Jön az Arsenal?! Kit érdekel...

Avagy tisztelgés egy legenda előtt. Az Eusébio-kupa vendége illusztris társaság, de Portugáliában közel sem divat az a tahó illetlen magatartás, hogy az ünnepelt helyett a kedves vendégtől lesz nedves a fiúk/lányok bugyija. Szép gesztus az Arsenaltól, hogy eljöttek, de kétségünk sem legyen afelől, hogy ma este 20:45-től csak a Benfica-szögleteknél lesz sikonyálás...Avagy tisztelgés egy legenda előtt. Az Eusébio-kupa vendége illusztris társaság, de Portugáliában közel sem divat az a tahó illetlen magatartás, hogy az ünnepelt helyett a kedves vendégtől lesz nedves a fiúk/lányok bugyija. Szép gesztus az Arsenaltól, hogy eljöttek, de kétségünk sem legyen afelől, hogy ma este 20:45-től csak a Benfica-szögleteknél lesz sikonyálás...

Most pedig miután belerúgtunk még egyet a halott Vasas-tetembe, és a hazai műolasz szubkultúra minden bizonnyal most is felháborodott tagjaiba, végre rátérhetünk a lényegre, mégpedig arra, hogy a Benfica példát mutat a legnagyobb kluboknak is, hogy hogy kell kezelni egy élő legendát: az Eusébio-kupa ezennel negyedik alkalommal kerül megrendezésre, eddig az Inter, a Milan és a Tottenham tette tiszteletét augusztus elején a Luzban, most pedig az Arsenal asszisztál az ünnepünkhöz.

Több ez egyszerű edzőmeccsnél, hiszen ünnepelünk egy olyan legendát, aki egész életében a Benficat szolgálta, és mivel sok mindenki megérdemelné Eusébion kívül is, hogy megünnepeljük, éppen ezért egy ilyen meccs a tradíció ünnepe is. Lehet most felhorkanni a monitor előtt, de bátran meg merem kockáztatni, hogy tradícióit, és az országában elfoglalt szurkolói pozíciót tekintve a Benfica még most is Európa tíz legnagyobb csapata közt van...

Talán magyar szemmel elképzelhetetlen, de a Benfica egy olyan őrület, ami ha megfertőz valakit, akkor nehéz belőle kigyógyulni, de nem is érdemes: fanatikus szurkolók, hatalmas játékosok, teltházas meccsek. Akár ma este is.

Biztosan hihetetlen, de egy ilyen Benfica meccs már kora délelőtt izgalommal tölti el akár a nagyérdemű bloggert is, aki ezeket a sorokat is jegyzi, mert ha fizikálisan nagyon messziről, de ő is várja már, hogy este láthassa Eusébio elégedett, boldog mosolyát, és a csapatot, aki mindent meg fog tenni, hogy egy ilyen meccsen is kiszolgálja a közönséget, mert tudja, hogy az a mez, amiben játszanak, az jelent valamit.

Mert Eusébio megérdemli, ahogy itthon is megérdemelték volna, és megérdemelnék a legendáink. Hiszen a legendák attól legendák, hogy nem csak pár szezon erejéig adják a szívüket egy klubnak, hanem egy életen át...