Pedig nem úgy indult a meccs, ahogy azt szerettük volna. A Braga az első percekben már kettővel mehetett volna, de a kapufa velünk volt, és miután a Braga lendülete az erős kezdés után alábbhagyott, lassan, de biztosan nekiláttunk a kivégzésüknek.első percekben már kettővel mehetett volna, de a kapufa velünk volt, és miután a Braga lendülete az erős kezdés után alábbhagyott, lassan, de biztosan nekiláttunk a kivégzésüknek.
Nem tudom, hogy szerepet játszottak-e bizonyos motivációs problémák a Braga részéről, de annyi biztos, hogy ilyen arányú győzelmet nem könyvelhettünk el ellenük egészen 1984 óta (akkor 7-0-ra sikerült őket kiütni). Igencsak üdítő volt végignézni ezt a győzelmet annak fényében, hogy a Braga okozott már nekünk épp elég kellemetlen a percet az utóbbi néhány évben.
Na, de beszéljünk a játékosainkról! A meccs legjobbja kétségkívül a Jonas-Mitroglou-Pizzi trió volt, de Sánchez is szorosan ott kullogott mögöttük, sőt, a többiek is mind kitettek magukért. Jó látni, mennyire egyben van a csapat, hogy milyen jó a hangulat, hogy egy-egy gólörömnél összeborul mindenki, a teltházas stadion pedig tombol.
Mitroglout év végén most már talán mindenki megvásárolná a Fulhamtől, az eddigi 17 gólja pedig minden más esetben reflektorfénybe állítaná, csakhogy idén Jonas úgy döntött, hogy nem öregszik meg, és nemcsak a hazai, de az európai góllövőlistát is vezeti 30 góljával (és még nincs vége). Pizzi néha láthatatlan, pénteken viszont nagyon is látható volt, végig nagyon élt, sőt erre az egy napra Gaitánt is elhomályosította. Nem baj, Nico elég, ha a Bl-ben ragyog, ezt most már a bajnokságban is megengedhetjük. Sánchez is meccsről-meccsre el tud kápráztatni. Persze messze nem kiforrott játékos még, sokszor hoz rossz döntéseket, de egy jövendőbeli világklasszist nevelgetünk, ez jól látszik. Na és mit lehet mondani a hátvédjeinkről? Többször is szajkóztuk, hogy hátul van a csapat Achilles-sarka, viszont a bajnoki meccseken elégnek bizonyult a Jardel-Luisao páros. Nagyon aggódtunk, mikor a kapitány hosszú időre kidőlt, ráadásul Lisandro Lopez is sérülésekkel bajlódik folyamatosan, így kényszerből lehetőséghez jutott Lindelöf. Ha nincsenek ezek a körülmények, talán soha nem tudjuk meg, hogy milyen remek kis játékos ez a svéd tini. A Zenit elleni meccseket vízválasztónak tartottuk, de az általunk oly gyengének vélt védelem nem kapitulált még úgy sem, hogy közben Éderson volt kénytelen beszállni a kapuba Julio César helyett.
Rég volt már ilyen. Rég éreztem úgy, hogy ennyire egyben van a csapat, pont ezért lesz nagyon izgalmas a keddi nap, amikor a világ egyik legerősebb klubjával kell megküzdenünk, de erről bővebben majd a beharangozóban elmélkedünk.
toszi21
A meccs összefoglalója: