A Videoton rutinos kupaszereplőnek számít, de a három klasszikus sorozat közül eddig csak az UEFA-kupában, illetve annak utódjában, az Európa-ligában indult. Bajnok korábban egyszer sem volt, így a BEK-ben értelemszerűen nem szerepelhetett, a BL-ben most debütál. Magyar Kupát először 2006-ban nyert, addigra viszont már megszűnt a Kupagyőztesek Európa-kupája, tehát a KEK-ben nem indult soha.

Eddigi nyolc szereplése során 34 európai kupamérkőzést játszott, mérlege: 12 győzelem, 7 döntetlen, 15 vereség, a gólkülönbsége negatív, 36–43. (A mérlegbe nem számítottuk be a Paris SG ellen köd miatt félbeszakadt találkozót, hiszen helyette új meccset játszottak, és nem vettük figyelembe az Intertotó-kupa-mérkőzéseket sem.)

ELSŐRE A NAPOLI MÉG TÚL NAGY FALAT VOLT

A Videoton 1968-ban szerepelt – fennállása során – először az NB I-ben, és bár a szezon végén kiesett, egy év múlva visszakerült, és 1970-től három évtizeden keresztül stabil tagja volt a legjobbak mezőnyének.

A tévégyáriak az 1970. tavaszi bajnokságban megszerzett 11. helyük után évről-évre egyre feljebb lépkedtek a tabellán (1970–1971: 10. hely, 1971–1972: 7. hely, 1972–1973: 5. hely), és az 1973–1974-es kiírásban a 4. pozíciót szerezték meg az Újpesti Dózsa, a Ferencváros és – mindössze egy ponttal lemaradva – a Rába ETO mögött. A bajnok lila-fehérek a BEK-ben indultak, a második helyezett Fradi megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, és a KEK-ben rajtolt (sőt eljutott egészen a döntőig, de a fináléban vereséget szenvedett a Dinamo Kijevtől), így a bronzérmes Rába ETO mellett a Videoton is indulhatott az UEFA-kupában.

A sors(olás) nem volt kegyes a fehérváriakkal, hiszen a Vidinek az olasz SSC Napolival kellett megmérkőznie az első fordulóban. Összehasonlításképpen: a Rába ETO a bolgár Lokomotiv Plovdiv ellen kezdett – tizenegyesekkel tovább is jutott.

1974. szeptember 18. nevezetes dátum a Videoton történelmében, ekkor játszotta első nemzetközi kupameccsét a csapat. Nápolyban, a Népsport korabeli tudósítása szerint 80 ezer néző előtt – más források alig 50 ezer nézőről számolnak be… – Kovács Ferenc vezetőedző a Kovács László – Hartyáni Gábor, Nagy III János, Fejes Gábor, Czeczeli Károly – Kovács József, Karsai László, Burka Imre – Wollek Tibor, Nagy II János, Tieber László összeállításban küldte pályára a Videotont (a 68. percben Wollek helyére Szalmásy Tamás állt be), és a fehérvári együttes a második játékrészben kapott két góllal 2–0-s vereséget szenvedett. Nem volt reménytelen a helyzet, de jó lett volna legalább egy gólt szerezni idegenben, hiszen a nemzetközi kupában az mindig sokat ér.

A második mérkőzést két hét múlva Székesfehérváron, a Sóstói Stadionban rendezték. A Vidi Wollek góljával már a 9. percben vezetést szerzett, ám tíz perc múlva jött a válasz, Braglia talált a hazai kapuba, így gyakorlatilag eldőlt a továbbjutás sorsa: a fehérváriaknak a hátralévő időben három gólt kellett volna szerezniük a jó védelméről is híres olasz csapat ellen. Egyet sem sikerült, a Napoli jutott tovább. Az itthoni mérkőzésen a 77. percben csereként pályára lépett a 18 és fél éves Csongrádi Ferenc, ő az egyetlen Vidi-játékos, aki szerepelt a klub történetének első kupaszezonjában és az 1984–1985-ös kiírásban is, amikor UEFA-kupa döntőt játszottak a piros-kékek.

MAGDEBURG, MAJD BÉCS A VÉGÁLLOMÁS

Az 1975–1976-os bajnokságban a Videoton történetének egyik legjobb csapata – a Ferencvárossal vívott nagy versenyfutás végén – a második helyen végzett a bajnokságban, így 1976 őszén ismét kiléphetett a nemzetközi porondra, és ott egész szépen menetelt. Előbb a Fenerbahcét búcsúztatta, az isztambuli 2–1-es vereség után itthon 4–0-ra győzte le a török együttest. Nem volt könnyű meccs, a szünetben (0–0) még a vendégek álltak továbbjutásra, de a 25 ezer néző végül továbbjutást ünnepelve hagyhatta el a stadiont.

