Csak veszíthetünk

Vannak meccsek, amiket csak elveszíteni lehet. Magyarként az ilyen meccsekről mindenkinek 1954, Bern ugrik be, ahol az Aranycsapat elbukta a nagy lehetőséget, hogy abszolút jogosan használhassa az "arany" jelzőt. Ma nem fenyeget senkit sem ekkora blama, de a Benfica a Ligakupa döntőjében csak veszíthet a Gil Vicente ellen.Vannak meccsek, amiket csak elveszíteni lehet. Magyarként az ilyen meccsekről mindenkinek 1954, Bern ugrik be, ahol az Aranycsapat elbukta a nagy lehetőséget, hogy abszolút jogosan használhassa az "arany" jelzőt. Ma nem fenyeget senkit sem ekkora blama, de a Benfica a Ligakupa döntőjében csak veszíthet a Gil Vicente ellen.

Van egyáltalán olyan futballkultúra, ahol valóban presztízse van a Ligakupának? Angiliában még nemzetközi kupaindulás is jár érte, mégis leginkább az utóbbi idők ínsége tette igazán édessé a Liverpoolnak az idei győzelmet, a tavalyi Arsenal-bukta pedig leginkább arra volt jó, hogy egy jót szórakozzunk a trófeaimpotencia legsúlyosabb tüneteit produkáló ágyúsokon.

Más országokban még ekkora hangsúlyt sem kap a dolog, itthon az utóbbi három év győztesét sem tudnám felsorolni, ahogy Portugáliában is csak azért van hatalmas szerencsém, mert eddig az összes Ligakupa kiírást a Benfica nyerte. Az összes kiírás egyébként pont annyi, mint ahány sárgalap kell Busquetsnek(Villareal-Barcelona), vagy Simunicnak(Ausztrália-Horvátország) ahhoz, hogy a kiállítás sorsára jussanak.

Különösebb bajom nincs egyébként a Ligakupával, de talán az lenne a legtalálóbb megfogalmazás, ha ezt csak afféle kísérő trófeának hívnánk, ami csak akkor mutat jól a vitrinben, ha van mellette egy bajnoki-, kupa-, vagy BL-serleg. A jelenség nem ismeretlen, én személy szerint a bubis vizet is csak fröccsben vagyok hajlandó elviselni, mint ahogy fura lett volna hétfő esti pankrációt nézni az Eurosporton anélkül, hogy közben a gimis házifeladat felett görnyedek.

Szilveszterkor már körvonalazódott, hogy önmagában a Ligakupa megnyerésével idén sem leszünk elégedettek. Három fronton voltunk versenyben, hiszen a bajnokságot toronymagasan vezettük, a Bajnokok Ligájában a verhető Zenitet kaptuk, a Ligakupa meg hagyományosan a miénk, ezen nincs mit filózni. Most ismerjük a helyzetünket, éppen csak valami agresszív lábgomba hiányzik a csapatnak, minden más baj utolérte már a srácokat. Idén ismét csak a Ligakupának örülhetünk valószínűleg, így a papírforma alapján a következőképp lesznek leosztva a serlegek(presztízs szerinti sorrendben): bajnokság: Porto, kupa: Sporting, ligakupa: Benfica. Sok mindent mondhatunk erre a listára, csak éppen azt nem, hogy büszkék vagyunk rá...

Megnyerni viszont meg kell, hiszen az elődöntőben a Portót is megvertük a cél érdekében, és egy elbukott döntő is csak még nagyobb blama lenne a kontónkon. A Gil Vicente legnagyratörőbb célja idén egy középmezőnybeli helyezés lehet, és ennél többre a kerete sem predesztinálja őket. Így nyilván látni szeretnénk pár ifistát, meg egy nyolcgólos meccset 7-1-es elosztásban, de ezekre körülbelül annyi esélyünk van, mint Cardozonak a gyöktényezős felbontás módszerének elsajátítására. Fel kell készítenünk azt a szélsőségektől megedzett lelkünket, hogy egy rém színvonaltalan meccs kínkeserves kilencven percét kell végignéznünk.

Hogy fogunk-e örülni neki? Én semmiképpen. Biztosan vannak, akik azt mondják, hogy ki a kicsit nem becsüli, annak lófasz a seggébe le kell szállnunk a magas lóról, és értékelni kell egy Ligakupa győzelmet is, de egy ilyen szezon végén igazán többet érdemelne az a pár millió benfiquista, aki úgy ment anno téli szünetre, hogy már alig várta az április végi/május eleji bajnokavatónkat. Ehhez képest egy coimbrai vendégjátékot kapunk, ahol a 30 ezer főt befogadni képes EFAPEL stadionban lehet, hogy annak is örülnünk kell majd, ha nem hallatszanak majd ki Jorge Jesus isteni utasításai, de teltház semmiképpen sem lesz.

Rotálni már késő, a kupát azonban meg kell nyernünk, így minden bizonnyal a szokásos kezdőben ejt majd néhány változtatást Jesus (Luisao például eltiltott), de az általam oly várt Ruben Pinto parádé minden bizonnyal játékidő hiányában elmarad. Mika még a keretben sincs, Luís Martins pedig legfeljebb a hajrára reális, hogy beálljon.

Kezdés 21:45, stream a szokásos helyeken.

Ui.: Ezúton szeretnék minden optimista szurkerkollégától elnézést kérni a kissé borongósabb felvezetésért!