A labdarúgó Bajnokok Ligája 2018-as elődöntőjének mezőnyét a Bayern München, a későbbi győztes Real Madrid, a Liverpool és az AS Roma alkotta. Idén a Tottenham, az Ajax, a Barcelona és a Liverpool került a legjobb négy közé. Ebből azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy az európai labdarúgás élmezőnye kiegyenlítődött, mert csupán a Liverpool jutott tavaly és az idén is az elődöntőbe. S amíg 2018-ban a Roma volt a kakukktojás, addig ez a jelenlegi kiírás elődöntőjében bizonyos értelemben – a győzelmi esélyt illetően – a londoni és az amszterdami csapatról is elmondható, ugyanakkor biztos, hogy a párosításból fakadóan vagy a Tottenham, vagy a címvédő Realt búcsúztató, a legutóbb 1995-ben BL-győztes Ajax ott lesz a fináléban. S azért ez üde színfolt: nincs egyértelmű esélyese a BL-nek, bár talán nagyobb a sansz rá, hogy a madridi finálé győztesét a Barcelona–Liverpool párosítás továbbjutója adja.
De ne fussunk előre, maradjunk az elődöntőnél.
Azt sajnálom, hogy igazi kakukktojás nincsen a mezőnyben, bár nyilvánvaló, hogy a globalizált futballvilágba nehéz alulról betörni. Beérem azzal, hogy a negyeddöntőben a Tottenhammel szemben a Manchester Cityt, az Ajax ellenében a Juventust tartottam inkább favoritnak, s a tippem mégsem jött be. Megnyugtatom a tisztelt olvasót, a pulzusom az MC és a Juve kiesésével sem ment fel, érzelmileg teljesen közömbös vagyok két brit, de akár egy brit és holland vagy a Barca és a Pool párharcában is – megjegyzem, a Tottenham–Manchester City meccs hullámzása lenyűgöző volt. Persze ilyen-olyan alapon – a jó futballt kedvelőként –, hogy ne üljek fapofával a tévé előtt, „választok” magamnak csapatot, ahogy én nevezem, muszájkedvencet, de gondolom, mindannyian tudják, hogy az igazi választás mi lenne… Ezen az alapon a Liverpoolt várom a döntőbe, már csak azért is, mert az elmúlt tíz évben a Barcelona háromszor nyerte el a trófeát, és ha valaki, a Pool edzője, Jürgen Klopp a legszimpatikusabb a négy együttest irányító szakember közül (ez nem feltétlenül szakmai érv, de szegény ember vízzel főz, futballban is). A Tottenham és az Ajax nem különösebben érdekel, utóbbi csapat 1995, a Fradi BL-szereplése óta pláne nem, s nem a két nagy különbségű vereség miatt, hanem a hollandok pökhendi viselkedése okán…
Amit viszont tiszta szívből remélek, sőt ezért szurkolok, hogy a videobírót ne kelljen alkalmazni, mert nincs annál rosszabb érzés, amikor még/már nem lehet igazán örülni, mert a sípot fújó ember a kezeivel téglalapot rajzolva mutatja, márpedig igénybe veszi a VAR segítségét.
Brrr…