Az oroszok és az ukránok mellett csak a Fradi – a BL és a keleti blokk

Az ezredforduló környékére kell visszamenjünk, hogy olyan kevés kelet-közép-európai (értjük most ez alatt az egykori szocialista országokat, kivéve a Szovjetunió utódállamait) csapatot találjunk a Bajnokok Ligája csoportkörében, mint az idén, amikor a Ferencváros egyedül képviseli a régiót.

A más szintet képviselő, rendszeresen alanyi jogon is a főtáblán szereplő orosz és ukrán klubokat leszámítva eddig utoljára a 2002–2003-as évadban fordult elő, hogy az egykori szocialista tömb országait képviselő együttesek közül egyik se kerüljön be a csoportkörbe, előtte pedig csupán az első két kiírásban, amikor még mindössze nyolc gárda alkotta a Bajnokok Ligáját. De arra is csupán négyszer volt példa, hogy csak egyetlen csapat jusson el a csoportküzdelmekig a vizsgált országokból: 1998 őszén az akkor Croatia néven szereplő horvát Dinamo Zagreb, 2000-ben, 2001-ben és 2004-ben pedig a cseh Sparta Praha (2004-ben a prágaiak éppen az FTC-t búcsúztatták az utolsó selejtezőkörben). A vizsgált térség legjobb idénye ebből a szempontból a 2011–2012-es volt, amikor a román Otelul Galati, a Dinamo Zagreb, a cseh Viktoria Plzen és a fehérorosz BATE Boriszov is szerepelt a főtáblán – más kérdés, hogy összesen egyetlen győzelemre és 7 pontra futotta az erejükből.

Alanyi jogon sokáig – és nekik sem mindig – csak Oroszországnak (illetve alakulatainak) járt a selejtező nélküli, egy csoportkörös hely Kelet-Európából, ennek is köszönhető, hogy csupán háromszor hiányoztak a BL-ből. A gazdaságilag és eredményekben szintén nagyon erős Ukrajna egyedül 2009-ben, a Sahtar Doneck UEFA-kupa-győzelmének évében érte csak el, hogy bajnokának ne kelljen selejtezőt játszania – azóta viszont tartja is ezt a szintet. Azaz egyetlen kiemelkedő csapat még nem elég az ország kellően magas koefficiens-pontszámának eléréséhez, kell legalább két jól teljesítő egylet az alanyi jogon járó főtáblás helyez.

Jó példa erre Románia, amelynek bajnoka annak köszönhetően lett automatikusan csoportkörös 2008 és 2011 között, hogy 2006 tavaszán két csapata, a Rapid és a Steaua Bucuresti is legjobb nyolc között volt az UEFA-kupában, sőt utóbbi az elődöntőbe is bejutott. A régióból csak a cseh bajnoknak sikerült még, szintén négy alkalommal, megúsznia a selejtezőket, ám időben jóval szétszórtabban: 1999-ben, 2001-ben, 2015-ben és 2018-ban volt ehhez elegendő koefficiense az országnak.

Azt, hogy a Kelet-Európa futballjából gazdaságilag is felfele kilógó orosz és ukrán klubok mennyire más szinten játszanak, jól mutatja, hogy míg csapataik 9-9 alkalommal továbbjutottak a BL csoportköréből, a másik 12 ország, amely eljutott idáig, összesen öt továbbjutást hozott össze. Ebből kettő még a 16 csapatos rendszerben – amikor tényleg kizárólag bajnokok szerepeltek a sorozatban – jött össze a horvát Hajduk Splitnek (1994–1995) és a lengyel Legia Warszawának (1995–1996), de a 32 klubos formátumban háromszor is továbblépő Sparta Praha eddigi utolsó nyolcaddöntője is 2004-ben volt. A Croatia ugyan 1998 őszén második lett a kvartettjében, ám az akkori 24 csapatos kiírásban a hat csoportmásodik közül csak a két legjobb léphetett tovább, a horvát bajnok pedig nem volt köztük.

Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észtország, Grúzia, Koszovó, Lettország, Litvánia, (Észak-)Macedónia, Moldova, Montenegró és Örményország csapatai még sosem jutottak el a csoportkörig, ezzel szemben az oroszok csupán háromszor (1996–1997, 1997–1998 és 2005–2006), az ukránok pedig négyszer (1992–1993, 1993–1994, 1996–1997 és 2005–2006) hiányoztak. Utóbbiak nevéhez fűződik viszont a sorozat egyetlen kizárása: 1995-ben a Dinamo Kijev megnyerte a selejtezőjét az Aalborg ellen, de első csoportmérkőzése után a játékvezető megvesztegetésének kísérlete miatt kizárták, és a dán gárda vette át a helyét. Az orosz és ukrán futball tudott profitálni abból is, hogy a csoportok harmadik helyezettjei az 1999–2000-es szezon óta átkerülnek az UEFA-kupába (ma már Európa-ligába): 2005-ben a CSZKA Moszkva, 2009-ben pedig a Sahtar a Bajnokok Ligájából érkezve nyerte meg a második számú európai kupasorozatot. A BL végjátékához azonban ők is csak ritkán tudtak közel kerülni, legtovább az 1999-ben elődöntős, a Ferencváros mostani vezetőedzőjével, Szerhij Rebrovval (és Andrij Sevcsenkóval) fémjelzett Dinamo Kijev jutott, míg orosz részről két negyeddöntő (1996-ban a Szpartak, 2010-ben a CSZKA) a legjobb eredmény.

