Lucescu: az ember, aki sosem volt hajlandó kiöregedni

Csak Alex Ferguson (190 mérkőzés), Arsene Wenger (178), Carlo Ancelotti (166), José Mourinho (145) és Pep Guardiola (123) áll előtte a Bajnokok Ligája edzőinek örökranglistján, amelyen a top 10-ben nincs is más kelet-európai szakvezető. A legidősebb BL-edző rekordját azonban valószínűleg jó ideig tartja még a 75. életévét a nyáron betöltő román tréner, aki már több mint negyven éve van a pályán, kacskaringós utat járva be Vajdahunyadtól az ukrán fővárosig.

Már az is érdekes, hogy az ízig-vérig bukaresti Lucescu, akinek szinte teljes addigi karrierje a Dinamóhoz kötődik, hogyan került alig 34 évesen játékos-edzőnek egy másodosztályú erdélyi csapathoz. A nekünk elsősorban a Hunyadiakról ismert város a kommunista Románia egyik nehézipari fellegváraként kapott kiemelt figyelmet, és a helyi pártvezetőség ezt a város focijának felfuttatásával is növelni akarta. Ehhez kellett az 1970-es világbajnokságon szereplő válogatott két sztárja, a csapatkapitány Lucescu és a brazilok kapujába betaláló Florea Dumitrache.

A Corvinul azonnal fel is jutott az élvonalba, amelyben már az első szezonjában bronzérmes lett – Lucescu pedig 1981 őszén, alig 36 évesen a válogatott élén találta magát, miközben még aktív játékos volt. Az Ajaxszal kétszeres BEK-győztes Kovács Istvánt váltotta, akinek az angolok legyőzése ellenére sem sikerült kijutnia csapatával az 1982-es világbajnokságra, mert hazai pályán sem Magyarország (0–0), sem Svájc (1–2) ellen nem tudott nyerni.

Lucescu nemcsak azzal hozott új stílust a szövetségi kapitányi munkába, hogy vidéki csapat játékos-edzőjeként töltötte be a posztot, hanem azzal is, hogy szakított a trenddel, hogy a bukaresti klub(ok) sztárjaira épüljön a keret és csak a fővárosban játsszák a mérkőzéseket.

Az 1984-es Európa-bajnokság selejtezői előtt és alatt is sorra játszotta a felkészülési meccseket, miközben a nemzeti együttes körbeturnézta Romániát. Vajdahunyad, Szőcsvásár, Marosvásárhely, Temesvár, Craiova, Nagyvárad, Bodzavásár és Nagyszeben is élőben láthatta a nemzeti csapatot, amely az Universitatea Craiova és a Corvinul játékosaira épült, kiegészítve a Kovács által – alighanem felsőbb utasításra, a Magyarországgal közös csoport miatt – másfél évig mellőzött marosvásárhelyi Bölöni Lászlóval.

Már ekkor kiderült, hogy Lucescu „vagány” stílusa mögött éles szem és rendkívüli pedagógiai érzék rejtőzik. A tehetségek kiválasztásához és felneveléséhez tökéletesen ért, vajdahunyadi kedvencei közül a pályafutása végén Diósgyőrben is megforduló Romulus Gábort megválasztották az 1981-es ifjúsági világbajnokság legjobb játékosának, nála lett először válogatott alig 18 esztendősen minden idők legjobb román játékosa, Gheorghe Hagi, és egy bő évtizeddel később ő küldte alig 16 évesen pályára a Serie A-ban Andrea Pirlót. Játékosai pályán kivüli életét is igyekezett egyengetni, színházba vitte és olvasásra, egyetemi tanulmányokra biztatta tanítványait.

Az olasz futballért mindig rajongó Lucescu pedig éppen az akkor világbajnok olasz válogatott legyőzésével szerzett magának hírnevet 1983-ban: Bölöni szabadrúgásgólja nyitotta meg az utat az Európa-bajnokság felé. Az olaszok mellett Svédországot és Csehszlovákiát megelőző Románia volt a selejtezők meglepetéscsapata, és a franciaországi tornán is összejött neki – szintén Bölöni góljával – egy döntetlen a későbbi döntős spanyolok ellen.

Lucescu pedig a selejtezők alatt összebarátkozott Enzo Bearzottal, aki aztán 1990 után egyengette útját a Serie A felé. Előtte – a hadsereg Steauájával minden lehetséges módszerrel rivalizáló belügyminisztérium segítségével – felépítette talán minden idők legjobb bukaresti Dinamóját, amely KEK-elődöntőig jutott 1990-ben, négy éven át viaskodva a BEK-győztes Steaua egyeduralmának megtöréséért.

