Kosznovszky Márk: Euforikus a hangulat Angliában

TESTKÖZELBŐL TAPASZTALHATJA Kosznovszky Márk, a Portsmouth magyar légiósa, hogy Angliában a megszokottnál is nagyobb figyelem hárul a futballra: a válogatott bejutott a világbajnokság negyeddöntőjébe, s magyar idő szerint szombaton 23 órától Norvégiával csap össze.
„Itt a hétköznapokban is központi téma a labdarúgás, a világbajnokság idején ez hatványozottan igaz – mondta lapunknak a 24 éves középpályás. – A házakon lógnak az angol lobogók, szinte mindenki, kisgyerekek, nők, férfiak, nagymamák és nagypapák angol mezben feszítenek az utcán, elképesztő látvány. A válogatott nagyon jól kezdett, magabiztosan győzte le Horvátországot, ezután viszont következett két gyengébb mérkőzés Ghána és Panama ellen, így a szurkolók többsége amondó volt, meglehet, közel a vég... A csapat aztán továbbjutott a Kongói DK ellen, majd legutóbb Mexikót söpörte el az útjából, így az eufória a tetőfokára hágott. Portsmouthban is tele voltak a pubok, még az itteni idő szerint hajnal egy órakor kezdődő, Mexikó elleni nyolcaddöntőn is tömve voltak a kocsmák, őrület volt a városban. El sem tudom képzelni, mi lesz itt szombaton, főleg, ha a válogatott legyőzi Norvégiát.”

Ez egyelőre kérdés, az viszont biztos, hogy Kosznovszky Márk felépülése jó ütemben halad. Mint ismert, az MTK Budapesttől tavaly nyáron Angliába szerződő futballista a december 29-i, Charlton elleni bajnokin sérült meg, elszakadt a kereszt- és az oldalszalagja.
„Bár decemberben sérültem meg, a terv szerint február tizenhetedikén, vagyis lassan öt hónapja műtöttek meg. Lekopogom, szerencsére nincs semmi komplikáció, a térdem egyre jobban bírja a terhelést. Már a pályán futok, hétfőn a labdázásba is beszállhattam, már passzolhattam – csodás érzés volt! Persze időnként bedagad a lábam, de ez teljesen normális jelenség. Sokat teszek érte, hogy minél hamarabb felépüljek: a nyári szünetem gyakorlatilag kimaradt, csak egy-egy napig nem kellett edzenem, azon kívül Magyarországon is dolgoztam a fizioterapeutámmal. Bízom benne, hogy erősebben térek vissza. A combizmom még nem az igazi, úgy hetvenszázalékos, de felsőtestre sokat dolgoztam, fel kellett szednem néhány kiló izmot, egyre erősebbnek érzem magam. A következő lépés? Ha minden jól alakul, az irányváltások következnek három hét múlva. Lelkileg bírom a gyűrődést, igaz, vannak hullámvölgyek, de ez ilyen hosszú felépülés esetén benne van a pakliban. Úgy számolunk, ha nem jön közbe semmi probléma, októberben már teljes értékű edzésmunkát végezhetek a társakkal, novemberben pedig már tétmeccsen kaphatnék néhány percet. Mivel nincs megállás az angol második ligában, remélem, januárban már tökéletes állapotban leszek, jó néhány meccsel a lábamban. A társak már várnak vissza, amikor meglátták, hogy a pálya körül kocogok, meglepődtek, hiszen amikor elköszöntünk az előző idény után, még nehezen közlekedtem. Azt mondták, már most jobb a lábam, mint új korában volt… A menedzserünk, John Mousinho is szeretné, hogy minél hamarabb térjek vissza, de elmondta, neki is volt ilyen sérülése, így a legfontosabb, hogy legyek türelmes. Ezek a pozitív visszajelzések sokat jelentenek, erőt adnak a mindennapi, időnként monoton munkához. Az együttes célja nem lehet más, mint erős középcsapattá formálódni, erre meg is van az esélyünk, sőt amondó vagyok, annyira kicsik a különbségek a legtöbb együttes között, hogy még a rájátszás is összejöhet, s így megnyílna az esélyünk az osztályváltásra. De ez még a jövő zenéje, a legfontosabb, hogy legyek újra egészséges.”


