Ahogy a cím is mondja, mégiscsak szétfeszültünk az izgalomtól, bár viszonylag későn tudatosult a tény, hogy itt akár pontokat is veszíthetünk. 95 perc meddő mezőnyjáték ívelgetésekkel, majd egy érdekes büntetőből győztes gól, és még egy kiállítás is fért a forgatókönyvbe. Továbbra is veretlenek vagyunk, mégis sebezhetőek. Mégsem elátkozott február?Ahogy a cím is mondja, mégiscsak szétfeszültünk az izgalomtól, bár viszonylag későn tudatosult a tény, hogy itt akár pontokat is veszíthetünk. 95 perc meddő mezőnyjáték ívelgetésekkel, majd egy érdekes büntetőből győztes gól, és még egy kiállítás is fért a forgatókönyvbe. Továbbra is veretlenek vagyunk, mégis sebezhetőek. Mégsem elátkozott február?
Egyelőre csak a Nacional elleni madeirai iksz miatt gázos a februárunk, de a 92. perc körül már kezdtem rendezgetni a statokat a fejemben a végtelenül szar tavalyi februánkról, amikor 11 hónap kemény munkáját sikerült egy hónap alatt tönkretenni:február 15. és március 2. között volt szerencsénk egy négy meccses nyeretlenségi sorozatot összehozni (vereség Szentpéterváron, Guimaraesben, dönci az Academicával, és vereség a Portótól).
Most úgy tűnik, hogy ez csak egy rossz árnyékként vetült ránk, és semmi valóságalapja nincs a félelmünknek, a hajrában mégis elfogott egy olyan érzés, mint amikor Robertóval szemben 40 méteren belül valaki üresen kapott labdát tavaly előtt. Persze még ebben a hónapban, konkrétan csütörtökön hazai pályán fogadjuk a Leverkusent, majd vasárnap a ligaharmadik Pacos Ferreirát.
Na de vissza tegnapra. Először negyed óra alatt tönkrenyerhettük volna magunkat, majd tele lett a gatya, és valami olyat kezdtünk játszani, aminek semmi értelme nem volt. A középpályás vonalukat könnyedén átjátszottuk bármikor, ám utána nem pár passzal vagy lövéssel próbálkoztunk közvetlen veszélyeztetés céljából, hanem elkezdtünk ész nélkül, általában igen pontatlanul ívelgetni, beadogatni. Nem egy Torghelle-Priskin támadósorral mentünk, úgyhogy biztosíthatom Jorge Jesust, hogy Rodrigo kiválóan alkalmas kis területen feljátszott labdák megtartására, leosztására, Lima pedig az az arc ezen a bolygón, aki minél közelebb kerül a 30 éves korhoz, annál kisebb terület is elég neki ahhoz, hogy irgalmatlanul beverje.
Természetesen a szerencse is ellenünk volt, Ola John -aki nehezen lendült bele, de aztán mutatott olyan dolgokat a labdával amiért tömegek fizetnének egy NB1-es meccsen is- egy beadásból átcsorgó labda után kapufát lőtt, és volt egy olyan jelenet, amikor Melgarejo is szinte üres kapura lőhetett, de Ricardo visszaért, és talán kapufára tornázta, de erre nem vennék mérget, hogy lécet is talált.
Luisaónak amúgy ez volt a 350. Benfica meccse, gratulálunk neki!
Mezőnyfölényünknek megfelelően volt is 14 szögletünk, ami természetesen 14 érthetetlenül szar próbálkozást jelentett, de ez nem volt meglepő, az oldalszabadrúgások és a felhozott labdák nagy része szintén a kukában landolt. Igazából olyan szarok voltunk, hogy Salvio nem is lógott ki a csapatból, sőt, tegnap megint láttam esélyét, hogy befuttassam és egyszer mesélhessem, hogy én voltam az, aki akkor is kitartott az aranylabdás játékos mellett, amikor már a saját anyja is azt hazudta, hogy elvesztette a tiszteletjegyeket, csak hogy ne kelljen látnia ezt a szégyent.