A második fordulóban a Wacker Innsbruck volt az ellenfél, amelynek kapuját a „sógorok" egyik legendája, Friedrich Koncilia védte (84-szeres válogatott, kétszer szerepelt világbajnokságon), a védelem oszlopa pedig Bruno Pezzey volt, aki szintén 84-szer húzta magára az osztrák válogatott címeres mezét. A Vidi Innsbruckban 1–1-es döntetlent ért el – Czeczeli szerezte 11-esből az egyenlítő találatot –, a hazai találkozón pedig Nagy II János góljával 1–0-ra legyőzte a tiroliakat, így bejutott a legjobb tizenhat közé.

A harmadik fordulóban, azaz a nyolcaddöntőben az 1. FC Magdeburg már túl erősnek bizonyult. Az NDK-beli csapat a kinti meccsen 5–0-ra győzött, a visszavágó – ahogy mondani szokás – már csak formalitás volt, ezen a meccsen Nagy II találatával 1–0-ra nyert a Vidi. Ebben a kupasorozatban a '85-ös madridi hősök közül már szerepelt Végh Tibor és Májer Lajos is.

Az 1980–1981-es szezonban a Verebes József által irányított Videoton a 4. helyen zárt az NB I-ben, ám mivel a bronzérmes Vasas megnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát, és a KEK-ben rajtolt, ezért a fehérvári együttes indulhatott az UEFA-kupában. Verebes mester a nyáron a Rába ETO-hoz távozott, a Vidi Szentmihályi Antal vezetésével vágott neki az új szezonnak és az európai kupaküzdelmeknek.

Menetelésről ezúttal szó sem volt, az első fordulóban az osztrák Rapid Wien (Krankllal, Keglevitscsel, Weberrel és a jellegzetes tizenegyeséről híres csehszlovák Panenkával a soraiban) búcsúztatta a magyar csapatot. Pedig a bécsi 2–2 nagyon biztató volt, az itthoni meccsen azonban a Rapid Hans Krankl duplájával 2–0-ra győzött. A három évvel később remek sikert elérő csapat magja már 1981 őszén megvolt, a Disztl-fivérek, Végh, Csuhay, Horváth, Palkovics, Csongrádi, Vadász, Májer, Szabó, Novath – valamennyien játszottak a Rapid ellen, az első meccsen Szabó József és Végh Tibor volt eredményes.

A hetvenes évek második felére a Videoton a magyar bajnokság egyik meghatározó csapata lett, a fővárosi együttesekkel is fel tudta venni a versenyt. Kicsit irigyelt klub is volt, a piros-kékeknek volt a legklasszabb csapatbuszuk (nem véletlenül, hiszen az Ikarus egyik gyáregysége Székesfehérváron működött), 1978-tól esti meccsek rendezésére is alkalmas lett a stadion, mert elkészült a villanyvilágítás (vidéken ez nagy szó volt!), és a Vidinek volt Magyarországon messze a legkorszerűbb eredményjelzője, amely nemcsak azért volt egyedi, mert hatalmas kijelzője volt, hanem reklámok is futottak rajta – három évtizeddel ezelőtt nem volt párja hazánkban, de még a kontinensen is a legmodernebbek közé tartozott. Európa a hetvenes években már megismerte a Videoton nevét, az igazi nemzetközi siker azonban még váratott magára – egészen az 1984–1985-ös kupaszezonig…

FANTASZTIKUS MENETELÉS ÉS DÖNTŐ AZ UEFA-KUPÁBAN

Nehéz jelzőket találni a Videoton '84–85-ös kupaszereplésére, menetelésére, talán a fantasztikus vagy a káprázatos szó a legmegfelelőbb, még akkor is, ha az ember nosztalgiázás közben szinte mindig csak a jóra emlékszik vissza, a rosszat igyekszik elfeledni. Az igazság az, hogy az akadályok vétele közepette Videoton sem futballozott mindig jól, a Dukla Praha elleni párharc például igen nyögvenyelősre sikeredett, a Mancheszter United elleni visszavágón – valljuk be – óriási szerencséje volt a fehérvári együttesnek, a Zeljeznicar elleni sarajevói mérkőzésen pedig a hazaiak egyes időszakokban lefutballozták a Vidit, már-már szórakoztak velünk – mígnem jött Csuhay…

Egyelőre azonban ne szaladjunk ennyire előre, 1984 őszén az UEFA-kupában bronzérmesként induló Videotonnak először a Dukla Praha ellen kellett pályára lépnie. Az itthoni mérkőzésen Szabó József góljával 1–0-ra győzött a Vidi, a prágai meccsen pedig kihúzta 0–0-val, így továbbjutott. Mindkét mérkőzésen Koszta János állt a kapuban, ő helyettesítette a sérült Disztl Pétert – kiválóan.

