Mourinho és az MTK is előkerült – nehezen emésztik az újabb BL-kudarcot a Celticnél

Mint lapunk is beszámolt róla, a LASK elleni párharc első felvonását 3–0-ra megnyerő Celtic a keddi visszavágón is előnybe került, ám a második félidőben kicsúszott lába alól a talaj: a linzi csapat fordított, a 90. percben lőtt góllal (4–1) kiharcolta a hosszabbítást, amelyben a továbbjutást érő gólt is megszerezte.

„Ez az én felelősségem, kétség sem fér hozzá. Hosszú ideig tartott megemésztenem az UEFA-kupa 2003-as döntőjében történteket is, de ez most különösen elkeserítő” – idézte fel Martin O'Neill a szintén a Celtic menedzsereként átélt sevillai finálét, amelyet a José Mourinho-féle Porto hosszabbításban nyert meg 3–2-re.

„Az egy döntő volt, amelyet fantasztikus lett volna megnyerni, ez pedig egy olyan selejtezős párharc, amelyen illett volna túljutnunk” – folytatta a párhuzamot a 74 éves tréner, aki első időszaka (2000–2005) után tavaly ősszel vette át a Celtic irányítását. Elődje, Brendan Rodgers is elbukott a BL-selejtező rájátszásában: nagy sokk volt a kazah Kajrat ellen tizenegyesekkel elvesztett tavalyi párharc is.

A Rodgers helyére októberben beugró O'Neill felrázta a csapatot, skót bajnokot csinált belőle, ezt a folyamatot koronázta volna meg a BL-ligaszakaszba kerülés, ám nem ez történt, megismétlődött a tavalyi blama…

„Tudjuk, hogy millió mérföldnyire vagyunk a tökéletestől. Ez vitathatatlan. Szerintem eddig is így gondoltuk – folytatta O'Neill. – A Bajnokok Ligájába jutás minden szempontból, pénzügyileg és a presztízst tekintve is kiemelkedő jelentőségű lett volna. A feladat most az, hogy felálljunk a padlóról, és ezért is én vagyok a felelős. Egy hete nyilatkoztam, hogy a Bajnokok Ligája-szereplés csábító lehetőség, vannak játékosok, akik ezért igazolnának hozzánk. Ez most elúszott, majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok… Az biztos, hogy ezen a meccsen nagyon kevesek voltunk, különösen a második félidőben.”

O'Neill korábbi, az említett 2003-as döntőben szereplő játékosai közül többen televíziós szakértőként szenvedték végig a kedd este történteket. „Nekem teljesen kimerültnek tűnt a Celtic, játékosai lepattantak az ellenfélről. Nem lehetett más a vége. Minden elismerésem a LASK-é, futballistái erőnlétben és futballtudásban is felülmúlták ellenfelüket, akár nagyobb is lehetett volna a különbség – mondta a Celticet már edzőként is irányító Neil Lennon. Elkeseredett volt Sztilian Petrov is: – Ez közös felelősség, senki sem kaphat felmentést. Egy olyan nagy klubbal, mint a Celtic, ilyesmi egyszerűen nem fordulhatna elő.”

Ami pedig a mostani, mondhatni történelmi vereséget elszenvedő társaságot illeti, soraiból Callum McGregor csapatkapitány így értékelt:

„Azt kaptuk, amit megérdemeltünk. Egész este passzívak voltunk. Mintha megrettentünk volna a téttől. Ha a megszerzett vezető gól sem elég arra, hogy megnyugtasson egy csapatot, akkor felesleges a magyarázkodás, nincs mentség. Szerintem az első mérkőzésen sem voltunk olyan jók, mint az eredmény mutatta, viszont jókor szereztünk gólokat. Le kell nyelnünk minden kritikát, bocsánatot kell kérnünk a drukkereinktől, mert így nem lehet veszíteni. De fel kell állnunk, Celtic-játékosként gondoskodnunk kell a megfelelő reakcióról, a klub presztízse megköveteli.”

Mint minden ősrégi klubnak, természetesen a Celticnek is vannak nagy vereségei: a Scotsman tudósítása például felidézi a Kupagyőztesek Európa-kupája 1964. tavaszi elődöntőjét, amelynek első felvonásában a Celtic hiába verte meg 3:0-ra az MTK-t, Budapesten 4:0-ra kikapott, és a magyar csapat jutott be a fináléba (amelyet a portugál Sporting CP nyert meg). „De most, amikor sokkal több pénz forog kockán, nem ismétlik ezt meg, ugye?” – érzékeltette a lap a múlt e fejezetével szembesülő egyszeri drukkerben minden rossz ellenére pislákoló reményt. Megismételték…

A semleges futballdrukkerek valószínűleg inkább a Celtic lebőgése miatt őrzik majd emlékezetükben a párharcot, de bármilyen rossz napot fogott is ki az Európa-ligába „átbukó” skót bajnok, azt azért tudni kellett kihasználni.

„Hihetetlen, amit a srácok az első perctől kezdve nyújtottak – lelkendezett a LASK vezetőedzője, az 55-szörös osztrák válogatott Didi Kühbauer. – Az sem okozott gondot, hogy hátrányba kerültünk, és amikor átvettük a vezetést, érezni lehetett, hogy rengeteg erő van még a csapatban. Kiemelkedő teljesítmény volt ez, mind fizikailag, mind az akaratot, mind a hozzáállást tekintve. Néha úgy tűnt, mintha a Celtic nem is lett volna ott a pályán. A hosszabbításban is biztos voltam abban, hogy mi bírjuk jobban. Így is lett, játékosaim nagyon megérdemelték a továbbjutást, el sem tudom mondani, mennyire büszke vagyok rájuk!”