Tudod, hogy nincs bocsánat

"Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.""Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi."

(József Attila)

József Attila sorai remek iránymutatónak mutatkoznak számunkra ezúttal, mert elbukva a derbit új erőre van szükségünk, hogy bízzunk a csapatban, hogy visszatérjen a hitünk. Mert most valóban szükségünk van rá!

Ilyenkor mindig eluralkodik valamiféle furcsa kettősség az emberen, egyszerre haragszik a csapatra, mégis védené őket. Vannak persze bűnbakok, Roberto és Cardozo neve örökre összefonódik ezzel a szégyenfolttal, hiszen ki lehet kapni, de nem így, saját magunkat megverve...

Az év meccsén nem lehet orbitális hibákat elkövetni a kapuban, még akkor sem ha Roberto az egész szezonját koronázta meg ezzel a fatal errorral... Egyszerűen tehetetlen düh önti el az ő esetében az embert, kérném vissza a 8,5 millió Eurót, de nem lehet. Vásároltunk belőle egy hatalmas fekete lyukat, ami mágnesként vonzza az univerzum kóbor labdáit kapujába.

A másik hulladék Oscar Cardozo volt, aki látványosan közömbös volt a mérkőzés iránt, és ismét nem bírta végig a derbit, esetében még az sem vigasztal meg, hogy ezúttal nem az öltözőfolyosón borult el az agya, hanem "legalább" a pályán... Sérülten vállalva a játékot ez luxus, csereként olyan ember kellett volna, aki színt visz a játékba, és képes megbontani az ellenfél védelmét(ez minimálisan megvalósult, Otamendi második sárga lapját ő énekelte ki a spori zsebéből). A legjobb szó, ami eszembe jut róla-pedig sokat gondolkoztam rajta-, az az, hogy hülyegyerek. Egyszerűen egy ostobaságával elúsztatta milliók álmát, és még kilenc(na jó, Robertoval együtt tíz) ember kemény munkáját.

Persze nem fair pusztán ezzel a két emberrel elvitetni a balhét, Javi Garcia, Fabio Coentrao vagy Pablo Aimar szintén könnyű szerrel a kiállítás sorsára juthattak volna, ám ők amíg csak tudtak megfeszültek a sikerért. Rendre voltak a meccsnek olyan periódusai, amikor átrobogtunk a Porton, és ha Nico Gaitán lövése a hosszabbításban nem Sidnei derekát találja el, hanem a kapufáról becsorog, akkor most hősökről, és emberfeletti küzdelemről beszélünk.

Mégsem ez történt... A Porto jobban összpontosítva megvert minket a saját stadionunkban, és ott ünnepelhetett bajnoki címet, ahol nekünk a legjobban fáj. Még legalább egy évig leszegett fejjel kell járnunk, itt már az sem elég, ha esetleg megnyerjük az Európa Ligát. Mert nem csak kikaptunk, nem csak elvesztettük a bajnoki címünket, hanem meg is aláztak minket. Nagyon.

A meccs utáni ünneplés volt az utolsó szög a koporsónkba, még emlékezetesebbé tettük nekik az élményt, a lekapcsolt fények, és a bekapcsolt öntözőrendszer csak még feljebb emelték annak az eseménynek a "fényét", amit rémálmunkban sem hittünk volna, hogy egyáltalán megtörténhet. Nincs mit szépíteni, odaszartunk az idény során a saját asztalunkra, majd kilencven percen keresztül széttrancsíroztuk az egész házban. Egyszerűen ez egy ilyen meccs volt: tökéletesen visszaadta az idei szereplésünket.

Mostantól viszont előre kell tekintenünk, mert csütörtökön az utolsó mentsvár, az Európa Liga vár ránk. Rettegj Eindhoven!

Szolgálati közlemény, újabb rossz hír: Nuno Gomes a friss hírek szerint nem Jorge Jesus hóbortja miatt maradt ki a kezdőcsapatból, hanem sérülés okán, a sikeres operáción túleső támadónak várhatóan hat hetet kell kihagynia... Jobbulást Nuno!