A két „keleti gigász” utáni szintet Csehország és Románia jelenti, ők tudták még elérni időlegesen az alanyi jogon járó helyet is a csoportkörben. Abból a szempontból is hasonló képet mutatnak, hogy míg a kilencvenes években egy-egy nagy múltú, a rendszerváltás után a játékosexportnak köszönhetően a saját bajnokságában egyeduralkodóvá vált fővárosi együttes (a Sparta, illetve a Steaua) képviselte őket, 2010-re már a vidéki futballjukban is megjelentek a tőkeerős klubok: így került fel a BL térképére Kolozsvár, Galac és Urziceni, vagy a cseheknél Plzen (Magyarországon is megfigyelhető ez a Debrecen esetében). Mindkét országra jellemző, hogy az elmúlt évtizedben a selejtezőket már nehezen tudták túlélni, román oldalon csak a CFR 2012-ben és a Steaua 2013-ban, a cseheknél pedig a Plzen (2012 és 2013), valamint tavaly a Slavia – amely éppen a kolozsváriakat győzte le a playoffban. Románia viszont legalább azzal büszkélkedhet, hogy 2008-ban egyetlen kelet-európai országként egy szezonban két csapatot is küldött a főtáblára: a CFR-t és a Steauát.

Az „egyeduralkodás” legjobb példája Horvátország, amelyet az eddigi kilenc alakalomból egy kivétellel mindig a Dinamo Zagreb reprezentált a csoportkörben. Az idén a selejtezőket éppen a Ferencváros ellen elbukó Dinamónak a belső konkurencia hiánya miatt nem kellett osztoznia a hasonló méretű játékosválasztékon, mint a szomszéd Szerbiában a két belgrádi sztárcsapatnak – ezért is tartozik a Partizan és a Crvena zvezda a csoportkörbe már csak szórványosan, kétszer-kétszer eljutó klubok közé. A délszláv régióból még a szlovén Maribornak sikerült háromszor a főtáblára kerülnie: ehhez vagy egy nagyobb bravúrra (1999-ben a Lyont, 2014-ben a Celticet ejtette ki), vagy egy szerencsés sorsolásra (2017-ben a Hapoel Beer-Sevát fogta ki a playoffban) is szüksége volt.

A horvátokhoz hasonló belső hegemónia hozott nyolc év alatt öt csoportkörös szereplést a fehérorosz BATE Boriszovnak, amely az oroszok és ukránok után elsőként jutott el idáig az egykori Szovjetunió területéről, ráadásul ezt a többi kelet-európai egylethez képest jóval kevesebb külföldi játékos szerződtetésével érte el. A térségből még Kazahsztánnak (Asztana, 2015) és Azerbajdzsánnak (Qarabag, 2017) jött össze egy-egy főtáblás részvétel, ám nekik elsősorban a saját futballjuk szintjét magasan meghaladó légiósok összevásárlásával egy-egy kiemelten támogatott csapatba.

Ha az anyagi és szakmai lehetőségeihez képest a BL-ben alulteljesítő országot keresünk a térségben, az egyértelműen Lengyelország. Pedig az 1995–1996-os kiírásban a Legia még a negyeddöntőig jutott, a következő évben a Widzew Lódz is csoportkörös volt – hogy aztán a következő 23 esztendőben ez már csak egyszer jöjjön össze, 2016-ban ismét az akkor Nikolics Nemanját is foglalkoztató Legiának. Ennek az is lehet az oka, hogy a lengyel bajnokságra a többi kelet-európai országgal szemben sosem volt jellemző az erőkoncentráció, a rendszerváltás óta kilenc különböző alakulat is nyert már bajnokságot. Hasonló a helyzet a csoportkört szintén háromszor, de három különböző klubbal (Kassa, Artmedia, Zsolna) elérő Szlovákiában is, miközben Bulgáriában a három szereplésből kettőhöz a Ludogorec elmúlt évtizedben kialakított egyeduralma kellett.

Ebbe a hármas klubba lép most be a Ferencváros révén Magyarország is, amelynek először sikerült négykörös selejtezőből eljutnia a csoportkörbe, hiszen 1995-ben a Fradinak „csak” a belga Anderlechten, 2009-ben a Debrecennek pedig három ellenfélen (Kalmar, Levadia, Levszki) kellett túljutnia. A BL csoportkörében eddig egyszer győzött magyar csapat, a Ferencváros 1995-ben (a svájci Grasshoppers vendégeként), Novák Dezső legénysége akkor öt ponttal zárt a 3. helyen (az Ajax és a Real Madrid mögött) .A DVSC 2010-ben nem szerzett pontot (4. lett a Fiorentina, a Lyon és a Liverpool mögött).

„Tör előre a Ferencváros, Kelet-Európa szívében” – idézhetjük a fentiek kapcsán az egyik ferencvárosi szurkolói dalt. Ebben az idényben az FTC az első hazai BL-győzelmet is célul tűzheti ki. Sőt, ha esetleg sikerülne a Dinamo Kijevet megelőzve átkerülnie az Európa-liga csoportkörébe (a Barcelona és a Juventus mellett szerepelve ez lehet a magyar bajnok reális célja), akkor 16 év után (2003–2004, UEFA-kupa: DVSC) először lehetne érdekelt magyar klub a kontinentális kupák tavaszi folytatásánál is...

BAJNOKOK LIGÁJA 2020–2021
A G-CSOPORT MENETRENDJE
1. FORDULÓ
Október 20., kedd
18.55: Dinamo Kijev (ukrán)–Juventus (olasz) (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n
21.00: FC Barcelona (spanyol)–FERENCVÁROS (zárt kapuk mögött; Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n

A G-csoportban szereplő csapatok BL-be nevezett kereteit itt olvashatja!

A Nemzeti Sportot a helyszínről tudósítja: Borbély László, Smahulya Ádám (szöveg),Nagy-Pál Tamás(videó) és Török Attila (fotó)