Mister Guttmann 2.

forrás: http://www.liveauctioneers.com/item/2072793

1961. Guttmann Béla, edzést tart a Benfica csapatának. Túl a hatvanon, együtt fut velük.

Austria Wien

Újra Bécs. Még fél év sem telt el a Rapid ellen játszott botrányos mérkőzés óta és a Benfica ismét az osztrák fővárosba készült. A portugál sajtó aggódott, hogy a csapatra durva összecsapás, nyomasztó légkör vár majd Ausztriában. Pesszimista jóslatok helyett Guttmann inkább szép emlékeit, a régmúltat idézte, a dicső korszakot, amikor Bécs még kulcsfontosságú helynek számított Európa futballtérképén. A taktika bevált. Kifejezetten barátságos hangulat uralkodott a stadionban, a mérkőzés döntetlennel (1-1) zárult. Lisszabonban, a visszavágón a Benfica végig uralta a meccset, a Santana – Águas – Eusébio támadósorral 5-1-re verte az osztrák együttest.

FC Nürnberg

1962 február. Nürnberg, mínusz 15 fok. Bár a portugálok derekasan támadtak és a vezetést is megszerezték, végül a németek nyertek, 3-1-re. Guttmann elismerte, hogy a Nürnberg jól játszott és megérdemelte a győzelmet. Elmaradt viszont a knock out: nem küldték padlóra a piros-fehéreket! Talán kicsit provokálni is akarta a Nürnberget és motiválni saját csapatát, amikor azt jövendölte, hogy a két gól előny nem lesz elég a németeknek Lisszabonban. Otthon, ahol nem kell tartani hidegtől és hótól, a Benfica játékosai megmutatják majd, mit tudnak. Nürnbergben ugyanis hokijátékosokra lett volna szükség focisták helyett, korcsolyákra futballcipők helyett.

A visszavágóra a Nürnberg megduplázta a győzelem esetén járó prémium összegét, biztosak voltak a továbbjutásban. Edzőjük úgy gondolta, a siker záloga nem a piszkos anyagiakban rejlik, hanem a „bajtársi szellem” vezeti majd diadalra csapatát.

Így vagy úgy, a portugálok a huszadik percben már 3-0-ra vezettek, 6-0 lett a vége.

Heinz Strehl, az FC Nürnberg középcsatára, az 1961-62-es BEK-sorozat gólkirálya megjegyezte, hogy soha nem találkozott még egy olyan csapattal, amelyben akkora harci szellem, elszántság munkált volna a meccsen, mint a portugál gárdában.

Tottenham Hotspur

Az elődöntőben a Benficát az angol Tottenham Hotspur várta, amelyben ezidőtájt félelmetesen jó labdarúgók játszottak.

Az első meccsen a portugálok 3-1-re győztek, de Guttmann érezte, hogy két azonos képességű csapat találkozott egymással és a két gól előny nem biztos, hogy elég lesz.

Akcióba lépett, pszichológiai hadviselést indított, a médiát használva stratégiája megvalósításához. A Spurst nyilvánította favoritnak, hogy a Benfica játékosait ne terhelje a tudat, hogy őket várják befutónak. Élt a gyanúperrel, hogy az angolok fellocsolják a White Hart Lane pályáját – ahogy korábban a Honvéd és a Real ellen tették –, hogy nehezítsék a portugálok dinamikus passzjátékát. Amikor megtudta, hogy dán bírókat jelöltek ki a visszavágóra, nyilvánosan kétségbe vonta, hogy a bírók szigorúan lépnének fel az angol támadók kemény játékával szemben. Ezzel persze elérte, hogy a játékvezető különös figyelmet fordítson a test-test elleni küzdelemre. Végül bejelentette, hogy az idény végén távozni készül a Benficától.

A mérkőzés napján (1962. április 5.) is folytatódott az idegek harca. A Benfica együttese csak az utolsó pillanatban jött ki az öltözőből. Águas révén a lisszaboniak vezetést szereztek, de Smith kiegyenlített, az első félidő 1-1-gyel zárult. Rögtön a második félidő elején a Tottenham gólt rúgott. A Benfica megingott, de nem rogyott össze, a hatalmas nyomás ellenére végig tartani tudta az eredményt, a védelem jól működött. 4-3-as összesítéssel a Benfica jutott a döntőbe, a Tottenham búcsúzott. Sok évvel később Eusébio „véres küzdelem”-ként aposztrofálta a mérkőzést, melyet egy „nagyszerű csapat” ellen vívott.

Real Madrid, döntő, 1962. május 2.

