BL: Nem adhatjuk meg az esélyt arra, hogy fölénk kerekedjenek – Marko Nikolics

Vágólapra másolva!

2018.08.13. 18:23

Címkék

A Mol Vidi FC jó helyzetből várja a Malmö FF elleni BL-selejtező keddi visszavágóját – ha továbbjut, legrosszabb esetben is Európa-liga-csoportkörös. A fehérváriak vezetőedzője, Marko Nikolics a mérkőzést felvezető sajtótájékoztatón elmondta, ha tovább akarnak jutni, nem követhetnek el hibákat.

– Az érdeklődésre jellemző, hogy a sajtótájékoztatónak otthont adó terem is megtelt...
– Örülök, hogy ilyen sokan kíváncsiak ránk – mondta Marko Nikolics, a Mol Vidi vezetőedzője. – Nagy tett, hogy idáig jutottunk. Nem szeretnék untatni senkit, de az igazság, hogy ebben a helyzetben szinte már csak ismételni tudom magam. Büszkék lehetünk arra, hogy a selejtezőkör harmadik körében még érdekeltek vagyunk, és büszkék lehetünk arra is, hogy nem csak a saját klubunkat, hanem a magyar labdarúgást is méltóképpen képviseljük. A Bajnokok Ligáját a legrangosabb kupasorozatnak tartom, ahhoz, hogy valaki ezen a szinten helytálljon, jó hozzáállás és jó felkészültségi szint szükséges. No meg a mindenáron való győzni akarás. Eddig a maximumot hoztuk ki magunkból, és nyilván azt remélem, hogy ez a Malmö elleni visszavágón sem lesz másként. Amit ezen a nyáron elértünk, már-már álomszerű, de ennyivel nem elégszünk meg: amilyen sokáig csak lehet, szőnénk tovább ezt az álmot.

IRÁNY AZ ÜLLŐI ÚT!
A Malmőt még Felcsúton fogadja a Mol Vidi, de a rájátszásban már módosulhat a „hazai" mérkőzés helyszíne. Minden attól függ, hogy a piros-kékek a Bajnokok Ligája, vagy az Európa-liga csoportkörért küzdhetnek meg a következő körben. Ha kiejtik a svédeket, akkor a BL-főtáblára jutásért játszhatnak a skót Celtic vagy a görög AEK Athén ellen, az UEFA előírása értelmében viszont a rájátszást már egy, a felcsútinál jóval nagyobb stadionban kellene megrendezniük, s mert egy-két hónapot még biztosan várni kell a fehérvári stadion átadására, a Groupama Arénában lépnének pályára. Ha netán az Európa-ligában folytatják, maradhatnak a Pancho Arénában, ám a csoportkörre már az Üllői útra kellene költözniük.

– Mi szükséges leginkább ehhez?
– Megint csak ismételni tudom magam: a megfelelő hozzáállás és a felkészültség. Azon a szinten, ahol most járunk, kizárólag jó csapatok vannak versenyben. Svéd ellenfelünket aligha kell bemutatni, aki csak egy kicsit is szereti a futballt, tisztában van azzal, hogy az utóbbi években nem egyszer megfordult a csoportkörben. Nem szorul a dicséretemre, de vitathatatlan, hogy erős csapat. Egy hete azt is megtapasztaltuk, hogy a szurkolói remek légkört tudnak teremteni. Az ugyanakkor bizakodással tölthet el minket, hogy abban a hangulatban sem vallottunk szégyent, sőt! Két jó együttes találkozik, ez nem vitás, és hogy mi dönthet? Az apróságokon túl az, hogy melyik gárda összpontosít jobban, és melyik harcol jobban. Az összpontosítást azért is említem, mert ha tovább akarunk jutni, nem követhetünk el hibákat.

– A helyzetüket könnyíti valamelyest, hogy a Malmőnek mindenképpen gólt kell szereznie?
– Különleges stílus jellemzi vetélytársunkat, de a részletekbe nem mennék bele. Tudjuk, hogy egy-két sérülés nehezíti a svédek dolgát, ám afelől sincs kétségünk, hogy aki csak egy kicsit is alkalmas arra, hogy pályára lépjen, szerelést ölt. Nem is számítok nagy változásra a Malmőnél.

– Azzal sem kalkulál, hogy a vetélytárs valamivel meglepi a Vidit?
– A huszonegyedik századi technológiák mellett?! A mai világban már mindenki megtudhat mindent a másikról – ha akar.

– No és a Videoton játéka változhat az első meccshez képest?
– Lehet, hogy nem tűnök túl okosnak, de annyira buta nem vagyok, hogy nyilvánosan beszéljek a taktikáról. A viccet félretéve: az öltözőben természetesen már tisztáztuk a legfontosabb kérdéseket, mindenki tudja, hogy mi a feladata. Annyit azért megjegyeznék, hogy a siker nem csak azon múlik, milyen taktikát talál ki az edző. Néhány jó egyéni teljesítmény, vagy akár egy-egy villanás is dönthet.

– Nyilván nem az lesz az elsődleges cél, hogy nulla nullával kihúzzák a lefújásig.
– Valóban nem arra törekszünk. Az tény, hogy a Malmőnek legalább egyszer a kapunkba kell találnia ahhoz, hogy továbbjuthasson, de hibát követnénk el, ha kizárólag az lebegne a szemünk előtt, hogy falat húzzunk a kapunk elé. Arra persze ügyelnünk kell, hogy az első perctől az utolsóig megfelelően összpontosítsunk, egyszerűen nem adhatjuk meg az esélyt ellenfelünknek arra, hogy fölénk kerekedjen.

