Három idei BL-csoportellenfeléből kettővel európai kupadöntőben is találkozott az FTC: a Juventus ellen nyerte meg 1965-ben Fenyvesi Máté góljával a Vásárvárosok Kupáját (VVK), ezzel első magyar csapatként hódította el egy, az UEFA égisze alatt megrendezett kupasorozat trófeáját. A Fradi 1967–1968-ban is VVK-döntőbe jutott, ám azt minimális különbséggel (0–1, 0–0) elveszítette az angol Leeds Uniteddel szemben.
A Ferencváros következő (és mindmáig utolsó) európai kupadöntőjét az 1974–1975-ös KEK-sorozat hozta. A Dalnoki Jenő irányította zöld-fehérek a walesi Cardiff City magabiztos elbúcsúztatásával kezdtek, bravúrral kiejtették az angol Liverpoolt, a negyeddöntőben a svéd Malmö FF, az elődöntőben a jugoszláv Crvena zvezda sem tudott ellenállni nekik – a fantasztikus menetelésről alul, a keretes részben olvashatnak. A legendás Valerij Lobanovszkij vezette Dinamo Kijev a bolgár CSZKA Szófiát, a nyugatnémet Eintracht Frankfurtot, a török Bursasport, majd a holland PSV-t „pipálta ki” döntőig vezető útján.
A bázeli St. Jakob Parkban 13 000 néző – elővételben nem fogytak jól a jegyek, de a szép idő meghozta a szurkolók kedvét – volt a tanúja a békéscsabai bajnoki vereség után érkező Ferencváros és a Dinamo összecsapásának. Nagy izgalmakat nem tartogatott a finálé: a lapunk tudósítása szerint „sokkal gyorsabb”, sokmozgásos, kombinatív játékával az európai futballtaktika fejlődésére is nagy hatást gyakorló Dinamo Vlagyimir Onyiscsenko duplájával már az első félidő után 2–0-ra vezetett, majd legnagyobb sztárja, a későbbi aranylabdás Oleg Blohin találatával a 67. percre eldöntötte a találkozót.
„A szovjet csapat sokkal jobban játszott, mint mi, és véleményem szerint Európa bármely együttesét legyőzte volna. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Dinamo most legjobb a kontinensen. Saját fiaimról csak annyit: a csupaszív játéknak, a lelkesedésnek és a rengeteg edzésmunkának köszönhető, hogy eddig eljutott ez a fiatal társaság” – értékelt a Fradi vezetőedzője, Dalnoki Jenő, aki úgy vélekedett, csapata a döntőre már „leszálló ágban volt” a negyed- és elődöntőhöz képest. Játékosai elismerték: méltó kezekbe került a kupa. A Dinamo Kijev első szovjet klubként nyert európai kupát.
„Nem volt azonos súlycsoportban a két együttes, a Dinamo Kijevet az Eindhoven elleni két mérkőzés után a holland újságírók is nagy csapatnak ismerték el. »Itt az új Ajax« – írták akkor. Nekem is nagyon tetszett a játékuk. Sokat mozogtak labda nélkül, szinte mindenki támadott és védekezett. A Ferencváros minden elismerést megérdemel, hogy idáig eljutott. Ez már az új szellem eredménye!” – summázott lapunknak a francia válogatott akkori szakvezetője, az erdélyi Kovács István.
A szakvezető pontosan tudta, mit beszél, hiszen két BEK-et, európai Szuperkupát és Interkontinentális-kupát nyert a legendás, Cruyff-féle Ajaxszal, mielőtt a francia válogatott kispadjára ült volna. A Dinamo 1975-ben a világbajnokokkal telezsúfolt Bayern München ellen az európai Szuperkupát is megnyerte, a BEK-et viszont sosem tudta, a következő idényben a francia Saint-Étienne, két évvel később a nyugatnémet Mönchengladbach ellen vérzett el a negyed-, illetve elődöntőben.
A két csapat közös történelme szerdán íródik tovább.