A második fordulóban a Paris Saint-Germain próbálta útját állni a Vidinek – sikertelenül. A párizsi Parc de Princes-ben magyar csapattól ritkán látható, remek játékkal rukkolt elő Kovács Ferenc legénysége. A mérkőzés menetét meghatározta, hogy Szabó József már a 2. percben megszerezte a vezetést – kihasználva az ellenfél hibáját. Ódákat zenghetnénk a meccsről, helyette inkább nézzék meg a találkozó góljait! Érdemes…

A sztárokkal – Janvionnal, Fernandezzel, Szusziccsal, Rocheteau-val, vagy a később Pécsett is játszó osztrák Richard Niederbacherrel – felálló PSG-t háromszor kellett legyőznie a Videotonnak, a fehérvári második mérkőzést ugyanis 2–0-s hazai vezetésnél (gólszerző Burcsa és Szabó) a 67. percben köd miatt a német játékvezető kénytelen volt lefújni. Másnap (november 8-án, csütörtökön) az elejétől újrajátszották a meccset – tehát nem a 67. perctől folytatták –, Májer Lajos góljával ezt a felvonást is megnyerte a Videoton, így a kupasorozat legjobb tizenhat csapata közé került.

A harmadik fordulóban a Partizan Beograd következett, és az itthoni találkozó a Videoton kupatörténelmének egyik legemlékezetesebb mérkőzése. A fehérváriak a szenzációs formában futballozó, élete meccsét játszó Szabó József mesternégyesével, valamint Májer Lajos góljával 5–0-ra kiütötték a belgrádiakat! A Videoton televíziókat ezután sokáig a Partizan elleni öt gólt bemutatva reklámozták a tévében…

A belgrádi visszavágóra nem érdemes sok szót elvesztegetni, a továbbjutás az első meccsen eldőlt, a második találkozón a Partizan 2–0-ra győzött.

A negyeddöntőre már 1985 tavaszán került sor, az ellenfél a nagy hírű Manchester United volt. Nem túlzás, ekkor már az egész ország Vidi-lázban élt. A manchesteri találkozón a Videoton taktikusan, fegyelmezetten védekezve 1–0-ra kikapott, ez reményt keltett a hazai találkozóra. Csongrádi és Novath sérülés, Csuhay és Májer sárga lapok miatt nem állhatott rendelkezésre, így tartalékos volt a magyar csapat. A 19. percben Wittmann Géza szerencsésen megpattanó szabadrúgása után megszerezte a vezetést a Vidi, aztán hősiesen futballozva megtartotta az 1–0-t. A kétszer 15 perces hosszabbításban sem változott az eredmény, jöttek a tizenegyesek. Ide most csak annyit írunk: „Mit csináltál, Gömöri?" A többit nézzék meg a videón.

Hosszabbítás után, tizenegyesekkel jutott tehát tovább a Videoton, amely az elődöntőben a Zeljeznicar Sarajevo ellen léphetett pályára. Az akkor jugoszlávnak titulált, ma már bosnyák csapat legjobb játékosának Haris Skorót tartották, a fehérvári mérkőzésen ő szerezte a vendégek gólját, de ez kevés volt, a Vidi játékosai ugyanis háromszor köszöntek be az ellenfélnek – a 3–1-es siker ha nem is megnyugtató előny, de biztató eredmény volt a visszavágó előtt.

A második meccsen bizony nagyon rezgett a léc, a hazaiak már az elején megszerezték a vezetést, egyre több helyzetet dolgoztak ki, majd a 73. percben Edin Curic is betalált, és ekkor ők álltak továbbjutásra. A tévé előtt ülve rossz volt nézni, hogy továbbra is támadásban maradt a Zeljeznicar, félő volt, hogy még nagyobb lesz a különbség, ám a 88. percben szép támadás végén az előrehúzódó Csuhay József a bal alsó sarokba lőtt – ezzel a döntőbe juttatta a Videotont!

Az UEFA-kupában két mérkőzésből állt a döntő, a fehérvári csapat az első meccsen itthon fogadta a Real Madridot. Egyes források negyvenezer nézőről számolnak be, a Sóstói Stadionban bővítették a szektorok befogadóképességét. A bravúr ezúttal elmaradt, a spanyol gárda Michel, Santillana és Valdano találatával 3–0-ra győzött, így gyakorlatilag meg is nyerte az UEFA-kupát.

