A birodalom visszavág – Bodnár Zalán jegyzete

Szuperrangadót, Paris Saint-Germain–Manchester City csoportmérkőzést rendeznek a Bajnokok Ligájában. Írhatnánk, hogy a francia ezüstérmes fogadja az angol bajnokot, de sokkal jellemzőbb képet adunk, ha azt írjuk: a korábbi két nagy gyarmattartó ország két legtehetősebb klubja csap össze, a létező legkevesebb nemzeti jelleget öltve. Persze a szokásoknak megfelelően mi is odaírjuk a párosításnál a csapatok neve mögé zárójelben, hogy francia és angol, de valójában nagyon kevés jele van annak, hogy ez tényleg így volna. A játékosok között csak elvétve találunk franciát és angolt; az egyik edző argentin, a másik katalán; a két klubtulajdonos közül a Manchester City főnöke, Manszúr bin Zajed al-Nahjan sejk az Arab Emírségekből, a brit protektorátus alól 1968-ban felszabaduló Abu-Dzabiból érkezett, a PSG elnöke, Nasszer al-Kelaifi pedig a szomszédos olajállamból, Katarból, amely 1971-ig állt brit uralom alatt.

Mivel a futball mindig is kiváló indigója volt a társadalmi állapotoknak, kár is csodálkozni, ez a BL-mérkőzés is remekül érzékelteti, hogy a globalizált világgazdaság szörnye immár elszabadult, és egykori megteremtői ellen fordult. Új idők járnak: Sandokan, Pocahontas vagy Gandhi népét annak idején még térdre tudták kényszeríteni az angol és francia gyarmatosítók, de azóta az expanzió iránya megfordult a futballban is. A Manszúr sejkek és al-Kelaifik fejét már nem lehet igába vonni, sőt, most már az ő kezükben van a gyeplő. Az európai klubcsapatoknak kiírt Bajnokok Ligája már csak látszatra az európai csapatok versenysorozata, valójában a tegnapi gyarmatok mai milliárdosainak játékszere. Amikor az olajsejkek már nem tudnak egymással azon versenyezni, melyiküknek van több palotája és Rolls-Royce-a, abban vetélkednek, melyiküknek van jobb európai futballcsapata. Most, hogy a koronavírus-járvány miatti gazdasági visszaesés következtében több nagy, tradicionális európai egyesület megrogyott gazdaságilag, a Manchester City és a PSG gond nélkül tudott erősíteni, az utóbbi rendesen élt is ezzel a lehetőséggel. Manszúr sejk 2008-ban vásárolta meg a Cityt, al-Kelaifi cége 2011-ben a PSG-t, és noha a saját bajnokságukat gyakran megnyerik, a BL-győzelem még várat magára. A döntőig már mindketten eljutottak, de a trófeát – Európa meghódításának szimbolikus kegytárgyát – még nem érinthették meg.

Az előző kiírásban mindketten ott voltak a legjobb négy között, ám a kupát akkor elvitte előlük az egykori brit gyarmatbirodalom fővárosa, London egyik csapata, a Chelsea – amelynek „persze” szintén egy olajmágnás, az orosz Roman Abramovics a tulajdonosa...

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!