A Benfica az előző évben elfoglalta Európa trónját, de a leginkább óhajtott skalpot, a Real Madridét még nem sikerült megszereznie.

Kártyacimborák, élő legendák csatáztak egymással: Puskás az egyik oldalon, Guttmann a másikon.

Puskás remekelt, az első félidőben mesterhármast ért el. A Benfica küzdeni tudásból mutatott példát, 0-2-es, majd 2-3-as hátrányból jött vissza a meccsbe. A szünetben, az öltözőben Guttmann megnyugtatta játékosait, hogy biztosan meglesz a győzelem. (Állítása szerint ő soha nem aggódott, ha a csapata bekapott egy-két gólt, mert mindig úgy számolt, hogy majd eggyel úgyis többet lőnek mint az ellenfél.) Miután Coluna kiegyenlített, Eusébio pedig belőtte a tizenegyest, eltűnt az önbizalom, amellyel a Real Madrid a mérkőzés első felében játszott. Megnőtt viszont a portugál csapat biztonságérzete, amely végül szenzációs diadalt aratva vonult le a pályáról.

A Real próbálta megmagyarázni a vereséget. Puskás megpendítette, hogy a bíró, a londoni Évszázad mérkőzését is vezető Leo Horn és Guttmann jó barátok, talán ezért nem fújt be büntetőket, amiket a Real megérdemelt volna.

A találkozót követően a két gólt jegyző Eusébio odament Puskáshoz, hogy mezt cseréljenek. A média a jelenetet a váltóbot átadás-átvétel pillanataként igyekezett értelmezni: a korosodó mester átadja a terepet az ifjú álomcsatárnak.

A BEK-sikerek a legnagyobb, legértékesebb, legnevesebb csapatok közé emelték a Benficát. Az ünnepelt, tiszteletre méltó „Mister” edzői pályafutásának csúcsára ért.

Utóhang:

A következő évben is figyelemmel kísérte a Benficát. Eusébio emlékei szerint a csapat kapott egy táviratot a „kedves öregtől”, amikor először játszottak BEK-döntőt nélküle, 1963-ban, az AC Milan ellen. A táviratot Mário Coluna felolvasta az öltözőben.

Az „A Bola” 1963. április 6-i számában, a vele készült interjúban, Guttmann annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a Benfica jó kezekben van, nincs most rá szükség és a csapat újra meg fogja nyerni a Bajnokcsapatok Európa Kupáját (és a portugál bajnokságot). A Milánnak nagyszerű csapata, kitűnő játékosai vannak, de a Benfica mellett szól a rutin, a tapasztalat, az, hogy harmadszor szerepelnek európai kupadöntőben.

A Benfica diadalmenetének hátterében rengeteg munka állt. Guttmann edzői hitvallásának fontos pillére volt, hogy a profi labdarúgásban áldozatok, lemondások nélkül nem érhető el siker. Vasfegyelem nélkül pedig nem lehet csatát nyerni, még kevésbé háborút. Ha egy játékos nem fogadja el az általa szükségesnek ítélt áldozatokat, akkor mehet szardíniakonzerv-gyárba dolgozni. (Hasonló felfogás jelenik meg Hofi Géza egyik magyar fociról szóló jelenetében: aki nem fut szívvel-lélekkel, mehet, sóbánya, dolgozni.)

Tudta, hogy a siker eléréséhez megfelelő erőnlét, taktika, technikai tudás egyaránt nélkülözhetetlen. A támadófutball és kapuralövés feltétlen híve napi két edzést tartott és ragaszkodott hozzá, hogy a játékosai este tizenegy előtt ágyban legyenek. Amit a futballistáknak tiltott, az rá nem feltétlenül vonatkozott, az edzések után például éjszakába nyúlóan verte a blattot (erről: Nemzeti Sport, 2014. júl. 9.).

Játékosként, majd edzői működése során, a világban vándorolva, Guttmann éberen figyelt, tanult és rengeteg tapasztalatot sikerült felhalmoznia. Maga ezt úgy fogalmazta meg, hogy ha valahol látott a labdarúgás szempontjából valami jót, hasznosat, akkor azt azonnal elcsente és megőrizte. Kis idő elteltével aztán készített egy koktélt ezekből a lopott értékekből. Egyetérthetünk Detlev Claussennel abban, hogy a legjobb koktél, amit életében a magyar szakember készített, a Benfica volt.

A sorozat második részét csak kicsit megcsúszva sikerült közölnünk, de Zsoltnak ismételten köszönjük a nagyszerű vendégposztot!