– Pénteken a Debrecen elleni mérkőzésen látszott, hogy katasztrofális a Pancho Aréna talaja. Ez milyen hatással lehet a játékra?
– Megértem, ha most sokan ezzel foglalkoznak, de mi nem szeretnénk belelépni ebbe a „csapdába". Bár annyit elmondanék, hihetetlen nekem, hogy tíz nap alatt ennyit romlott a gyep minősége. Ilyet még sehol sem tapasztaltam. Azt is el tudom képzelni, hogy senki sem hibázott, csupán annyi történt, hogy egy fertőzés támadta meg a füvet. Valójában mindegy is, mert nekünk ahhoz kell alkalmazkodnunk, ami van. Hogy ez melyik csapatnak kedvezhet, azon is felesleges elmélkedni, maradjunk annyiban, a mi feladatunk az, hogy a futballra fókuszáljunk, nem pedig arra, hogy milyen a játéktér.

– Mit gondol, a Malmö képes többre annál, mint amit Svédországban mutatott?
– Mivel mindig megadom a kellő tiszteletet a vetélytársnak, ne várják tőlem, hogy kritizáljam. Soha nem veszem a bátorságot arra, hogy az ellenfélről, vagy bármelyik kollegáról rosszat mondjak. A Malmőről egyébként is jókat lehet mondani – de az eredményei úgyis beszélnek helyettem.

– A tét hatalmas – vajon mekkora az ezzel párosuló nyomás?
– Természetesen van rajtunk nyomás, csakhogy ez a futball velejárója. Ha valaki nem érez nyomást, az arra utal, hogy rossz helyen dolgozik, hiszen nincs miért küzdenie. Elárulhatom, ahogy az elmúlt napokban figyeltem és hallgattam a játékosaimat, jó érzés kerített hatalmába, mert miközben végig az volt a benyomásom, hogy megadják a szükséges tiszteletet a Malmőnek, azt is láttam rajtuk, hogy hisznek önmagukban. Ezen a szinten nem mi vagyunk már az esélyesek, de hála istennek a fociban nem mindig a papírforma, és nem is a pénz számít. Az érzelem és a szenvedély iszonyúan fontos, és azt látom a csapatomon, hogy mindenre hajlandó a siker érdekében. Bárhogyan is alakuljon a kedd este, azt már most kijelenthetem, hogy büszke vagyok a fiúkra.

– Az egy egyes döntetlen fényében is úgy tartja, hogy a Malmö esélyesebb a továbbjutásra?
– Azt vallom, hogy bárki áll velünk szemben, a kezdés előtt mindkét csapatnak ötven-ötven százalék esélye van a győzelemre. Nem vagyunk favoritok, de eljutottunk odáig, hogy nem is becsülhetnek le minket. Annyit azonban nem árt megjegyezni, ahogy mi jó eredményt értünk el Malmőben, úgy a svédek is elérhetnek jó eredményt nálunk, ha nem figyelünk kellően. Mindannyiunknak a legtöbbet kell kihoznia magából, ám görcsölnünk nem szabad. Nagy tét ide, nyomás oda, a mérkőzés minden pillanatát élvezni kell.

EDZÉS, EVÉS, ALVÁS – ÁLMODÁS
Ha nem is tegnap, de tavaly történt: augusztus 2-án, a Bordeaux elleni Európa-liga-selejtező visszavágója előtt Stopira ugyanúgy ott ült Marko Nikolics mellett az asztalnál, mint 2018. augusztus 13-án. A zöld-foki-szigeteki védő akkor arról beszélt, hogy a franciaországi 2–1-es vereség után mindent megtesz a továbbjutásért, és lám, másnap továbbjutást érő gólt fejelt. A kérdés csak az: a történelem ismétli önmagát? „Tény, egy éve csakugyan hasonló volt a szereposztás, és huszonnégy órával később áldott embernek érezhettem magam, mert gólommal sikerült kiejtenünk a Bordeaux-t – mondta Stopira. – A gondolataim ugyanakkor nem elsősorban a körül forognak, hogy megint gólt szerezzek. Sokkal inkább az jár a fejemben, hogy nyerjünk és jussunk tovább. Más lapra tartozik, ha lesz lehetőségem arra, hogy a kapuba találjak, mindent megteszek érte. Fontos, hogy jól védekezzünk, és legalább ennyire fontos az is, hogy jól támadjunk. Ha ezt tudjuk teljesíteni, teljesülhet az álmunk. Nagy lehetőség előtt állunk, és bár az első mérkőzés előtt sokan hangoztatták, hogy a Malmö a favorit, mi már akkor is hittünk abban, hogy a sikerünket hozhatja a párharc. Minden tiszteletem a svédeké, rutinos és erős csapatot alkotnak, de tovább akarunk jutni. Az idegenbeli meccsen nyújtott produkciónkra nem lehet panasz, ám ezzel még nem értünk célba, még egy tökéletes mérkőzésre van szükségünk ahhoz, hogy a rájátszásban is érdekeltek legyünk. A teher éppúgy nyomja a mi vállunkat, mint az ellenfelünkét, vagyis ezen nem múlhat semmi. Azon már inkább, hogy mentálisan milyen állapotban lépünk pályára. Úgy érzem, hogy emiatt nem kell aggódni, az elmúlt napokban mindent elkövettünk annak érdekében, hogy ezen a téren is rendben legyünk. Tagadhatatlan, rettentően fontos kilencven, esetleg százhúsz perc előtt állunk, de ez a felkészülésünkön nem változtat. Úgy edzünk, úgy eszünk, úgy alszunk, mint máskor – igaz közben szépeket álmodunk.”