A román futball máig legnagyobb sikere ugyanis egyben Lucescu szövetségi kapitányi munkájának is véget vetett: az akkori sportvezetés szerint a válogatott irányítása a legtöbb játékost adó csapat edzőjének dukált, így 1986 őszén, egy Ausztria feletti 4–0-s győzelem után Jenei Imre vette át a helyét. Hiába változott azóta kétszer is a szövetség vezetősége, Lucescu ezt sosem bocsátotta meg, és sosem tért vissza a válogatotthoz – igaz, az FRF sem nagyon akart egy ennyire önjáró, befolyásolhatatlan edzőt.

A rendszerváltás hozta meg neki a lehetőséget, hogy végre kipróbálhassa magát Olaszországban, de sokáig csak alsóházi csapatokat kapott. A Bresciánál lehúzott négy éve alatt azért újra fel tudta pörgetni Haginak a Real Madridnál megbicsakló karrierjét, a lombardiai klubnál első idényében játékosa volt Marco Rossi, a magyar válogatott jelenlegi szakvezetője is. A nagy lehetőséget 1999-ben kapta meg az Intertől, azonban alig három hónap és 17 mérkőzés (4-4 győzelem és döntetlen, 9 vereség) jutott neki az abban az idényben négy edzőt is elfogyasztó, a Serie A nyolcadik helyén záró milánói csapatnál.

Hiába vágyott egész életében nyugatra, az igazi sikereket Kelet-Európában tudta learatni. A Galatasaraynál ugyan kész és éppen UEFA-kupa-győztes csapatot vet át Fatih Terimtől, de a Besiktasnál és főleg a Sahtarnál megmutatta, mire képes, ha kap időt az építkezésre. Törökül sosem tanult meg, de így is hét nyelven beszél: a román mellett angolul, spanyolul, olaszul, franciául, portugálul és oroszul. Utóbbi kettő jött jól a Sahtarnál, amelynek ajánlatát saját bevallása szerint csak a harmadik megkeresésre fogadta el.

Ahmetov pénze és Lucescu szakértelme átfordította az ukrán bajnokság erőviszonyait, az érkezése előtt csupán egyszeres bajnok Sahtar azóta még 12 címet nyert, közülük nyolcat az ő irányításával. A tehetségkutatásban most szintet léphetett, a brazil utánpótlás legjobbjaiból válogatva ő hozta az európai futballba Elanót, Luiz Adrianót, Alex Teixeirát, Jádsont, Fernandinhót, Williant vagy Bernardot – akikkel aztán már összejött a legnagyobb siker, az UEFA-kupa megnyerése.

A Sahtar kispadján ő lehetett az első edző, aki saját fia ellen irányította csapatát az európai kupákban: 2005 novemberében, az UEFA-kupa csoportkörében 1–0-ra kikapott a Razvan Lucescu edzette Rapidtól.

Lucescu 2016-ban távozott a donecki klubtól, amikor a Szerhij Rebrov irányította Dinamo Kijev egymás után másodszor is megelőzte a Sahtart, hogy aztán idén éppen a fővárosi csapat kispadjára üljön le. Korábbi klubjai legnagyobb riválisait már addig sem félt elvállalni: ősdinamósként szerződött 1997-ben a Rapidhoz, a Galatasaraytól ment a Besiktashoz, és most a Sahtar után Kijevbe. Ahol nem is fogadták túl barátságosan a szurkolók, de ez sosem érdekelte a mindig a maga útját járó Lucescut.

A Rebrov–Lucescu párharcnak a szerdai lesz a kilencedik fejezete: a Fradi ukrán trénerének eddig két győzelme és egy 11-esekkel megnyert kupadöntője van a román veterán ellen, aki viszont négy győzelmet is aratott már ellene. A legutóbbi három mérkőzést mind Lucescu nyerte a 2015–2016-os idényben: a bajnokságban kétszer 3–0-ra, a Szuperkupában pedig 2–0-ra győzött.

Lucescu szívósságát ismerve lehet, hogy nem ez a harcuk lesz a végső. Aki 1990-ben, játékoshiány miatt képes volt 45 évesen becserélni magát a bukaresti Dinamóba, az 75 évesen sem egyetlen szezonra tervez a kijevi Dinamónál.

BAJNOKOK LIGÁJA, CSOPORTKÖR
G-CSOPORT, 2. FORDULÓ
SZERDA
21.00: Juventus (olasz)–FC Barcelona (spanyol) (Tv: Spíler2) – élőben az NSO-n!
21.00: FERENCVÁROS–Dinamo Kijev (ukrán) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!