– A tokiói játékok után mindenki úgy tekintett önre, mint a birkózók legnagyobb párizsi éremesélyesére. Miként élte meg, hogy végül a kvalifikáció sem sikerült?
– Való igaz, mindenki ezt mondta, még én is. Az elmúlt két-három évem megmutatta, hogy az élet könnyen keresztülhúzhatja az ember számításait, 2022 elején a vállamat, 2023 nyarán a gerincemet műtötték, ezekből nem tudtam úgy felépülni, hogy kész legyek Párizsra. Mélyen érintettek a történtek, a magyaroknak természetesen végig szurkoltam, de borzalmas volt megélni, hogy nem lehetek ott az olimpián. A játékok lecsengésével azonban tisztáztam magamban: túl kell lendülnöm az egészen. Úgy érzem, sikerült, jól haladok, miközben mindenre figyelek: az apró sérülésekre egyből reagálok, gyógytornázom, masszőrhöz járok, ügyelek a megfelelő regenerációra – felelte Szőke Alex.
– Nem sokkal az olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt, 2023 nyarán műttette meg a gerincét. Ha minden igaz, dönthetett volna úgy, hogy elhalasztja a beavatkozást. Megbánta, hogy nem a vébé utánra ütemezte a műtétet?
– Inkább azt bánom, hogy nem előbb estem túl rajta. Már egy évvel azt megelőzően éreztem a problémát, kaptam mindenféle kezelést, volt, amikor nem fájt, de különböző időközönként újra előjött a fájdalom és a zsibbadás. A versenyek és az edzés sem ment úgy, mint korábban. Mentálisan megviselt, idegesített a helyzet. Kétezerhuszonhárom nyarán találkoztam doktor György Zoltán Magor gerincsebésszel, ő mondta, ha szeretnék még sportolni, meg kell csinálni, nem hatalmas műtétről van szó, könnyebb beavatkozásnak számít, minél tovább halogatjuk, annál rosszabb lesz. Tisztában voltam azzal, hogy a felépülés ideje fél-egy év lehet, szóval benne volt a pakliban, hogy kihat a kvalifikációra. Sajnos így is történt, a baki kvótaszerző viadalt áprilisban, az isztambulit májusban rendezték, egyik sem jött össze. Csak ezek után kezdtem azt érezni, hogy ismét olyan súlyokkal dolgozom, mint korábban.
– A legutóbbi négy nemzetközi megméretésen dobogóra állt: júniusban a budapesti UWW-rangsorversenyen ezüstérmet szerzett, novemberben megnyerte a katonai világbajnokságot, februárban Zágrábban és Tiranában is a harmadik helyen zárt a nemzetközi szövetség rangsoroló viadalán. Ami talán ennél is fontosabb: újra a régi Szőke Alexet láthattuk a szőnyegen.
– Egyre jobb formában vagyok, jó úton haladok. Hibák miatt szenvedtem vereségeket, ám azon vagyunk, hogy ezeket kijavítsuk a következő hetekben. A javuláshoz tényleg az kellett, hogy túltegyem magam a történteken, és ez sikerült, így bizakodva tekintek Los Angelesre. Addig persze sok víz lefolyik a Dunán, fontos részcélokat tűztem ki magam elé. Ilyen az áprilisi, somorjai Európa-bajnokság is, amelyen reményeim szerint legalább éremmel, de inkább Eb-címmel térek haza.
– Nagy segítségére lehetnek ebben az emelései. Bácsi Péter, a Magyar Birkózók Szövetsége szakmai igazgatója Tirana után azt mondta, kifejezetten tetszett neki, hogy ismét beleáll és alkalmazza ezt a technikát. Mekkora fegyvertény ez kilencvenhét kilogrammban?
– Félnehézsúlyról beszélünk, szóval az erő jobban dominál, az emeléshez ez és persze technika kell. Eddig a pörgetésre álltam be, ez most megfordult, immár az emelést helyezem előtérbe – persze a pörgetést sem hanyagolom el, mert ellenfélfüggő, melyiket kell alkalmaznom. Fontos a megújulás, csak így lehet meglepni a riválisokat.
– Az Európa-bajnokság április hetedikén kezdődik. Hogy néz ki addig a programja?
– Jelenleg Porecben vagyunk nemzetközi edzőtáborban, utána egy hetet Budapesten, majd két hetet Tatán dolgozunk, végül ismét egy hetet edzünk a fővárosban. A következő két-három hetet biztosan megnyomjuk, az utolsó másfélben a regeneráció és a súlyrendezés lesz a középpontban.
– Azt mondja, a dobogó minimum elvárás, a fő cél az aranyérem Somorján. Ennek mennyi a realitása?
– Az éremre teljesen reális az esélyem, tényleg az a minimum elvárás, de az Eb-címért utazom Somorjára. Csak rajtam múlik, hogy sikerül-e, jó formában vagyok, ha fejben összerakom magam és kijavítjuk a hibákat, minden adva van ahhoz, hogy a dobogó tetejére álljak.