem. Fontos megemlíteni, hogy a Premier League-ben bajnokinként átlagosan másfélszer kellett csak védenie, Kijevben ez nagyon másként lesz, és nem vet rá jó fényt a Romától kapott hat gombóc. Természetesen lennénk a helyében Kijevben, de ezt a párharcot egyértelműen C. Ronaldo nyeri.

Liverpool–Real Madrid 0–1

Andrew Robertson–Gareth Bale

A walesi szupersztárról legnagyobb hívei sem állítják, hogy tökéletesen beilleszkedett volna a madridi gépezetbe, sérülések is gyakran gyötrik, de összességében madridi mezben 188 találkozón 86-szor volt eredményes, 59 gólpassz mellett, ebben az idényben 38 fellépésére 27 kanadai pont és átlagosan 61 perc jutott. Kicsit olyan a szerepe, mint tavaly ilyenkor James Rodrígueznek, ha magyar futballista lenne, telesírná a sajtót mellőzése miatt, fájós térdére, rosszindulatú edzőjére, a forint euróhoz mért árfolyamára, valamint a felmelegedés káros hatásaira mutogatna – de Bale az Bale, egy elszánt világklasszis, ha csúcsformában futballozik, nincs az a Roberto Carlosba oltott Rio Ferdinand, aki megállítsa őt.

Pedig a derék Andy sem akármilyen játékos, a Klopp kérésére megszerzett skót „suttyomban" alapember lett, olykor még a szakértőket is meglepően érett játékkal. Átlagosztályzata a PL-ben és a BL-ben is hetes, de szerény véleményünk szerint megtépázza őt a Bale-sors Kijevben, főleg, ha egy az egy elleni párharcokra kényszerítik...

Liverpool–Real Madrid 0–2

Trent Alexander-Arnold–Marco Asensio

A liverpooli védelem jobb oldalán mostanában a még tizenéves Trent Alexander-Arnold szerepelt a háromszoros angol válogatott Joe Gomez és nemzeti csapatban tizennégyszer szereplő Nathaniel Clyne sérülései miatt. Utóbbi már felépült, a Chelsea ellen kezdett is, miközben Alexander-Arnold a középpályán kapott helyet. Jó egy óra múlva beállt Clyne helyett Jordan Henderson, a fiatal mehetett vissza a védelembe, majd végigjátszotta az utolsó bajnokit is. Kijevben tehát ő kezd a jelek szerint, és érzésünk szerint Marco Asensióval néz majd leggyakrabban farkasszemet.

Jól mutatja a Real minden értelemben véve gazdagságát, hogy Asensio piaci értéke 75 millió euró, a kispadra szorult Iscóé ugyanennyi: előbbi ebben a szezonban 17, utóbbi 19 kanadai pontot jegyez úgy, hogy a spanyol játékmesterek a topformájukat a nyári vébére tartogatták. Ellenben a középpálya összes részén és hamis 9-esként is bevethetők, tehát a BL-döntőben akár Isco is főszerepet ragadhat magához. Asensio nem tipikus vonalszélső, de bárkinek feladja a leckét. Ha befelé cselez (márpedig ezt fogja tenni) a lövőhelyzetért, akkor összekócolja az ellen védelmét, a szélekről pedig roppant pontosan ad be laposan és magasan is. Trentnél sokkal erősebb Arnold kellene a legyűréséhez, tehát:

Liverpool–Real Madrid 0–3

Jordan Henderson–Toni Kroos

Mint a nagy rangadók általában, ez is pár egyéni villanással és egyéni hibával fog eldőlni, ám az is nagy kérdés, mire mennek egymással a felek a középpályán. Például mire lesz képes az angolok kapitánya, a védekező középpályás Henderson a realosok karmestere, Kroos ellen? Érdekes módon Kroos alapemberségét senki sem kérdőjelezi meg, pedig az ő szintjén a bő negyven szezonbéli találkozón kiosztott tíz gólpassz smafu.

Igen ám, de szerepe ennél összetettebb: egyrészt a védekezésből is kiveszi a részét, másrészt 93.5 százalékos pontossággal passzol, meccsenként 2.3 gólhelyzetet teremt társainak – Henderson meg egyre érettebben futballozva robotol a védelem és a középpálya elülső része között, ereje döntő részét a védekezésre fordítva. Nagy hatékonysággal, ezért szerintünk nem itt fog eldőlni ez a meccs, de természetesen kíváncsiak vagyunk az önök véleményére is.

