Elfáradtunk

Huszonöt tétmeccs ( sokaknak a válogatott), Bajnokok Ligája továbbjutás, bajnoki vezetés, és néhány egészen parádés meccs után most be kell vallanunk: elfáradtunk. Már nem visz a láb a megfelelő irányba, már akadoznak a lábról lábra rajzolt kis passzok, és néha még az is eszünkbe jut, hogy de jó lenne átkapcsolni valami jó B-kategóriás hollywoodi vígjátékra.Huszonöt tétmeccs ( sokaknak a válogatott), Bajnokok Ligája továbbjutás, bajnoki vezetés, és néhány egészen parádés meccs után most be kell vallanunk: elfáradtunk. Már nem visz a láb a megfelelő irányba, már akadoznak a lábról lábra rajzolt kis passzok, és néha még az is eszünkbe jut, hogy de jó lenne átkapcsolni valami jó B-kategóriás hollywoodi vígjátékra.

Isten lássa lelkemet, nem vagyok álszent, és nem várok vigasztaló kommenteket sem (bár TornyiBarnabasazIstentől jól esne egy jól eltalált, igazán releváns BenFIKA, dehát ne legyünk telhetetlenek...), de be kell látni, hogy egy szurkolói blognak nem csak az a feladata, hogy elvakultan dicsőítse a csapatot, néha igenis kalapáccsal rá kell vágni mindenkinek a buksijára, aki azt mondja, hogy győzelem esetében csak a jót kell észrevenni.

Persze a Benfica esetében igenis meg kell becsülni minden kiszenvedett győzelmet, hiszen a Porto az ilyen jellegű botlásainkból él emberemlékezet óta, de azt is észre kell venni, ha rémesen közeleg a lejtmenet gyomorszorító érzése. Nem vészmadárkodásból, de igenis fel kell készülni a nehezebb időkre, mielőtt Messi Aranylabdájánál mi is kicsapjuk a hisztit, hogy miért nem a Copa győztes Maxi Perreira kapta, és mielőtt a BL-sorsolás után úgy megered a nyelvünk, hogy a Milantól a Leverkusenig mindenkit aláznivaló kisegerekként fogadunk.

El kell fogadnunk, hogy a nyári parádé, vagy a jó eredményekkel megvívott évközi rangadók után(MU, Porto, Sporting...) most egy véres, verítékes időszak jön, ha a karácsonyi szünetben nem veszik csinos masszőrlányok, határozott sportpszichológusok, és jól sütő nagymamák kezelésbe a srácokat.

Ő például lehet, hogy jól tudna motiválni egyeseket...

A Maritimo ellen már a legrosszabb árnyékaink szaladgáltak a pályán, azok a játékosok, akik nemrég még gyerekes hisztit tudtak kiváltani a MU-drukkerekből, azok most egy hatalmasra fújt lufi ellen hozták olyan kínos helyzetbe a portugál foci patrónusait, hogy néha azt is le akartuk tagadni, hogy a legerősebb csapatunk van a pályán. Cardozo például egy ilyen pályázattal kívánt csatlakozni a Robinho klánhoz:

Szegény Rodrigot is a legnagyobb jóindulattal tudnánk csak 4-es fölé értékelni, ha mi is indikátorként használnánk meccsnapok után a tízes skálát, és Aimart sem ezért a teljesítményéért hívták újra be az argentin válogatottba(mert behívták!). Valljuk be, a támadójátékunk egy nagy rakás szar volt! egyetlen pozitívuma az volt, hogy legalább addig is a Maritimo kapuja előtt dekkoltunk, amíg tanácstalanul járattuk a labdát 20-30 méterre a céltól.

A zseniális Óscar azért csak begyötört ismét egyet!

Némileg rám fogható, hogy megátalkodott Nolito és Witsel rajongó vagyok, de be kell ismerni: kettejük játékán kívül nem sok minden juttatta eszünkbe azt, hogy ez a csapat továbbra is Európa egyik legeredményesebb klubja a 2011-12-es szezonban. Nolito ráadásul csak csereként állt be, ami még látványosabbá tette a Gaitán sérülése miatti űrt a széleken.

Akkor mégis miért tudjuk hétről-hétre hozni az eredményeket? Egyetlen szóban rejlik az igazság, amit hosszú évek után az idei Benfica juttat újra eszünkbe: VÉDEKEZÜNK! Méghozzá zseniálisan, még akkor is, ha SuperMaxi kapitányi karszalaggal a kezén is leginkább annyit tudott hozzátenni, hogy a hattyú halálának hiteles alakításával emberelőnybe juttatott minket(egyébként teljesen jogos sárga volt), de tény, hogy Luisao nélkül is olyan stabilan teljesít az utóbbi hetekben a védelmünk, hogy egyes geológusok Artur, és társaiban látják a Csendes-óceáni térség szigetvilágának megóvásának lehetőségét. No nem az előbbi fájdalmas körmondatban, mert attől Kosztolányi forog a sírjában.

Úgyhogy töröljük le az izzadtságot a homlokunkról, nézzünk a tabellára, ahol a BL-ből könnyedén kizúgó Portoval egálban vezetünk, széles vigyorral az arcunkon tegyünk egy tízest valamelyik online bukinál arra, hogy manchesteri csapat nyeri az Európa-ligát, és kérdezzük meg magunktól: év elején aláírtunk volna, egy ilyen hullámvölgyet?

Naná!

Akinek nem volt módja megnézni, íme a győzelmet jelentő gólunk a hajrából: