Benfikupa

4-ből 4. Ez még sajnos nem az utolsó bajnoki meccsek számvetése, hanem az eddigi ligakupa mutatónk. Ebben a sorozatban nincs ellenfelünk, a baj ezzel csak annyi, hogy senkit sem érdekel. Benfica-Gil Vicente 2-1.4-ből 4. Ez még sajnos nem az utolsó bajnoki meccsek számvetése, hanem az eddigi ligakupa mutatónk. Ebben a sorozatban nincs ellenfelünk, a baj ezzel csak annyi, hogy senkit sem érdekel. Benfica-Gil Vicente 2-1.

"Késő, késő, túl késő már..." Ez a remekbe szabott LL Junior refrén futott át az agyamon, mikor megpillantottam a kezdőcsapatot. Bekerült Capdevila, Matic, Nelson Oliveira és Rodrigo, valamint Luisao eltiltása okán Jardel is. Ha Jorge Jesus-szal egy hónappal hamarabb ismertetik meg ennek a rota-rendszernek a lényegét, akkor most nem kéne keserű érzésekkel írnom erről a rendkívül fontos mérkőzésről, mert vezetnénk a bajnokságot és plusz boldogságot jelentene a ligakupa serleg. De nem így lett. Viszont itt az ideje örülni egy picit, idén sem maradunk trófea nélkül. Legalább próbáljuk meg...

A mérkőzés se gólgálát, se passzorgiát nem hozott. Persze titkon reméltem, hogy a csapat megrázza magát, gurít egy 4-est és valamennyi önbizalmat visszahoz a béka segge alól, de azért nagyobb esély volt a küszködésre, aztán így is lett. Amúgy is csúnya dolog lett volna megsemmisítő csapást mérni egy újonc csapatra akik életük mérkőzésre készültek. Nem hinném, hogy a 23 452 néző is olyan sűrűn ásítozott mint én a néha-néha akadozó stream előtt, de túl sok infarktust nem hordtak ki lábon a coimbrai stadionban, abban biztos vagyok.

Az első perctől kezdve mezőnyfölényben játszottunk és mivel Emerson nem volt a pályán, akkor sem voltam különösebben feszült ha a bal oldalon kezdtünk akcióba. Mindkét csapat elégedettnek tűnt, mi azt éreztük, hogy előbb-utóbb a fölényünk góllá érik, a Gil pedig 1-2 távolabbi lövéssel jelezte, hogy ameddig esély van, ők menni fognak. Afelől mindenképp dicséret illeti őket, hogy nem adták fel a támadások lehetőségét, nem volt Chelsea-féle "Ki a nagyobb bunker?" futball játék. Más kérdés, hogyha Cesar Peixoto a legveszélyesebb játékosod, akkor vérmes reményeid még véletlenül sem lehetnek.

Aztán a 30. percben Bruno Cesar volt harcos kétszer, labdaszerzése után elrobogott a bal oldalon és a hosszúra tekert lasztira Rodrigo érkezett remekül, megszerezve a vezetést. A gól után megrogyott a kis csapat és Adriano nagyot védett Witsel ziccerénél, ha az bemegy valószínűleg el is dől minden. Nem ment be és a 2. 45 perc persze nem alakult olyan simán, mint ahogy azt elképzeltük. Mint idén már annyiszor, most is meg voltunk győződve róla, hogy az eredmény tartása elegendő. De mint idén már annyiszor, ismételten kiderült, hogy képtelenek vagyunk 1-0-ra behúzni egy meccset, bárki legyen is az ellenfél. Rodrigo ugyan egyszer még helyzetbe került, de Adriano újra bemutatott egy bravúrt.

A 78. perc hozta meg végül a várt hideg zuhanyt, mikor is a semmiből José Luis Torrente egy kisebb kavarodás végén akrobatikus mozdulattal a jobb sarokba lőtt, Eduardo nem sokat tehetett a megakadályozása érdekében. Belegondoltam, hogy ha itt még hosszabbítás is lesz, attól ki lesznek páran, Jesus még a rágót is lenyelte. A 81. percben Rodrigot Saviolara cserélte, ami előtt értetlenül álltam egy masszív 3 percig. Majd amikor Witsel újabb kimaradt ziccere után bekotorta a kipattanó labdát, megvilágosodtam. Talán utolsó meccseinek egyikén győztes gólt szerzett a ligakupa-döntőben, ezzel megmentve a csapatot egy esetleges újabb blamától.

Köszönjük, Javier!

Innentől kezdve pedig tovább harcolhatunk a bajnoki címért, immár az esélytelenek nyugalmával. Mire van szükségünk? 4 győzelemre, illetve a Beira-Mar, Maritimo, Sporting, Rio Ave kvartett közreműködésére, ami minimum 5 elvett pontot jelent a Portotól. Reménykedni lehet, és kell is!