Liverpool–Real Madrid 1–4

James Milner–Luka Modric

Két igen rutinos, két egyidős, harminckét esztendős játékos csap majd össze gyakran a középpályán, ahogyan az a ma futballjától elvárható. Kettejük közül egyértelműen Modricra esik több fény, egyrészt sikerei, másrészt egyéni kvalitásai miatt: a horvát remekül védekezik és zseniálisan irányít, ő a Real Andrea Pirlóba oltott Clarence Seedorfja.

Milner vénségére szélsőből középső középpályás lett, de nem a sarabolós fajtából, lásd idénybeli 12 gólpasszát (Modric csak 8-ig jutott). Mégis, a két fáradt harcos közül a jóval nagyobb nemzetközi kuparutin a madridi játékos neve alatt húzza lejjebb a mérleget.

Liverpool–Real Madrid 1–5

Mohamed Szalah–Marcelo

Ha valahol, itt megfoghatja a Pool a Realt; Marcelo a Real Madrid Achilles-sarka, a brazil remek középpályás és szélső, de középszerű balbekk – tartják a közhelyek. Tény ami tény: ha Marcelo olyan szinten kalandozik előre, mint szokott, úgy jár, mint anno Lehel vezérék, és még szép legenda sem marad bukása után. Marcelo a döntőben leggyakrabban Szalahhal találkozik, vagy éppen hátulról lesi az egyiptomi „rendszámát”, és az egészen biztos, hogy fegyelmezetten kezdi majd a védő a finálét, ám aztán fel-felbuzog a vére.

A csúcsformában lévő Szalahnak meg teret nyitni... Az északafrikai szélső napjaink egyik szupersztárjává nőtte ki magát, a Ronaldóba és Lionel Messibe kissé beleunt nagyközönség és szaksajtó új kedvence lett – minden külön méltatás helyett írjunk le csak annyit, hogy ebben az idényben 51-szer szerepelt a Pool mezében, és ezeken a fellépéseken 44 gólt szerzett, 16 gólpassz mellett, minden 68. játékpercére jutott egy kanadai pont. Marcelo mellett szól nagyságrendileg több rutinja, sokszor járt ő már hasonló cipőben, sokszor achilleseztek vele kapcsán topmeccsek előtt, de hogy Szalah elbírja-e a neki még szokatlan terhet? Szerintünk igen, legalábbis sokszor megveri majd Marcelót, ennek érdekében kétnapos felmentést kapott a ramadán alól.

Liverpool–Real Madrid 2–5

Sadio Mané–Daniel Carvajal

A mai futballban eltűntek a klasszikus szélsőhátvédek, sőt az egy időben nagyon divatos jobb, illetve bal oldali futó szó is idejétmúlt, hiszen a klasszis védők teljesen váratlan helyeken képesek feltűnni: Carvajal sokszor tisztáz középen, hogy aztán a 16-os előteréből, középről passzoljon támadójának, máskor szűrőként kap sárgát klasszikus középpályás sarabolásért.

A ramadán által szintén érintett Mané sem az a kimondott madárcsontú balszellő, ráadásul ebben az idényben kimondottan élvezi, hogy Szalah és Roberto Firmino csúcsformája miatt kevesebbet figyelnek rá a védők – amit Mané 19 góllal és 9 gólpasszal „hálált meg". Carvajal igen fontos szerepet tölt be a Real támadójátékában, de most Mané miatt úgy jár, mint a másik oldalon Marcelo: alapesetben első a biztonság! Nem is ez a duell dönt szerintünk.

Liverpool–Real Madrid 3–6

Roberto Firmino–Keylor Navas

Szegény Navas hétről hétre kénytelen azt olvasni, hogy kit vesznek meg a következő alkalommal a helyére, de nem egyszerű lecserélni őt, mert a sokat kritizált játékos mégiscsak korunk egyik legjobb reflexekkel megáldott kapuvédője, aki hibáit rendre jóváteszi (no és a nála nagyságrendekkel többet érő kapusok mozdíthatatlanok a Real számára).

Noha Navas nem éppen a megbízhatóság szinonimája, nem tennénk le a garast Firmino mellé, a brazil idénybeli 44 (!) kanadai pontja ellenére sem. Egyrészt Firminónak nem lesz könnyű tiszta lövőhelyzetbe kerülnie Sergio Ramosék mellett, másrészt a támadó még nem világklasszis, azaz nem képes egyetlen villanásból nagyon fontos mérkőzéseket eldönteni. A kétszeres BL-győztes Navas tapasztaltabb nála, ezzel döntetlenre menti kettejük külön párbaját.

