Ramoson és Kariuson múlt a BL-döntő? Nem ilyen egyszerű a képlet

PROFI FUTBALLISTÁK, DE ŐK IS EMBEREK – MIÉRT ALAKULT ÍGY A DÖNTŐ?

Kezdjük a legfontosabbal: a profi futballisták is emberek, nem pedig azok a sokak képzeletében megjelenő, tökéletesen felépített gépezetek, akik kérdés nélkül végrehajtják az edző utasításait. A labdarúgás emberi mivolta pedig tökéletesen megmutatkozott ebben a döntőben: hibázunk, és padlóra kerülünk (lásd Karius), néha megvillantjuk tudásunk legjavát (ahogy tette Bale becserélése után), és amikor úgy érezzük, hogy nyeregben vagyunk, az élet akkor írja a legkegyetlenebb forgatókönyvet (Szalah sérülése). Két emberi tényező határozta meg a találkozó kimenetelét is, nézzük őket!

Kétségtelen, hogy a Liverpool játszotta ebben a szezonban az egyik leginkább közönségszórakoztató futballt, ebből viszont a fináléban keveset tudott megmutatni. Az első félidő első felében azért kaptunk némi ízelítőt a Jürgen Klopp révén szinte tökélyre fejlesztett pressingből (letámadás), jól zárták a területeket a vörösök, szinte elvették a levegőt a madridiak elől. A támadások befejezésében viszont elmaradtak az idényben látottaktól. Ilyenkor törvényszerű (Murphy?!), hogy valaminek történnie kell. Történt is.

De a Liverpool aligha erre számított...

Mohamed Szalah ugyanis alig félóra elteltével harcképtelenné vált, innentől pedig nem ugyanaz a meccs zajlott. A Pool egyiptomi „bálványa" Sergio Ramosszal vívott párharcot, aminek sérülés lett a vége. De mennyire volt ebben hibás a védő? Az angol szurkolók szerint cselgáncsban ipponnal nyerte volna a meccset a Real Madrid játékosa, a dzsúdósok évekig tanulják ezt a technikát egy-egy távol-keleti edzőtáborban. A spanyolok vélhetően úgy gondolják, az ilyen párharcok hozzátartoznak a világ legnépszerűbb sportjához, Ramos hozta a tőle megszokott kemény, határokat feszegető stílust. Igazságot nem szeretnénk tenni az ügyben, de tény: Szalah is használta a karját, amelyet Ramos a mellkasa alá gyűrt, szabálytalanul leszorítva, végül nem ez, hanem a balszerencsés földre érkezés okozta a csatár vállsérülését.

Ha másban nem is, abban egyetérthetünk, látni a Premier League-ben a szezon legjobbjának megválasztott Szalahot könnyek között levonulni a pályáról olyan szívfacsaró volt, mint a döntő pillanatai közül talán egyik sem. Az is nyilvánvaló, hogy Ramos nem akart sérülést okozni, és megkockáztatjuk azt is, ha nem pont az egyiptomi lett volna az eset szenvedő alanya, nem lenne ekkora a felháborodás – így viszont döntően befolyásolta a mérkőzés kimenetelét.

Az érzelmeket nem lehet eltitkolni egy futballmeccsen (különösen egy BL-döntőben), Loris Karius mégis megpróbálta leplezni mérhetetlen bánatát. Az arcát a mezével eltakaró és a lefújás után hosszasan a kijevi gyepen búslakodó német kapus elemi hibákat követett el, a Real Madrid két góllal profitált ezekből. Előbb érthetetlenül Karim Benzema lábára dobta a labdát, amely a kapuba pattant, majd 2–1-nél egy olyan távoli lövést védett be, amelyet edzésen valószínűleg tízből tízszer hatástalanít. Abban a kritikus pillanatban viszont rossz döntést hozott, ami ráerősít az emberi tényezőkre.

Ugyanakkor már jóval a Bajnokok Ligája-döntője előtt egyértelművé vált, hogy a Liverpoolnak kapust kell igazolnia, méghozzá minél előbb. A nagy hagyományokkal rendelkező angol klub szimpatizánsai talán nem kedvelik ezt a mondatot, de attól még így van: Jürgen Kloppot is terheli a felelősség ebben az ügyben.

Az ő kérésére igazolták Kariust 2016 nyarán a Mainztól, a német szakember megtette első számú kapussá, majd hibái után eljött (ismét) Simon Mignolet ideje. A belga kapuvédő is bizonytalankodott (ugyanakkor bemutatott néhány bravúros védést is), így Klopp a nemrég véget érő idény elején újfent teljes mellszélességgel kiállt Karius mellett, aki az évadban nemegyszer megmutatta, hogy miért nem került be a német válogatott bő vb-keretébe sem. Bizonytalan, nem mindig hoz megfelelő döntést, gondoljunk csak például a Roma elleni BL-elődöntőre. A Liverpool megmutatta ebben a szezonban, hogy igenis képes felvenni a harcot a legnagyobb riválisokkal (ha mindenki egészséges, főleg Szalah), de a trófeák elhódításához elengedhetetlen az a stabilitás, amit egy jó kapus ad. Klopp döntéshelyzetben van, igazolnia kell egy ilyen kapuvédőt (aki a hírek szerint a Roma brazilja, Alisson lehet), hogy ne az elbukott döntők száma gyarapodjon – amelyből már három van neki a Poollal.

A HÁTTÉR: ERŐSEBB KERET, CSAPATJÁTÉKOSOK

A sors, a balszerencse és Sergio Ramos elbánt a Liverpoollal – gondolhatják a vörösök szimpatizánsai.

Pedig valójában nem teljesen így van. Nem kell UEFA pro licenccel rendelkező szakembernek lenni ahhoz, hogy levonjuk a legegyértelműbb következtetéseket: akkora kapushibákkal, mint amekkorákat Karius elkövetett, nem lehet meccset nyerni, különösen nem a Real Madrid ellen, valamint hogy Szalah hiányát nem bírja el a Liverpool. De vannak egyéb tényezők is, amelyek szinte ugyanennyire fontosak.

Ezek közül az egyik a már többször emlegetett tapasztalat. A Guardian érzékeltette, ez miben mutatkozott meg már a meccs előtt. A lap beszámolója szerint a mélyen vallásos Sadio Mané és Szalah is imádkozott, Roberto Firmino feszülten járkált fel-alá, miközben a Liverpool-szurkolók már torkuk szakadtából énekeltek a lelátón. Ezzel szemben a Real Madrid játékosai úgy érkeztek meg a pályára, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy BL-fináléban kell szerepelniük. Nyilván a spanyolok vérnyomása is magasabb volt, mint amikor hét közben besétálnak a Ciudad-edzőközpontba, de ez egyáltalán nem látszott meg rajtuk. A madridi keretből többen negyedik BL-döntőjükre készültek, míg a liverpooliak egy része csupán a Sevilla ellen elveszített Európa-liga-fináléban való szereplést mondhatja magáénak – ez a rutin felbecsülhetetlen előnyt jelentett a címvédőnek.

A két keret közötti különbség a másik kiemelendő faktor. Néhány héttel ezelőtt Massimiliano Allegri, a Real Madrid negyeddöntőben búcsúztatott Juventusának vezetőedzője fogalmazta meg röviden, de velősen a modern futball lényegét: „nagyszerű dolog a taktika, de ha a sémák nem működnek, akkor minden az egyéneken múlik".

Több Real Madrid-játékosnál talán az egészségesnél nagyobb önbizalomról beszélhetünk, megvan az öltözőben az irigység, és az is biztos, hogy vannak személyes ellentétek, de ennek ellenére harmóniában, csapatként tudnak működni a blancók. Még egy olyan szezonban is, amelyben a La Ligában 17 pontos hátránnyal a bajnok Barcelona mögött csak a harmadik helyen zártak, azaz finoman szólva sem a legjobb bajnoki idényt produkálták. Ennek ellenére sem lógatták az orrukat, amikor kellett a BL-ben, fantasztikusan odatették magukat, és egymásért is küzdöttek.

Természetesen a Real Madrid játékosai is követnek el hibákat, de a fontos mérkőzéseken jóval kevesebbet. A futball alacsony gólszámú sportág (gondoljunk a kosárlabdára vagy a kézilabdára), így a gólhelyzetek kialakítása és azok értékesítése kulcsfontosságú – ezekben is riválisaik előtt járnak, legalábbis ha azokra a bizonyos „nagy meccsekre" gondolunk. Ez pedig Zidane luxusa: annyi kiváló labdarúgó áll a rendelkezésére, mint egyetlen más klubedzőnek sem. Nem véletlenül fogalmazott úgy többször a francia tréner, hogy kellemetlen helyzetben van gyakran a kezdőcsapat összeállításánál, mert bárki beférne oda. Jürgen Klopp ugyanezt nem mondhatja el magáról.

Ahhoz sem kellett binokuláris távcső, hogy lássuk már a döntő előtt: a címvédő kispadja jóval hosszabb. Több olyan futballista várt bevetésre, aki képes eldönteni egy meccset, mint a Liverpoolnál.

Ott volt például Gareth Bale – aki az egyenes kieséses szakaszban az 540 percből 99 percnyi játéklehetőséget kapott –, pazarul szállt be a meccsbe (az egyébként előtte jól játszó, de egy nagy lehetőséget elpuskázó Isco helyett), egy zseniális és egy szerencsés góllal eldöntötte a finálét, de a sérült Carvajalt váltó Nachóra és Marco Asensióra sem lehetett panasz. Addig a Liverpool legfontosabb játékosának cseréje az az Adam Lallana volt, aki az elmúlt öt hónapban egyszer töltött a pályán 30 percnél többet, Klopp másik cseréje pedig a meccshiánnyal küzdő Emre Can, aki a hírek szerint nyáron távozik a klubtól.

Zidane kedvére válogathat a jobbnál jobb teljesítményre képes egyéniségek közül, akik a pályán csapatként küzdve gyűrik maguk alá (néha szó szerint...) az ellenfelet, szombat este épp a Liverpoolt.

BAJNOKOK LIGÁJA – EMLÉKEZTETŐ
DÖNTŐ
Real Madrid (spanyol)–Liverpool (angol) 3–1 (0–0)
Kijev, Olimpiai Stadion, 61 561 néző.Vezette: Mazsics (szerb)
REAL MADRID: K. Navas – Carvajal (Nacho, 37.), Ramos, Varane, Marcelo – Modric, Casemiro, Kroos – Isco (Bale, 61.), Benzema (Asensio, 89.), C. Ronaldo.Vezetőedző:Zinédine Zidane
LIVERPOOL:Karius – Alexander-Arnold, Lovren, Van Dijk, Robertson – Wijnaldum, Henderson, Milner (Can, 83.) – Szalah (Lallana, 30.), Firmino, Mané.Menedzser:Jürgen Klopp
Gólszerző: Benzema (51.), Bale (64., 83.), ill. Mané (55.)