Iniestáék kidobhatják a passzaikat, Götzéék szétfutották a spanyolokat

A német spanyolok faképnél hagyták a spanyolokat – itt éppen Mario Götze Luka Modricot (Fotó: Action Images)

A VÉGÉN MINDIG A NÉMETEK FUTNAK TÖBBET – FUTÓMENNYISÉG

Kezdjük a sort a labdabirtoklással! A vesztes Real Madrid (28 perc) öt perccel birtokolta többet a labdát a fölényes sikert arató Dortmundnál (23 perc), míg kedden a szintén vereséget szenvedő Barcelonánál (34 perc) volt többet a labda, méghozzá 14 perccel. A labdabirtoklás végeredménye: Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 43 perc–62 perc.

A labdabirtoklással összefüggő, egy mérkőzést alapvetően befolyásolni képes mutató a futómennyiség.Ez alapján túlzás nélkül állíthatjuk, a németek mindkét meccsen szétfutották a spanyolokat. A dortmundiak több mint öt kilométerrel, a müncheniek több mint hat kilométerrel futottak többet ellenfeleiknél. Ez a különbség adódik a labdabirtoklásból is, hiszen az a csapat, amelyik kevesebbet birtokolja a labdát, általában többet fut utána. Másrészt viszont adódik a Bayern és a Dortmund félelmetes fizikai állapotából, abból, hogy mindkét csapat először is fizikálisan igyekszik ellenfele fölé nőni. Ha ugyanis a többek között Mario Götze, Thomas Müller vezérletével a németek futómennyiségben nem tudták volna lenyomni Xabi Alonsóékat, André Iniestáékat, akkor a kevesebb labdabirtoklás mellett nem is tudtak volna olyan nyomást gyakorolni, mint ahogy az a két meccsen tapasztalható volt. Ennek az analógiának mentén lassan át is fogalmazhatjuk Gary Lineker örökbecsűjét: A labdarúgás az a sportág, amelyet 22-en játszanak, és a végén mindig a németek futnak többet. Végeredmény: Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 231 547 m–219 898 m.

BAYERN MÜNCHE–BARCELONA 4–0

A dortmundi vezetőedző, Jürgen Klopp egy korábbi nyilatkozatában el is mondta, az előző szezonban azért buktak el a BL-ben (nem jutottak tovább a csoportból), mert nem voltak megfelelő fizikai állapotban, a futómennyiség nem párosult kellő hatékonysággal. A Borussia az új szezonban nem akart ebbe a hibába esni, ezért a téli szünetben a spanyolországi edzőtábroban sperciális edzéseket tartott a csapat, melyeken a minél több, gyors futással tarkított futballt gyakorolták. „Egész pályán gyakoroljuk a támadásvezetést, így olykor sorra futjuk a nyolcvanméteres sprinteket" – mondta ezzel kapcsolatban az NSO-nak egy téli interjúban a klub magyar játékosa, Bajner Bálint. A tegnapi meccs bizonyítja, hogy ennek meg is lett az eredménye.

MIT ÉR A PASSZ, HA NEM LESZ BELŐLE HELYZET? – ABLAKON KIDOBOTT PASSZOK

A futómennyiség a jelek szerint felülírja az elmúlt évek spanyol dominanciájának meghatározó elemét, a pontos passzok számát is. A Real Madrid 417-szer, míg a Dortmund „csak” 341-szer passzolt pontosan, a másik meccsen a Barcelona 623-szor, a Bayern 312-szer.

Na de mit ér a passz, ha nem lesz belőle támadás, illetve gólhelyzet? A támadópasszok terén ugyanis már jóval kisebb volt a különbség a csapatok között, mígnem az úgynevezett „kulcspasszoknál” már meg is fordult az arány (kulcspassznak hívjuk azokat az átadásokat, amelyekből közvetlen gólhelyzetbe kerül a labdát kapó támadó). A Dortmundnak öt olyan pontos passza volt (a hét kísérletből), amelyekből közvetlen gólhelyzet alakult ki, a Realnak három (a nyolcból), míg a Bayernnek négy (négy kísérletből, ami hibátlan mérleget jelent), a Barcának pedig a Realhoz hasonlóan csak három (a hatból). Vagyis a pontos kulcspasszok végeredménye: Dortmund, Bayern–Real, Barcelona 9–6.

Ugyanakkor érdemes megnézni a számokat a „haszontalan passzok" kategóriájában is, vagyis itt olyan átadásokról van szó, amelyek közvetlenül nem segítették a támadójátékot. Ezen a téren természetesen a spanyolok voltak fölényben: Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 205–309.

HATÉKONYSÁGGAL PÁROSULÓ FUTÓMENNYISÉG – TÁMADÁSVEZETÉSEK

A passzok témaköre továbbirányít bennünket a támadásvezetésekhez, amelyekben első ránézésre megint csak a spanyolok fölényét állapíthatjuk meg. Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 140–159.

Igen ám, de hány zárult ebből lövéssel? Itt már megint a precíz németek állnak jobban. Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 22– 12.

Az, hogy egy csapat futómennyisége párosul-e gyorsasággal is, illetve hogy a sok futás mennyire hatákony, az lemérhető a kontratámadások számán, vagyis azon, hányszor tud gyors ellentámadásból az ellenfele mögé kerülni egy együttes. Ezt a csatát is a németek nyerték: Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 31–23.

A támadások, illetve lövések kapcsán ki kell térnünk a teljes, kaput eltaláló lövésszámra is, amiben szintén a hazaiak fölénye mutatkozott meg: Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 14–5.

DORTMUND–REAL MADRID 4–1

EZT A SPANYOLOK NYERTÉK, DE MIRE MENTEK VELE? – PÁRHARCOK

Bizonyos mérkőzéseknél a végeredmény magyarázatánál akár fontos mutatószám lehet a megnyert párharcok mennyisége is, de jelen esetben ez nincs így. A Real Madrid és a Barcelona is valamennyivel több párharcot nyert ellenfelénél, de az amúgy sem jelentős különbség nem párosult eredményeséggel. Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 170–180.

Hiába vállalkozik ugyanis egy az egy elleni játékra egy támadó a védőkkel szemben, és nyeri is meg, ha utána nem alakul ki gólhelyzet a támadásból. Másrészt, hiába vert meg mondjuk Messi vagy Cristiano Ronaldo egymás után két-két embert is mondjuk a középpályán, ha amikor a kapu előterébe ért, akkor már elzárták az útját, és nem tudott tovább építkezni a korábban megnyert párharcokból.

ÖSSZEGZÉS

Elemzésünk alapján öt kiemelt szempontot különíthetünk el a keddi és szerdai BL-elődöntő kapcsán: labdabirtoklás, futómennyiség, kulcspasszok, lövést eredményező támadásvezetések, kaput eltaláló lövések száma. Ezek alapján: Bayern, Dortmund–Real, Barcelona 4–1.

Nem mindig mondható el egy-egy mérkőzés után, hogy a statisztika leképezi a mérkőzésen látottakat, de úgy gondoljuk, a Bayern–Barcelona és a Dortmund–Real Madrid mérkőzés alakulását jól magyarázzák a számok. Aztán, hogy jövő héten, a visszavágókon mi lesz, hogy a spanyolok tudnak-e változtatni az első meccsek tendenciáin, az már egy másik kérdés.