A Fradi az 1974–1975-ös Kupagyőztesek Európa-kupájának döntőjében találkozott a Dinamo Kijevvel, az ukrán (akkoriban még szovjet) együttes simán nyert 3–0-ra ezzel elhódította a kupát. Az első fordulóban Dalnoki Jenő fiataljai a Cardiff Cityt gyűrték le (2–0 az Üllői úton, 4–1-es győzelem idegenben). Az itthoni meccs félidejében Pusztai Lászlót korholta a Népsport: „A jobbszélső immár a harmadik alkalommal nem tudta eltalálni a kaput. Ez szinte egyedülálló »teljesítmény«, s egyszersmind felveti azt a kérdést: vajon mi az oka annak, hogy egy tapasztalt csatár közvetlen közelről nem képes a kapuba továbbítani a labdát?” Góljainkat Nyilasi Tibor és Szabó Ferenc lőtte, kint viszont „a három előretolt csatárt dicséri, hogy mindegyikük szerzett gólt (Szabó, Pusztai, Máté János – a szerk.), plusz Takács László, aki „a mezőny legjobbja volt”. Az NS-t tudósító népszerű rádióriporter, Novotny Zoltán szerint „a Fradi meghódította Cardiffot”, továbbá „Takács jött, látott és győzött”. A második fordulóban a Liverpool következett, az idegenbeli meccsen Máté az utolsó percben egyenlítette ki Kevin Keegan gólját (1–1), az angol újságíróknak pedig azt mondták a zöld-fehérek, csatáruk a kengurucsellel játszotta magát tisztára. Itthon, Ferihegyen Dalnoki így szólt Bálint Lászlóhoz: „Emlékszel, mit mondtam a taktikai értekezleten Máténak? Hogy jól vigyázzon, hosszabbítás lesz, ekkor rúgja a gólt, hogy az angolok ne tudjanak már újat szerezni.” Az Üllői úton csurig telt ház előtt 0–0 lett, ez is a nyolc közé jutást jelentette. A negyeddöntőben idegenben kezdett az FTC a Malmö ellen, Nyilasi és Máté gólja mellé egy svéd öngól és szerzett gól adta ki a 3–1-es vendéggyőzelmet, „Nyilasi volt a mezőny legjobbja”. Itthon görcsös volt a csapat, Máté egyenlített (1–1), jöhetett a Real Madridot kiverő Crvena zvezda elleni elődöntő. A Ferencváros a Népstadionba vitte a találkozót, 55 ezer néző előtt remek játékkal – Branikovits László és Magyar István góljával – győzött 2–1-re, Dalnoki megjegyezte: „Ilyen mérkőzésekre lenne szükség, akkor mindig ennyi néző lenne a stadionokban.” A belgrádi visszavágón még többen voltak: a Marakanában 110 ezer szurkoló előtt Pusztai szerzett vezetést, a jugoszlávok fordítottak, de a 83. percben Mátét szabálytalanul szerelték a 16-oson belül a 11-est a 70. percben kiállított Bálint helyett Megyesi István végezte el, nagy nyugalommal helyezett a jobb alsó sarokba (2–2). Az UEFA-tornán szereplő magyar ifik edzője a meccset a csapatával a helyszínen megtekintő Rákosi Gyula szerint azonban velük „sem tudtuk volna megverni ezt a nagyszerű szovjet csapatot”. Dalnoki évekkel később így látta a KEK-menetelést:„Maga a döntő gyötrelem, de a Bázelig vezető út csoda volt. Szó szerint: valóságos csoda...” THURY GÁBOR |
KUPAGYŐZTESEK EURÓPA KUPÁJA
DÖNTŐ (1974–1975)
DINAMO KIJEV (szovjet)–FERENCVÁROS (magyar) 3–0 (2–0)
Bázel, St. Jakob Stadion, 13 000 néző. Vezette: Davidson (skót)
Dinamo Kijev*: Rudakov – Troskin, Konykov, Resko, Matvijenko – Muntyan, Kolotov, Fomenko, Burjak – Onyiscsenko, Blohin. Vezetőedző: Valerij Lobanovszkij.
Ferencváros: Géczi – Martos, Pataky, Rab, Megyesi – Juhász, Nyilasi (Onhausz, 60.), Mucha – Szabó F., Máté, Magyar. Vezetőedző: Dalnoki Jenő.
* a Dinamo Kijev játékosait az 1975-ben érvényes (oroszos) átírás szerint tüntettük fel.