Szőke Alex: Még egy lapáttal rá kell tenni, tovább nyomni!

– Kipihente magát?     
– Még nem. Utazunk Barcelonába a párommal, öt napra megyünk, városnézés és kikapcsolódás lesz a programban. Egyébként két hét pihenőt kaptunk Lőrincz Viktor szövetségi kapitánytól – felelte az ESMTK világbajnoki és Európa-bajnoki ezüstérmes klasszisa, Szőke Alex.

– Jól kezdte az évet, megnyerte a zágrábi UWW-rangsorversenyt, majd a tiranai nemzetközi viadalon a harmadik helyen végzett. Ennek tükrében és a formáját nézve milyen célokkal utazott vissza Albániába az Európa-bajnokságra?     
– Jól sikerült a felkészülésem, kiemelkedő formában éreztem magam. A rangsorversenyeken még nem voltam tökéletes állapotban, ennek ellenére jól szerepeltem, ami biztató volt a kontinensviadal előtt. Tökéletesen felkészültem a megméretésre, minden úgy alakult, ahogyan szerettük volna, nyilván szerettem volna Európa-bajnok lenni, de a cél az éremszerzés volt, ezt sikerült elérnem. Még egy lapáttal rá kell tenni, tovább nyomni, mert láthatóan jó úton haladok.

–  Mielőtt bemutatkozott volna az Eb-n, a helyszínen azt mondta, kedvező a sorsolása, élnie kell vele.     
– Talán még soha nem volt ennyire jó a sorsolásom, a szerencse ezúttal mellém állt. De való igaz, a kedvező sorsolás önmagában nem elég, élni is tudni kell vele, örülök, hogy sikerült.

– Jól kezdett, a nyolcaddöntőben nyolc-háromra megverte az U23-as világbajnok örmény Hajk Hlojant.     
– Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ennyire erős lesz. A terv az volt, hogy megszerzem az első passzivitási pontot, ez sikerült, ám a második menetben, amikor visszaadták neki a lenti lehetőséget, meglepett, nem gondoltam, hogy pontot tud csinálni rajtam, ő azonban megemelt. Szerencsére nyugodt és higgadt maradtam, egyből tudtam reagálni rá, és végül magabiztosan győztem.

– Talán a legkönnyebb mérkőzése következett, a török Abdulkadir Cebi ellen, majd az elődöntőben simán, három-nullára verte meg az Eb-bronz­érmes ukrán Vladlen Kozljukot.     
– A török is elég kellemetlen rivális volt, fejelgetett rendesen. De igen, mondhatni, hogy könnyebb meccsen, biztosan győztem. Az ukrán elleni harcos mérkőzés volt, az elején megsérült a csuklyám, hál’ istennek nem kezdtem el pánikba esni, nyugodt maradtam. Megadták az első passzivitási pontot, és szinte végig fölényben tartottam magam. Próbálkozhatott lentről még a végén, de akkorra már elfáradt, sikerrel hárítottam.

–  Miként készült a kétszeres vb-ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok bolgár Kiril Milov elleni döntőre? Az összecsapást megelőzően kettő-egyet mutatott a mérlegük, a vetélytárs javára.     
– Magabiztos és határozott voltam, úgy mentem fel a szőnyegre, hogy mindenképpen győzni akarok. Ám a döntő mindig más kávéház, apróságokon múlik a siker. Sajnos megint feléje billent a mérleg nyelve, engem küldtek le először a szőnyegre, és fejlefogásból megcsinálta az akcióját. A második három percben noha kétszer is próbálkozhattam lentről, addigra már nincs ugyanannyi ereje az embernek. Meggyőződésem, hogy másképp alakult volna, ha én kapom az első passzivitási pontot, az is volt a cél, hogy megszerezzem, de sajnos nem így lett.

– Bácsi Péter, a Magyar Birkózók Szövetsége szakmai igazgatója azt nyilatkozta, pontosan tudták, mire készül a bolgár.     
– Ez így van, számítottunk rá, tudtam, hogy ezt akarja csinálni, de át tudott verni: balra kezdtem védekezni, eleinte arra az oldalra próbálkozott, ám jókor váltott, és a másik irányba végre tudta hajtani a fogást. Ez van, többet kell gyakorolni ezt a helyzetet.

–  Tud örülni az ezüstéremnek?     
– Persze, dobogós lettem az Európa-bajnokságon. Minden hetem, napom és órám akörül forog, hogy egyre jobb legyek. Ezek mind lépcsőfokok a Los Angeles-i olimpiáig vezető úton, jelek, hogy egy pillanatra sem szabad elkényelmesednem. Már tavaly is sokat léptem előre, ám az idén még többet, erősebb és jobb vagyok, kétségkívül fejlődtem. Ha ugyanezt az ívet tartom a játékokig, remélhetőleg kijutást és érmet eredményez.