Liverpool–Real Madrid 4–7

Virgil van Dijk–Sergio Ramos

Angol csapatnál a legdizájnerebb elemzők sem tudnak nem tudomást venni a pontrúgásokként vagy állított labdás szituációkként becézett szabadrúgások és szögletek utáni gólhelyzetekről: ha valaki, hát a 193 centiméter magas Virgil van Dijk maga a légi veszély. De nem légi erő, lásd a bekk idénybeli két gólját, amelyből egyet ráadásul a tartalékok között szerzett.

Nem szórja a gólokat mostanában Ramos sem, igaz, ha ő a kapuba talál, arról általában ír másnap a világsajtó. Öt találatnál jár a szezonban, már harminckét éves, azaz nagyon is jól tudja, sok ilyen lehetősége nem lesz – és ő képes a ráadás ráadásában is mérkőzéseket, sorsokat eldönteni. Talán Kijevben is.

Liverpool–Real Madrid 4–8

Georginio Wijnaldum–Casemiro

Az épületeket többdiplomás mérnökök tervezik, de más- vagy aznapos, motiváció- és ismerethiányos kőművesek építik, tartja a mély élettapasztalatról árulkodó mondás. A csillagok háborúja mellett elsikkad a beharangozókban a középpályák két erős embere, Wijnaldum és Casemiro: előbbi a Liverpool, utóbbi a Madrid szürke eminenciása; de hat, illetve tíz kanadai ponttal.

Amikor két csapat annyira leszűkíti a teret az ellen számára, mint ez a kettő, amikor a Pool a maximumra tekeri a gegenpressinget, vagy amikor CR és Bale vár kirobbanásra készen a leshatáron, minden, a felezőnél megszűrt labda aranyat érhet, a szó összes értelmében. Véleményünk szerint Casemiro jobb ebben az összevetésben, azaz az állás:

Liverpool–Real Madrid 4–9

Jürgen Klopp–Zinédine Zidane

Fejétől bűzlik a hal, mesterétől mesteri egy taktika: Klopp és Zidane különmeccse is lesz ez a finálé. Kloppnak van BL-döntős élménye Dortmundból, ha nem is legjobb, francia riválisának játékosként és vezetőedzőként is több nagy döntő jutott, neki tényleg nehéz újat mutatni.

Klopp gegenpressingjére készen a válasszal a spanyol stáb, a szélen elhúzó madridi támadásokra felkészültek a liverpooliak, CR zsenijére meg úgysincs gyógyszer, Szalahot sem futja le semmilyen mágnestábla. A nüánszok döntenek, talán a jobb megérzések szólnak Zidane mellett ebben az összevetésben? Előre nem hirdetnénk győztest.

Liverpool–Real Madrid 5–10

Liverpooli cserejátékosok–madridi cserejátékosok

Már csak azért sem, mert abszolúte nem mindegy, hogy Asensio vagy Isco közül választ az ember vagy Adam Lallana és Ben Woodburn közül, nem mindegy, hogy Lucas Vázquezzel frissíti a széleket, Karim Benzemával támadósort és Mateo Kovacicot küldi be a megfáradt Modric helyére, vagy a Danny Ings, Dominic Solanke kettőstől reméli a gólokat, a búcsúzó, abszolúte frissiben felépült, utoljára március közepén pályára lépő Emre Cannal acélosítja a középpályát; és nagyon nem ugyanaz, ha Nacho Fernández vagy Theo Hernández, esetleg Ragnar Klavan vagy Alberto Moreno áll be bekkelni. Cserekapusban jobb azért a Pool, de ezt az ütközetet nem a Simon Mignolet és Kiko Casilla közötti különbség dönti el...

Liverpool–Real Madrid 5–11

Liverpooli szurkolók–madridi szurkolók

Aki csak televízión keresztül is hallotta a Liverpool szurkolótáborát, megérti, miért rázták fel kedvenceiket a Milan elleni BL-döntő szünetében háromgólos hátrányból is lelkes kórusukkal és töretlen lelkesedésükkel. Igaz, kellett ehhez az öltözőben és a pályán is egy Steven Gerrard, akinek a nagy siker után esze ágában sem volt már a váltás. Ez utóbbi párhuzamba hozható Szalahhal, no de ki lesz Kijevben Gerrard? A Real szurkolói számosak, de az általuk keltett hangulatot, hatást össze sem lehet hasonlítani a britekével: ezt a versenyt kiütéssel nyeri a Pool.

Liverpool–Real Madrid 6–11

Futballnyelvre lefordítva: kettő egyre nyer a Real Madrid? Vagy mégsem – de hát ettől futball a futball, ettől sport a sport.

Pontosabban éppen ettől több...