A visszavágó azonban még hátra volt, és a fehérvári játékosok szerették volna elrontani a madridiak ünnepét. Ez kicsit sikerült is, hiszen a Vidi Májer Lajos – 86. percben szerzett – gyönyörű góljával 1–0-ra győzött. A meccs másik hőse Disztl Péter volt, aki 0–0-nál tizenegyest hárított, Valdano büntetőjénél ütötte ki a labdát.

A Videoton végül ezüstérmes lett az UEFA-kupában, Kovács Ferenc csapata a döntő második mérkőzésén a következő összetételben szerepelt: Disztl Péter – Végh Tibor, Disztl László, Csuhay József, Horváth Gábor – Burcsa Győző, Csongrádi Ferenc, Vadász Imre (Wittmann Géza) – Májer Lajos, Szabó József, Novath György (Palkovics István). Ez az összeállítás a Vidi-szurkolóknak (de megkockáztatjuk, minden magyar futballbarátnak) kötelező tananyag, be kell magolni…

ELMARADTAK A TOVÁBBI NAGY SIKEREK

Ezt a nagyszerű sikert a Videoton azóta sem tudta megismételni, sőt még a közelébe sem jutott. A következő szezonban, 1985 őszén – ezúttal is bajnoki bronzérmesként indulhatott a csapat az UEFA-kupában – az első fordulóban a svéd Malmö elleni párharcot idegenben szerzett több góllal még megnyerte (a visszavágón Szabó József büntetőből a 87. percben szerezte a továbbjutást érő találatot), a második körben viszont kiesett a Legia Warszava ellen. A varsóiak az első meccsen Fehérváron győztek 1–0-ra, majd a visszavágón Novath találatával hiába vezetett a Vidi, a lengyelek egyik legtehetségesebb futballistája, Dariusz Dziekanowski (63-szoros válogatott) a 77. percben egyenlített, és továbbjuttatta csapatát.

Az 1989–1990-es sorozatban a Hibernian állta útját a fehérváriaknak, a skótok az UEFA-kupa első fordulójában kettős győzelemmel búcsúztatták a magyar csapatot (a '85-ös hősök közül már csak Horváth Gábor maradt meg hírmondónak), majd másfél évtizedig messze volt Európa a Sóstói Stadiontól.

2003 őszén az UEFA-Intertotó-kupa első fordulójában a bolgár Marek Dupnica ellenében esett ki a Videoton, pedig itthon már 2–0-ra vezetett, ám a hazai meccs vége 2–2 lett, Dupnicában pedig hosszabbítás után 3–2-re kikapott a Csank János irányította együttes. Ezt az eredményt nem számítjuk bele az európai kupaösszegzésbe, csak azért említettük meg, mert a 2000-es években az Intertotó-kupából a legjobbak (2003-ban a Perugia, a Schalke 04 és a Villarreal) bekerültek az UEFA-kupába. Magyar csapatnak ez egyszer sem sikerült.

A 2005–2006-os bajnokságban a Fehérvár bronzérmet szerzett, így hetedszerre indulhatott az UEFA-kupában. A selejtező első fordulójában a kazah Kajrat Almati nem okozott nagy gondot Csertői Aurél együttesének, bár kétségtelen, hogy csak idegenben szerzett több góllal – Almatiban Sitku Illés volt eredményes – jutott tovább a magyar csapat. A selejtező második körében a svájci Grasshopper-Club ellen az itthoni 1–1 után idegenben 2–0-ra kikapott, így kiesett a Vidi. A párharc során a piros-kékek egyetlen gólját ifj. Horváth Gábor szerezte, akinek édesapja részese volt a Videoton nagy menetelésének, ám neki a nyolcvanas években európai kupameccsen nem sikerült betalálnia az ellenfelek kapujába.

Legutóbb tavaly lépett ki a nemzetközi porondra a Videoton. Bajnoki ezüstérmesként az UEFA-kupa utódjának számító Európa-ligában indult, a selejtező második körében kapcsolódott be a küzdelmekbe, és alulmaradt az NK Maribor elleni párharcban. Az első, itthoni mérkőzést Győrben, az ETO Parkban rendezték – ha nem számítjuk a 2003-as, FC Fehérvár–Marek Dupnica UEFA-Intertotó-meccset, amely Dunaújvárosban volt, akkor ez volt az első hazai európai kupatalálkozó, amelyet nem a fehérvári Sóstói Stadionban játszott a Videoton. A győri meccsen a szlovének szereztek vezetést, Horváth Gábor egyenlített (1–1), a kinti visszavágón a Maribor 2–0-ra győzött, ezzel búcsúztatta Mezey György együttesét.

Szerdán este első alkalommal játszott Bajnokok Ligája-mérkőzést a Videoton, amely friss Szuperkupa-győztesként lépett pályára a Sturm Graz vendégeként, és 2–0-ra kikapott Klagenfurtban.