Salvio és Maxi amúgy remekül összeillenek, amellett hogy utálnak védekezni, és hasonlóan egylábasok, tegnap húztak valami újat is az 5. perc környékén, amiről sajnos sem videót, sem gifet nem találtam, de tisztán emlékszem, hogy megtörtént, és nem csak álmodtam. Aki szokott Benfica meccseket nézni pontosan tudja, hogy a nagy bedobásaink egy már-már veszélyesnek mondható fegyvernek számítanak, de kéthavonta szerzünk belőle egy gólt, az biztos. Maxi ennek a koronázatlan királya, tegnap is felállt, de nem sasszézott hátra, hanem mutogatott a többieknek, mint egy közepesen szar olasz tájfutó. Salvio eközben tőle kb. 2 méterre háttal állva túrta az orrát, majd Maxi gondolt egyet rádobta Toto hátára a labdát, ami tökéletesen elé pattant vissza, és megindult vele. Ha erről van bármilyen videótok, szívesen látnám, én kb. egy órát már feláldoztam a nemes cél érdekében sikertelenül keresgélve a neten.
Ezt a jelenetet 90 perc már vázolt egysíkú tötymörgés követte, de aztán a 94. percben hirtelen a derült égből büntetőt kaptunk. Egyesek szerint perdöntő ez a kép, szerintem a legkevésbé sem:
A videó jóval árnyaltabb képet mutat, én például tovább engedtem volna elsőre is, meg így a lassítások után is, de isten lássa lelkemet, ez a megoldás is tetszett:
Szóval megkaptuk azt a hátszelet, ami egy ilyen hosszú szezonban kell, ne felejtsük el, hogy éppen azért nem volt kicsit erősebb a középpályánk, mert Maticsot az a fasz Proenca a múlt hétvégén kiállította egy teljesen ártalmatlan helyzetben a hosszabbításban, és a Szövetség meg nem vonta vissza a videófelvételek alapján sem az eltiltást. Igaz, Cardozo meg úgy kapott egy meccset, hogy a mezénél fogva ráncigálta meg a világ _legjobb bíróját, az meg nálam 3, de inkább 5 meccsnél kezdődik.
Meg aztán a 94. percben kaphatsz büntetőt, ha nem vagy mentálisan elég erős, úgysem rúgod be. 36 ezer ember a stadionban nem vár másra, mint hogy egy bajnoki cím szempontjából is nagyon fontos két pontot érő gólt szerezz: ez azért elég meleg szitu. Lima azonban nem az a remegős típus, tervben van, hogy megszámolom egyszer, hogy kritikus helyzetekben ki lőtte a legtöbb gólt, a prekoncepció szerint messze ő lesz a lista élén (bár Barcelonában például ő is kihagyott mindent, hogy ne legyünk egyoldalúak).
A lényeg, hogy megvan a 3 pont, meg hogy izgultunk is, bár ez a gól csak könnyed nyugalmat árasztott szét a testemben, semmi nem volt ahhoz képest, amit Cardozo művelt csütörtökön. Most meg mehetünk továbbra is előre, két veretlen csapat ijesztegeti a mezőnyt, így már nem csak az számít, hogy ki pörgeti jobban a pályán, hanem az is, hogy melyik csapat bírja el jobban a terhet. Nekünk jobb a keretünk, a Portónak több(?) klasszisa van. Mi éhesebbek vagyunk a sikerre, a Porto viszont az utóbbi években többször élte át, nagyobb a rutinjuk. Mi a döntőig megyünk az El-be, a Porto egy hónapon belül búcsúzik a BL-től, így csak egyfelé kell majd koncentrálniuk. Mi jó arcok vagyunk, ők kikötői söpredék.
Nekünk kell nyerni ezt a bajnokságot!